Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra szeptember derekán kinevezett új vezérigazgatója felére vette vissza a négytagú felső vezetés fizetését, közte a sajátját is. A cégnél korábban vállalati jogászi posztot betöltő, majd felügyelőbizottsági tagként tevékenykedő szakembert azután választották meg csúcsvezetővé a 75 százalékban dolgozói, 25 százalékban állami tulajdonosok, hogy az elődjét, Polányi Sándort év közben, júliusban menesztették. Az idei üzleti terv és vele a Polányi-féle hatéves stratégia ugyanis megbukott. Az egész évre eredetileg 7,2 milliárd forintra tervezett árbevétel nyárra már 1,5 milliárd forinttal maradt el az előirányzattól, miközben a kiadások több mint 1,3 milliárd forinttal meghaladták a bevételeket. Az egyenleget a vészesen leromlott dollár-forint árfolyam is rontotta, hiszen a herendi porcelán fő exportpiaca az Egyesült Államok és Japán.
A telefóniából érkezett Polányi Sándor modern marketing és keresletélénkítő technikái kudarcot vallottak, ami bizalmi válsághoz vezetett. A kereskedelmi projektek is megfeneklettek, ez pedig a kereskedelmi partnereknél okozott pánikot. A kínai porcelán világra szóló dömpingje és a fő vevőkör, a polgári középosztály Európa-szerte tapasztalható fogyatkozása válsággal fenyegeti a luxusipart.
Herendi porcelánfestő. A manufaktúrák világában szokatlan just in time rendszerre álltak át.
SZŰK ESZTENDŐ. Az új vezérigazgató, elődjével szemben, már nem bízik abban, hogy a piac egyhamar bővülni fog, ezért szigorú stabilizációs programot hirdetett. A takarékossági csomagnak csupán egyik eleme a vezetői fizetések, juttatások, költségtérítések példamutató megkurtítása, ettől 80 milliós megtakarítást vár a vezér. Sokkal fájdalmasabb az idei egyszeri, legfeljebb 220 fős leépítés, amely után csaknem 1 100 dolgozóval azért még továbbra is a legnépesebb európai porcelánmanufaktúra marad a herendi. A felesleges tanácsadói szerződések felmondásától további megtakarítást remélnek. Simon Attila elutasítja az olcsó tömegtermelést, amellyel esetleg újabb, igaz, kispénzű vevőket is megnyerhetne a márka. Azt tartja: a Herendi jövője a különleges minőségben rejlik.
„Azt készítünk, amit a vevő kér” – magyarázza a vezérigazgató. Mindezt – a hatékonyság érdekében – a porcelánmanufaktúrák világában eddig szokatlan „just in time” rendszerben. „Csak annyit termelünk és akkor, amennyi a megrendelés, nem dolgozunk raktárra” – szögezi le Simon Attila. A kiadásokat és a bevételeket is mielőbb szinkronba akarja hozni, de ez már csak jövőre sikerülhet. Az idei esztendőt – évtizedek óta először – több százmillió forintos veszteséggel zárja a manufaktúra. Nem folytatják az előző vezetés idején meghirdetett, 3,5 milliárd forintos fejlesztési programot sem. A vezérigazgató nem hiszi, hogy az valóban hozzájárulna az árbevétel növeléséhez.
Az új vezetés a jelentősebb döntések előtt kikéri – az állami és a dolgozói tulajdonosokból, a szakszervezetekből és a felügyelőbizottságból létrehozott – „nagykoalíció” áldását. Abban máris teljes a konszenzus, hogy a manufaktúra talpon maradása érdekében tovább kell javítani a minőséget, s a hagyományokat felelevenítve újra be kell kapcsolódniuk a művészeti életbe, a stílusteremtésbe.
A pénzügyi nehézségeivel, a kiútkereséssel Herend persze nincs egyedül: a másik két cég még nehezebb napokat él át. Kovács Gyula, a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója azt nyilatkozta, össze kellene fognia a három hazai porcelánmárkának (Figyelő, 2005/42. szám). Herend első embere azonban nem jött lázba az ötlettől. A végveszélybe került hollóházi porceláncég, helyzete alapján, sokkal nem tudna hozzájárulni a hármas szövetséghez, s – bár így nem mondják ki – Herenden a Zsolnayt sem tartják velük azonos kategóriának. Egyébkén a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Rt. sikertelen értékesítése után a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. a napokban döntött: megújítja a cég vezetését és decemberig reorganizációs programot hirdet a hatékonyság javítására, a termelés és értékesítés összhangjának megteremtésére, a társaság adósságainak kezelésére. A feladatokhoz tulajdonosi kölcsönt is folyósít a cégnek. A reorganizációtól a manufaktúra pénzügyi és piaci pozícióinak határozott javulását remélik.
VEVŐ A LÁTHATÁRON? Másra is figyelnek Herenden: korábban az a hír járta, hogy egyes bankár-befektetői körök megvásárolnák az állam 25 százalékos részét a porcelánmanufaktúrában. A herendi kisebbségi csomag nyilván alkalmi megszerzése ígéretes lehetőség, hiszen az idei pénzügyi „baki” ellenére nincs nagy baj a társasággal. Néhány százmilliós, esetleg milliárd körüli marketing-beruházással, tőkeemeléssel – amivel a többségi részesedést is könnyen megszerezhetné a türelmes befektető – csodákra lenne képes az a társaság, ahol az ománi szultán és a jordániai király testvére mellett amerikai és keleti milliomosok is mindennapos vevők.
