Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke. Szeretnék elkerülni, hogy az ügy a politikai kampány részévé váljék.
A pécsi uszoda leszakadt mennyezetét, illetve általában úszóink nehéz helyzetét hozta fel példának Gyárfás Tamás arra, milyen óriási szakadékot kell áthidalni a jelen realitása és a jövő tervezése között. Mivel pedig a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnöke egy civil kezdeményezés, a Budapesti Olimpia Mozgalom (BOM) bemutatkozó sajtótájékoztatóján mondta el mindezt, a jelenet egyben azt is felvillantotta, milyen nehézségeket kell leküzdenie az egyesületnek, ha vállalt célját, egy budapesti olimpia népszerűsítését és társadalmi elfogadtatását meg akarja valósítani.
IDŐSZŰKE. Pedig nincs sok idő: 2007 júliusáig kellene eldöntenie a kormánynak, a fővárosnak és a nemzeti olimpiai bizottságnak, hogy akar-e Budapest egyáltalán pályázni 2016-ra. Ráadásul a Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök kezdeményezésére megalakult közhasznú egyesületnek minden kezdeti fenntartás, féltékenykedés ellenére még a MOB meggyőzése ígérkezik a legkönnyebb feladatnak. Annál is inkább, mivel a bizottság – Gyárfás szavai szerint – „maximálisan támogatja” a rendezés gondolatát.
Igaz, akkor sem sokan mondtak egyértelmű nemet, amikor Orbán Viktor még kormányfőként, 2000 őszén vetette fel a gondolatot, s a rákövetkező évben Deutsch Tamás akkori sportminiszter be is jelentette, hogy megpályázzuk a 2012-es játékokat. Sőt, Medgyessy Péter a Fidesz által kezdeményezett, több mint 600 ezer aláírást összegyűjtő támogató kampányhoz is csatlakozott, ám azután, 2003 tavaszán már az ő kabinetjére hárult annak bejelentése, hogy Magyarország 2012-ben nem tud olimpiát rendezni, mivel nincsenek meg hozzá a szükséges források.
Céges hátszél
A Budapesti Olimpia Mozgalom céljainak elérését kiindulás-képpen 15 nagyvállalat támogatja:
Aegon Biztosító, Budapesti Értéktőzsde, ConCorde, Danubius Rádió, Magyar Telekom, Malév, MVM , Mol,OTP Ban,Richter Gedeon,RTL Klub,Sanoma Budapest,SAP Hungary, Synergon, TriGránit
Az egyesület múlt csütörtöki alakuló ülését valóban a politikamentesség lengte körül. A matávos Straub Elek beszélgetett bensőségesen az ex-t-mobilos Sugár Andrással, az elnökké választott Szalay-Berzeviczy alelnöke Nyúl Sándor, a TriGránit Rt. vezérigazgatója lett, az elnökségben a támogató magyar nagyvállalatok prominensei, a felügyelőbizottságban pedig a közélet olyan pártsemleges személyiségei kaptak helyet, mint Hankiss Elemér vagy Habsburg György.
Ám a nemzeti ügy deklarált szándéka ellenére több fajsúlyos politikai és közéleti szereplő elkötelezettsége még várat magára. „Több helyről kaptunk ťignemŤ választ. Majd fél év múlva meglátják” – érzékeltette a légkört az egyik szervező. Addigra letisztulhat a politikai helyzet, s kiderülhet, mire lehet felhasználni a PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadó cég felfrissített megvalósíthatósági tanulmányát az olimpia megrendezésének műszaki és gazdasági feltételeiről.
A PwC 2002 októberében, még az Orbán-kormány megrendelésére, bruttó 500 millió forintért készítette el 1800 oldalas elemzését. Bienerth Gusztáv, a cég vezérigazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a kiegészítő munka, amely igazából az ország infrastruktúra-fejlesztési koncepciójának az aktualizálása, akár március közepéig elkészülhet. Értesüléseink szerint a BOM megrendelése jelenleg az ár körüli huzavona miatt késik. (A mozgalom abból a 150 millió forintból gazdálkodhat, amelyet a 15 alapító cég indulásként befizetett.)
Összefogás, profit, demonstráció
NYÚL SÁNDOR, a TriGránit Rt. vezérigazgatója: „Nagyon ritka az olyan pozitív és politikamentes kezdeményezés, amelyhez valóban érdemes csatlakozni. Ez az ötlet egyfajta vákuumban született. Ha megnézzük, az elmúlt években Magyarországon alig történtek rangos események, szinte meg sem jelentünk a világsajtóban. A légüres tér azonban nem csak az országimázsban, hanem a nemzeti öntudat szintjén is tetten érhető, ezért fontos egy ilyen horderejű összefogás. Másfelől, az évtizedes lemaradás miatt, az olimpiára tervezett költségek 90 százaléka amúgy is elengedhetetlen fővárosi infrastrukturális beruházásokat tartalmaz. A költségek fennmaradó 10 százaléka pedig uniós forrásokból, az idegenforgalmi pluszbevételekből, és végső soron az országimázs javulásából bőven megtérül. Mindezek okán egy átgondolt kezdeményezésről van szó. A TriGránit Rt. részvétele elsősorban a társadalmi felelősségvállalás és az imázsépítés jegyében történt. Természetesen a Figyelő TOP 200 vállalatai közül kikerülő nagy támogatók üzleti előnyöket is remélnek egy ilyen grandiózus rendezvénytől.”
HERNÁDI ZSOLT, a Mol Rt. elnökvezérigazgatója: „Ahogyan az embereknek, a vállalatoknak, úgy az egyes országoknak is kellenek eszményképek, amire egy nemzet meg tud mozdulni. Kellenek olyan célok, amiket nehéz elérni, de ha elérjük, akkor azt tudjuk mondani: olyat csináltunk, amiről álmodni sem mertünk. Magyarország vitathatatlanul sportország. Elég sokat dolgozom nemzetközi környezetben, és itt a mai napig a legismertebb magyar márka Puskás Öcsi. Ha azt mondom, magyar vagyok, elsorolják az aranycsapat összeállítását. Ha kell egy eszménykép, egy cél, és ez összekapcsolódik azzal, amiről amúgy is ismernek minket, akkor azt meg kell próbálni elérni. Segíteni fog a nemzet összefogásában, segíteni fog abban, hogy felülemelkedjünk a mindennapi gondjainkon, mert azokat úgyis megoldjuk, túllépünk rajtuk. Nem utolsósorban a sport, ha jól csinálják, önmagában is nyereséges üzlet. A lényeg: csak profikra szabad bízni az ügyet. Ha agyonpolitizálják, akkor egyre csökken a siker esélye, tehát inkább csinálják azok, akik az üzletben, a sportban eredményesek.”
KEPECS GÁBOR, az Aegon Magyarország Biztosító Rt. vezérigazgatója: „Végignézve a 15 támogató vállalaton, látható, hogy nem olyan cégek álltak össze ezért az ügyért, amelyek a legtöbbet tudnának profitálni abból, ha Budapest valamikor olimpiát rendezhet. Ezek a saját területükön sikeres, erős vállalkozások inkább azt akarták demonstrálni, hogy képesek lehetünk elindítani az együttgondolkodást, aminek a vége a rég várt társadalmi konszenzus. Látni kell, hogy gazdasági téren nem tudjuk felvenni a versenyt sok más kandidálóval, de az egyetértés segítségével képesek vagyunk olyan új ötleteket, megoldásokat felmutatni, ami sikerre viheti ezt az olimpiai elképzelést.”
JAVULÓ KILÁTÁSOK. Négy éve a tanácsadó cég hiába várt az államtól bizonyos alapinformációkat. Hiányoztak például azok a fejlesztési programok, amelyekből kiderülhetett volna, hogy milyen, az olimpia számára is fontos létesítmények, infrastrukturális beruházások valósulnak meg 2012-ig – a játékoktól függetlenül is. A PwC-nek kellett elkészítenie ezeket a programokat, amelyek viszont így – parlamenti, fővárosi közgyűlési jóváhagyások, költségvetési kötelességvállalások híján – könnyen megkérdőjelezhető számítási alapok csupán. A rendezés végösszegeként megjelölt 4600 milliárd forint tehát csak akkor értelmezhető, ha az általános infrastrukturális fejlesztéseket a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és Budapest városfejlesztési koncepciójával összhangban tervezik és végzik el. Egyebek mellett 300 kilométernyi új autópályáról, 25 kilométernyi új metróvonalról, illetve 3 új közúti hídról, egy – teljesen új – központi olimpiai stadionról, 4 labdarúgó-stadionról, 11 fedett csarnokról, egy 16 ezer férőhelyes olimpiai faluról, valamint egy 17 ezres médiafaluról volt szó a korábbi tanulmányban, amiből csak igen kevés valósult meg az elmúlt három évben. Ugyanakkor Bienerth szerint a tervezés szempontjából a helyzet jobb, mint korábban volt. Elképzeléseik részben beépültek a Nemzeti Fejlesztési Tervbe és a Podmanitzky Tervbe, s az elmúlt három évben hoztuk a 4 százalék körüli növekedési ütemet.
Hozzátehető, hogy ráadásul közben a „fű alatt”, a politikai támadásoktól mentesen, egyre reményteljesebben bontakozik ki a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésének a lehetősége. A 160 milliárd forintos projekt elkészült stadionjai mérsékelhetnék a későbbi kiadásokat is.
Elkötelezett támogatói szerint az olimpia megrendezése egyébként is olyan távlati cél, koncentrált nemzeti akarat, amelyre egy város-, illetve országfejlesztést fel lehet fűzni (a selejtezők, illetve a vitorlás vagy mondjuk a kajak-kenu versenyek helyszíne ugyanis a fővárostól távolabb is lehet.) Az elmúlt évtizedek tapasztalati szerint a szűk három hétig tartó ötkarikás játékok „eltartják magukat”, a rendezés közvetlen költségei többnyire megtérülnek. Az összetettebb makroökonómiai hatásokat már jóval nehezebb megjósolni. Holger Preuss, a mainzi egyetem professzora, az Olimpiák ökonómiája – 1972-2000 című könyv szerzője (és a PwC-tanulmány egyik kidolgozója) szerint többnyire túlbecsülik ugyan a gazdasági hatásokat, ám ha a beruházási fázis recesszió idejére esik, azt mindenképpen jótékonyan enyhíti a felkészülés.
A mozgalom érvelése szerint 2016-os rendezéssel számolva az államnak az amúgy is elvégzendő feladatain túl évi 72 milliárd forintba, vagyis a költségvetés 1 százalékába kerülne az olimpia. Másfél éven belül mindenesetre még nem ekkora összegről, csupán mintegy 4 milliárd forintnyi többletkiadásról kellene dönteni. Nagyjából ennyibe kerül ugyanis a pályázat kidolgozása és eljuttatása az előbírálatig, amikor a jelentkezőkből kiválasztanak öt várost. Amelyik ebbe a körbe bekerül, az ha végül nem is nyer, de az esélyei lényegesen megnőnek a 2020-as, vagy 2024-es olimpiára. „Mivel pedig jó eséllyel az egész közép-európai régió csak egyetlen lehetőséghez jut az elkövetkező hatvan-hetven évben, a térségen belüli hosszú távú fejlődésről kell másfél éven belül dönteni” – állítja Szalay-Berzeviczy Attila. Az egyesület felfogása szerint ugyanis az olimpia nemcsak a játékokról, de arról is szól, hogyan definiáljuk Magyarországot az elkövetkező évtizedekben, s Bécs mellett melyik főváros jut vezető szerephez a régióban.
Prága is pályázik?
Megpályázzák a 2016-os nyári olimpia rendezési jogát – Prága vezetői ezt már 2000-ben bejelentették. A cseh sportrajongók most tisztában vannak azzal: nem valószínű, hogy (a londoni játékokat követően) egymás után kétszer ugyanazon a kontinensen rendezzék meg a nyári játékokat. Ám mint Milan Jirásek, a cseh olimpiai bizottság elnöke nyilatkozta, volt már erre példa, hiszen 1948-ban London, majd négy évvel később Helsinki látta vendégül a világ legjobb sportolóit, és semmilyen szabály nem írja elő, hogy nem lehet egymás után kétszer ugyanazon a földrészen a nyári olimpia. Prága tehát továbbra is bizakodik, bár még nem született hivatalos döntés a pályázat benyújtásáról.
Két éve, 2003 júliusában Prága látta vendégül a NOB 115. kongresszusát, és a cseh politikai vezetők ezt az alkalmat arra is felhasználták, hogy közöljék a NOB tagjaival: Csehország komolyan fontolgatja a pályázat benyújtását. Időközben több gazdasági felmérés is született, a prágai önkormányzat szakértői bizottságot hozott létre, amelynek feladata a pályázat összes szempontjának elemzése. Előzetes felmérés szerint a nyári olimpia rendezése 600 milliárd cseh koronába, azaz közel 20 milliárd dollárba kerülne. Egyelőre nem világos, milyen mértékben venné ki részét a költségek fedezéséből az állam, a főváros valamint a vállalkozói szféra. Egy biztos: a lakosság nem lelkesedik az ötletért. Egy nyári közvélemény-kutatás szerint a főváros polgárainak csupán 21 százaléka kívánja a játékok rendezését, 36 százaléka ellenzi azt, és 27 százaléka nem tartja reálisnak a pályázat megnyerését.
PROTICS JÁNOS
