
Márai emigráns volt. Vagyis nem ő hagyta el hazáját, hanem hazája hagyta el őt. Halála után hazatért. S gazdagabban, mint remélhettük. Nemcsak antikváriumi szerzeményként, avagy csempészáruként ismert műveivel jött, hanem most végre azzal a cikk-gyűjteménnyel is, amely könyvként eddig még nem jelent meg. Zavarba ejtő és megrendítő olvasmány. Politikai is, meg társadalomtörténeti is. S még annyi minden, hogy nem nélkülözheti, aki meg akar tudni valami mélyet és pontosat életről, egyénről és közösségről, Magyarországról, s annak földrajzi és eszmei helyéről, Európáról, hol Márai született, s hová aztán mindig is hazavágyott. Ajándék a végzettől – ez az új Márai-könyv címe. Az író a Bécsi döntés után visszatalál benne szülőföldjére, Kassára és a Felvidékre, és fölfedezi magának, amit addig nem ismert, Erdélyt. Magyar és közép-európai Európát vél látni és viszontlátni így. Ezért badarság, bár a torz reflexekből érthető, amiről a cikkek sajtó alá rendezője számol be: már 1991-ben kész volt a kötet, de máig halasztódott, tekintettel a „szlovákok és románok érzékenységére”. Az az Európa pedig szlovákul és románul is hiányzott, legalábbis azoknak, kiknek érzékenységére valóban illik tekintettel lenni. Kassára hazatérve, s ott a temetőben a holtakkal társalogva („az ember ápolja összeköttetéseit”), Márai „a magyar Buddenbrookok” földjére érkezik.
Márai Sándor: Ajándék a végzettől • Helikon
