A Manager Magazin decemberi számából kiderül, hogyan küzdött meg egymással a Deutsche Telekom két magyarországi cégvezetője: a Magyar Telekomot vezető Straub Elek, és a T-Mobile irányítója, Sugár András. Az idén nyáron folytatott küzdelem eredménye már augusztus óta ismert: a Magyar Telekom magába olvasztja a T-Mobile-t, Sugár András pedig távozott az évekig általa vezetett mobilcégtől.
Személyiségekbe kódolt konfliktus
A lap azt írja: a két cégvezető konfliktusa sok munkatársuk szerint évek óta kódolva volt. Míg Sugárt keményebb, konokabb, gyorsabb döntéseket és nagyobb rugalmasságot követelő vezetőnek írták le munkatársai, addig Straubot nyugodtabb, megfontoltabb, diplomatikusabb irányítónak jellemezték. A személyes habitusuk eleve nehézzé tette volna, hogy a két cég egyesülése után szorosan együttműködjenek, pláne, hogy a jóval nagyobb Telekomot vezető Straub lett volna a főnök.
Szakmai nézeteltérések
A személyes ellentétek mellett nagyon komoly szakmai vitájuk is volt. Straub az integrált fejlesztések híve volt, vagyis a meglévő vezetékes rendszerre akarta építeni az új technológiákat. Sugár ezzel szemben nem hitt a drótokban, ő az új beruházásokat kizárólag a mobilhálózat használatával tudta elképzelni.
Straub Elek (Fotó: MTI)
A piaci folyamatok jól látszódtak: a vezetékes telefonálás forgalma világszerte visszaszorulóban, a mobiltelefonálás viszont lendületben van, ezért a nagy távközlési cégek megpróbálták eltüntetni a különbségeket a különböző technológiák (drót, illetve vezeték nélküli) és funkciók (beszédforgalom, illetve adatátvitel) között. Az „integrált telko” híveivel szemben állnak a „pure play mobile” hívei, akik szerint a földbe fektetett hagyományos rézdrót kihalásra ítélt technológia, és nemcsak „voice goes mobile”, de az adatátvitel is a mobil hálózatán történik majd. A lap kiemeli, hogy bár ma még nincsen működőképes üzleti modell, a pure play mobile stratégiának is számos híve van világszerte. Ezek közé tartozik a Vodafone és a Pannon vezetése, valamint Sugár András is, aki a kezdet kezdetétől fanatikusan hitt a versenyben és a saját győzelmében. Hitte, hogy az általa működtetett hálózat megnyeri a csatát.
Sugárral szemben Straub őszintén hitt az integrált hálózatfejlesztésben és abban, hogy ki kell használni a sokféleségből eredő előnyöket és szinergiákat. Úgy vélte, hogy a gyorsan változó piaci környezetben, nagy körültekintéssel és semmilyen megoldást nem elvetve kell előremenni. A Manager Magazin szerint Sugár ugyanilyen elánnal hitt annak a szegmensnek mindent elsöprő erejében, amelynek magyarországi felfutását nagyrészt maga alakította. Az iparág jövőjébe vetett hitük különbözősége kibékíthetetlen ellentéthez, végül pedig robbanáshoz vezetett.
Belső rivalizálás
A Matáv (a Magyar Telekom elődje) 2001 végén vásárolta meg a Westelt (a T-Mobile elődjét) saját tulajdonosától, a Deutsche Telekomtól (DT), így vált a piacvezető mobilcég százszázalékos tulajdonosává. Strub és Sugár konfliktusaik ellenére tehát közel négy évig megvoltak egymással, de a két cég sajátos belső háborút vívott. A mobilosok lenézték az anyavállalat lomhaságát, nehézkes döntéshozatalát, míg a vezetékesek úgy érezték, hogy nem hajlandóak együttműködni velük a túloldalról – írja a Manager Magazin.
A lap szerint a Matáv érkezését a Westel tulajdonosaként nem fogadták kitörő örömmel a mobilcégnél. Középszinten is akadozott az együttműködés, egyes matávos források úgy emlékeznek vissza, hogy „még a szükséges adatokat is iszonyú nehéz volt belőlük kipréselni, nemhogy közösen gondolkodjunk”. Utólag visszatekintve nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a mobilosok félelme, hogy a nagy behemót bekebelezi őket, vagy a matávosoké, hogy a rugalmasabb és eredményesebb szervezet „lealázza” őket. „Mindenben jobbak voltak, a termékeiktől kezdve a reklámokon keresztül az ügyfélszolgálatig” – mondta a lapnak egy matávos középvezető.
A piacon sem sikerült együtt megjelennie a két cégnek, például közös és a fogyasztónak kedvező díjcsomagokkal. Amikor tavaly a Matáv felező díjcsomagjának – az előfizetési díj felét lebeszélheti az ügyfél – bevezetése után két héttel a Westel is kijött egy hasonló konstrukcióval, akkor mindenki világosan látta, hogy a két cég „egymást szívatja”.
A közös vezetői értekezleteken Sugár maga is gyorsaságot és bátorságot kért számon Straubon, aki viszont azt próbálta megértetni vele, hogy egy nagyobb vállalat másképp működik, mint amihez eddig hozzászokott. Straub higgadt maradt, mondván, „tudod, András, ez egy nagyobb vállalat, de megoldjuk a problémákat és lépünk”. A belső rivalizálást azonban sokáig mindkét fél elfogadta, amíg szóba nem került a két cég teljes összeolvadása.
Miniszterelnöki kijárás
„Mindkettő túl nagy, kicsi a piac, egymás rovására próbálnak tovább terjeszkedni, nincs igazán win-win szituáció” – summázta egy csoportbeli stratégiai elemző a két vállalat helyzetét a Manager Magazinnak. A lap szerint ennek felismerése vezetett odáig, hogy az integrált szolgáltatások helyett – a nemzetközi piaci változásokra is tekintettel – a figyelem idén év elején mégiscsak a cégjogi összeolvadás felé fordult. Az összes körülményt vizsgáló hatástanulmány Budapesten készült el – Sugár András tudta nélkül. Őt az egyesülés tényéről április végén tájékoztatta Straub Elek, miután a német tulajdonos előzetes beleegyezését – „informális rábólintását” – a magyar menedzsment már korábban megkapta.
Az egyesülésről Sugár András hallani sem akart. Ismerősei elképzelhetetlennek tartották, hogy második ember legyen egy cégnél, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a nagyobb vállalat, vagyis a Telekom vezetője lenne a főnök kettejük közül. Sugárt éppen ezért értesítették a tervről csak azután, hogy arra informálisan a német tulajdonosok már rábólintottak. Ekkor azonban Sugár András felvette a harcot: az összes lehetséges jogi akadályt elővette, és az ország legbefolyásosabb embereit igyekezett rávenni, hogy akadályozzák meg az összeolvadást.
Sugár András (Fotó: MTI)
Így többek között Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél, Kóka János gazdasági miniszternél és Kovács Kálmán hírközlési miniszternél is személyesen lobbizott. Amikor Straub Elek erről tudomást szerzett, szintén személyesen tájékoztatta ugyanezeket az embereket az ellenérvekről. A német tulajdonosoknak nem tetszett ez a háború. „Enough. Reason to divorce” (Elég. Ez válóok) – a bennfentesek szerint csak ennyit írt Straub Elek e-mailjére válaszként Kai-Uwe Ricke, a DT vezérigazgatója valamikor a nyár elején, amikor tájékoztatást kapott Sugár András „városbeli mozgásáról”. Sugár emberei viszont azt mondják, hogy „Mr. Westel nagyon is tudta, hogy mit csinál. Vagy győzők, vagy elbukom és hős leszek” – mondta két legközelebbi emberének, Bodnár Zsigmondnak és Winkler János marketing-vezérhelyettesnek.
A meccs végül augusztus 22-én, hétfőn dőlt el, amikor Michael Günther, a T-Mobile vegyes vállalatainak irányításáért felelős vezető közölte vele, hogy készen vannak a papírok a békés elváláshoz. A lap meg nem erősített információi szerint voltak olyan próbálkozások, hogy Sugár végkielégítés nélkül távozzon, de aztán közös megegyezéssel és „egy szép mézesbödönnel” vonult el. Akkor egyeztek meg abban is, hogy a két hét múlva, szeptember 6-án összeülő T-Mobile board hagyja jóvá az aktust.
A Straub-Sugár párharc további részletei a Manager Magazin csütörtöktől kapható decemberi számában olvashatók.
