Nem kell mindent kidobni az ablakon! – jelentette ki Gyurcsány Ferenc az MSZP múlt szerdai rendkívüli kongresszusán. Ezzel arra utalt, hogy nem kell teljesen megtagadni az elmúlt két év eredményeit. Medgyessy Péter lemondása óta mindkét koalíciós párt előretekint, a színfalak mögött zajló koalíciós egyeztetések is a korrekció jegyében zajlanak. Horn Gábor koalíciós egyeztetésért felelős szabad demokrata államtitkár így fogalmazott a Figyelőnek: nem akarnak mindent elölről kezdeni. Az elkövetkező napokban azt veszik számba, hogy a kormányprogramban meghatározott feladatok közül melyek teljesültek, melyekkel maradtak adósok, s melyek valósíthatók még meg a hátralévő két évben.
Frakciótársa, Fodor Gábor ennél egy fokkal markánsabban fogalmazott pártja reformszárnyának hétvégi tanácskozásán, ahol kifejtette, túl sok volt eddig az ámítás, és túl kevés az őszinte szó. Úgy látja, az új miniszterelnöknek gazdaságpolitikai fordulatot kell meghirdetnie, ugyanakkor ne akarjon olyan felelőtlen ígéreteket beváltani, amelyeket a magyar gazdaság nem bír el. „Nem lehet kicsit javítani a kormányzást, alapvető változtatásokra van szükség a kabinet programjában, felépítésében és személyi összetételében is”- hangsúlyozta.
Koalíciós vonalak
AZ MSZP PRIORITÁSAI
• Az átlagos és az átlag alatti keresetűek adóterheinek érzékelhető mérséklése
• Az alacsony jövedelmű, gyermekes családok támogatásának növelése (a családi adókedvezmény családi pótlékká alakítása)
• Az 55. heti nyugdíj bevezetése
• A munkahelyek számának növelése érdekében az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, a részmunkaidősöknél az arányos fizetés megengedése, a kisvállalatoknál társasági adókedvezmény nyújtása, a 25 év alatti első munkába állók, a gyesről visszaérkezők és az 50 év feletti tartósan munkanélküliek foglalkoztatása esetén a munkáltatók közterheinek mérséklése
• Szociálpolitikai támogatás és állami garanciavállalás révén hitelnyújtás a fiataloknak az első lakás megvásárlásához
• A regionális fejlesztési politika folytatása, a kistérségek, régiók megerősítése, a forrásokhoz való egyenlő hozzáférés érdekében 2005. január elsejétől egységes pályázati és pályázat-nyilvántartási rendszer bevezetése
• Az autópálya-építés felgyorsítása
• Az egészségügyi reform végigvitele (az MSZP ellenzi a többbiztosítós modellt, és nem egységes az álláspontja a magántőke bevonását illetően sem)
• A privatizáció folytatása
AZ SZDSZ PRIORITÁSAI
• Adócsökkentés, kétkulcsos személyi jövedelemadó-kulcs bevezetése (a párt semmiféle adónövelő kormányzati döntéshez nem adja a nevét)
• Versenyképességet növelő jogi és adózási feltételek a gazdasági élet szereplői számára
• Az egészségügyi reform következetes végrehajtása, a többbiztosítós modell megvalósítása, magántőke bevonása, versenyhelyzet teremtése az egészségügyi szolgáltatások terén
• A Draskovics-féle költségvetési politika folytatása, a központi kiadások további csökkentése, leépítés a központi igazgatásban, gazdaságélénkítő intézkedések meghozatala
• Igazságosabb, rászorultsági elven működő szociálpolitika; ennek érdekében szorgalmazzák egy, az egészségügyi tárcáról leváló külön szociálpolitikai minisztérium létrehozását
• Az oktatási, felsőoktatási reform folytatása az úgynevezett bolognai folyamat jegyében
• A privatizáció következetes végrehajtása
• A kistérségi együttműködés erősítése, a közszolgáltatási feladatok társulási formában való ellátásának ösztönzése Koalíciós vonalak
Gyurcsány gazdaságfilozófiájáról egyelőre keveset lehet tudni, ő maga is hangsúlyozta, hogy e tekintetben „unalmas pali lesz”, mert beiktatásáig nem nyilatkozik, kormányprogramját az országgyűlésben hozza majd nyilvánosságra. Sokat elárul viszont az új kabinet lehetséges irányáról az, hogy a rendkívüli kongresszusra a Figyelő információi szerint Draskovics Tibor jelenlegi pénzügyminiszter szakmai támogatásával készült fel. Még ha miniszterváltásra kerül is sor, akkor sem várható gyökeres fordulat, mert a szóba jöhető jelöltek egy hajóban eveznek, elkötelezett hívei a költségvetési hiány lefaragásának.
ELVHŰSÉG. Ugyanakkor az MSZP háza tájáról a Figyelő úgy értesült, a vidéki szocialista szervezetek már a jövő évi költségvetésben szeretnének gesztusokat tenni szimpatizánsaiknak. Az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés hatása mára elolvadt, a bizalmat ezért a fiataloknak, az átlagnál szerényebb jövedelemmel rendelkezőknek, a sokgyermekes családoknak, az 50 felettieknek, a nyugdíjasoknak valamint a társadalom perifériáján élőknek nyújtandó támogatással szereznék vissza, elvhű baloldali program meghirdetésével. Ezt deklarálta az MSZP gazdaságpolitikai kabinetje is. Nem ismert, hogy az elképzelésre mennyiben bólint rá Gyurcsány Ferenc, ám keskeny pallón kell egyensúlyoznia, ha egyszerre akar megfelelni a neoliberális és a szociáldemokrata elveknek. Mindenesetre nyíltan nem vállalta, hogy megszorításokra készül. Mint mondta, „a gazdaság mutatói lehetővé teszik, hogy a kabinet dinamikus társadalompolitikát folytasson”. (Ezt az egyébként rá nem jellemző szocialista rébuszokban-beszélést egy lapunknak nyilatkozó baloldali honatya szerint úgy lehet értelmezni, hogy Gyurcsány keresi a költségvetési kiskapukat, s szeretne legalább részben eleget tenni a szocialista elvárásoknak.)
Miközben Gyurcsánynak nem kell erőszakot tennie magán, hogy az SZDSZ adócsökkentő elképzeléseit meghallja, elvhű baloldali gondolkodóként elemi indíttatást érez jóléti intézkedések megtételére is. Kérdés, leendő pénzügyminisztere hol, mely területeken találja meg hozzá a szükséges fedezetet. A szabad demokratákról tudható, hogy határozott gazdaságpolitikai fordulatot sürgetnek, mindenekelőtt a magyar gazdaság versenyképesebbé tételét, érzékelhető adócsökkentést, a privatizáció folytatását, az irányított betegellátási reform végrehajtását. Számukra kiindulási alap, hogy semmiféle adóemeléshez nem adják a nevüket (a két párt gazdaságpolitikai prioritásait lásd a 13. oldalon). A fő irányokban – adócsökkentés, egészségügyi reform végrehajtása, privatizáció folytatása – egyetértenek a koalíciós pártok, a részletekben mutatkoznak különbségek. A szabad demokraták szigorúak a túlköltekezés megállítását illetően, míg a szocialisták által képviselt jóléti-szociális csomag a kiadások megjósolhatatlan mértékű elszaladásával fenyegethet. Nincs szinkron a két párt adócsökkentő elképzeléseiben sem: a szabad demokraták minden adónemben a mérséklés mellett állnak, míg a szocialisták az első körben inkább az alacsony jövedelműek és a kisvállalkozások terhein enyhítenének. A reformok folytatását illetően viszont mindkét fél elszánt. Igaz, a közigazgatási reformból (kétharmados támogatottság híján) csak a kistérségi, regionális szintek pénzügyi és szervezeti megerősítése valósulhat meg, s az egészségügyi szektorba sem áramolhat olyan mértékben és ütemben a magántőke, mint ahogy azt 2002-ben eltervezték. A leggyorsabb pályán – információink szerint – az oktatási reform és a privatizáció „robog”, mindkettő tovább folytatódik.
RIZIKÓ. A lapunk által megkérdezett közgazdászok szerint első olvasatra mutatkoznak ugyan különbségek a két párt programjában, mégsem feszül közöttük kibékíthetetlen ellentét. „A modern szociáldemokrata és liberális gazdaságpolitika minden különbözősége mellett is összhangba hozható, erre számos példa van Európában” – szögezte le Bauer Tamás. Ő ugyanakkor kételkedik abban, hogy a gazdasági folyamatok teljesen jó pályán haladnának. Vele együtt Csaba László közgazdász professzor is úgy látja, a Draskovics-féle pénzügyi politika sem gyógyír a bajokra, mert csupán a „költségvetési nyirbálás” logikáját követi, s nem állnak mögötte érdemi reformok a költségvetés egyes alrendszereiben. „Öt-tíz év helyett öt-tíznapos távlatokban gondolkodik a pénzügyi kormányzat, a gazdasági folyamatok rövid távú menedzselése zajlik”- értékelte a helyzetet Csaba László. Akármilyen összetételű is lesz az új kormány, nem engedheti el a hiányt. „Nincs az az értelmes és jó cél, amiért érdemes volna ezt a lépést megkockáztatni! – figyelmeztetett a közgazdász.
Útelágazások, 2004.
I. 16. Gyurcsány ír. Gyurcsány Ferenc sportminiszter húszoldalas programjavaslatot ír „Merjünk baloldalinak lenni!” címmel, amelyben reformokat sürget az egészségügy, a támogatási politika, az oktatás és a társadalompolitika terén.
II. 7. Gyurcsány megyei pártelnök. Az MSZP küldöttgyűlése Gyurcsányt választja a párt Győr-Moson-Sopron megyei szervezetének elnökévé. A megyei szervezetekben feltűnt, váratlan pártkarriert befutó káderekből álló lobbi az Index információi szerint összefüggésbe hozható néhány szocialista kötődésű nagyvállalkozóval, akik „unják a kormány gazdaságpolitikai dilettantizmusát”, és változást sürgetnek.
VI. 13. Szocialista vereség. A szocialista párt vereséget szenved az európai parlamenti választásokon.
VII. 27. Bizonytalanság. Lapértesülések szerint a miniszterek nehezen viselik, hogy „a kormányátalakítás fenyegetésével a miniszterelnök folyamatosan bizonytalanságban tartja őket”.
VIII. 1. Fenyegető lemondások. Gyurcsány Ferenc sportminiszter felajánlja lemondását a kormányfőnek. Bárándy Péter igazságügyi miniszter szintén jelzi, hogy távozik, ha nem folytathatja az igazságügyi reformot.
VIII. 2. Távozik a kormányszóvivő. A kormányfő meneszti Gál J. Zoltán kormányszóvivőt, Gyurcsány politikai szövetségesét. Az egyeztetés után Medgyessy kijelenteti, hogy augusztus végén számol be majd arról, elfogadja-e a sportminiszter lemondását.
VIII. 9. Medgyessy a fiatalokkal. A miniszterelnök elsőként a fiatal szocialista politikusokból álló Mozaik Klub tagjait tájékoztatja a kormányátalakítási terveiről, akik támogatásukról biztosítják.
VIII. 10. Koalíciós vita. Medgyessy találkozik Kovács Lászlóval, az MSZP, illetve Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével. A tanácskozáson felmerül, hogy az informatikai és a sportminisztérium megszűnjön, feladataikat más tárcák vegyék át. Kuncze szerint az informatikai tárca megszüntetése nem aktuális.
VIII. 11. MSZP-s belső küzdelmek. A szocialista párt berkeiben dúló lobbiharc következtében egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot a várható kormányátalakításról.
VIII. 18. Kormányátalakítás. Medgyessy Péter bejelenti, hogy három miniszter – Gyurcsány Ferenc, Burány Sándor és Csillag István – távozik a kormányból. Kuncze Gábor, a szabad demokraták elnöke erre úgy reagál, hogy nem fogadják el Csillag menesztését, és az SZDSZ felől nincs meg a kellő bizalom Medgyessy iránt.
VIII. 19. Medgyessy bukása. A miniszterelnök ultimátumot intéz az SZDSZ-hez, hogy estig vonják vissza a „bizalom-megvonó” nyilatkozatot. A kisebbik kormánypárt azonban kitart álláspontja mellett, miszerint Medgyessyt nem tartja alkalmasnak a kormányfői posztra. Az MSZP vezető testülete az ultimátumra reagálva „megköszöni” a kormányfő eddigi tevékenységét. Medgyessy megbukott. Kovács László bejelenti: koalíciós tárgyaláson egyeztetnek az új miniszterelnök személyéről.
VIII. 25. Gyurcsány győzelme. Medgyessy Péter augusztus 26-i hatállyal bejelenti lemondását. Az MSZP rendkívüli pártkongresszuson a másik jelölt, Kiss Péter ellenében Gyurcsány Ferencet választja miniszterelnök-jelöltnek.
VIII. 26. Harminc nap. Bárándy Péter bejelenti, hogy az Igazságügyi Minisztérium Mádl Ferenc köztársasági elnökkel egyeztetett álláspontja szerint a Medgyessy-kormány még 30 napig teljes jogkörű, és csak azt követően javasolhat az államfő a parlamentnek új miniszterelnök-jelöltet.
Sztrádacsata
Csillag István az M6-os pályázatok elbírálása kapcsán vállalta a konfrontációt a miniszterelnökkel. Átpolitizálódott a miniszterelnök és a gazdasági miniszter közötti asszó egyik oldalvágásaként az M6-os autópálya ügye is. Az ellentétet valószínűleg élezte, hogy Medgyessy Péter halasztást szorgalmazó véleményével szemben Csillag István győztest hirdetett az autópálya-tenderen. A miniszterelnök ugyanis megalapozottnak tartotta azt a szakértői jelentést, amely a német-osztrák konzorcium ajánlatában bizonyos kockázatokat látott. Lemondása előtt így még egy nyilvános kijelentésében odaszúrhatta, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”. Mivel a vád részleteit lapzártáig – a Fidesz-MPP és az SZDSZ sürgetése ellenére – nem hozta nyilvánosságra, egyelőre csak valószínűsíteni lehet, hogy a nagyobb állami kockázattal összefüggésben feltételez korrupciót, gyanúsnak tartva annak vállalását. Ezzel érzékeny pontra tapintott, hiszen a Gazdasági Versenyhivatal legutóbbi rekordbírsága óta a közvélekedés gyakorlatilag egyenlőségjelet tett a sztrádaépítés és a pénzügyi visszaélések közé.
Gaál Gyula, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára a vádakat határozottan cáfolta, a tárca pedig kisebb kampányt indított döntésének helyességét bizonyítandó. Tény, hogy az osztrák Porr Infrastruktur GmbH., a Swietelsky International Baugesellschaft m.b.H és a német Bilfinger Berger BOT 508 millió eurós ajánlata nyomottnak mondható, egy kilométerre vetítve körülbelül 2,2 milliárd forintnak felel meg. A másik két induló 555, illetve 601 millió eurós ajánlatot adott be, a legolcsóbb és a legdrágább pályázat között tehát kilométerenként több mint félmilliárd forint a különbség.
Feltételezhető, hogy a konzorcium akár még veszteséget is hajlandó vállalni azért, hogy magyarországi referenciát szerezzen. Ez nem szokatlan, hiszen hasonló jelenséggel kísért pályázat például Magyarországon is volt nemrég, egy főút modernizálásáért az új piaci szereplő akkor is éppen 20 százalékkal kínált alá versenytársainak.
A nyertes a működtetés 20 éve alatt fele annyi pénzből tervezi felújítani a pályát, mint a legdrágább ajánlatot adó pályázó. A minisztérium álláspontja szerint azonban ebben nincs nagy kockázat, mert a költségvetés nem a tényleges, hanem a tervezett költségeket fizeti meg, vagyis akkor sem emeli az éves rendelkezésre állási díjat, ha a sztrádát a most tervezett összegből nem lehet felújítani. Ha pedig nem teljesülnek a vállalt műszaki követelmények, akkor a büdzsé által fizetett éves díj egyenesen csökkenni fog. A konzorciumnak pedig létérdeke ez a bevétel, hiszen az építés költségének 90 százalékát kereskedelmi banki hitelből fedezi, amit törlesztenie kell.
Az M6-os pályázatok elbírálásakor még egy politikai tényezőt kellett mérlegelnie Csillag Istvánnak, aki végül a miniszterelnökkel való konfrontációt vállalta. A koncessziós törvény szerint ugyanis a bírálatot elhalasztani nem lehetett, ezért a miniszterelnök kérésének teljesítése azzal járt volna, hogy nem hirdetnek győztest. Így legalább fél évvel csúszott volna az építő kiválasztása, márpedig az M6-oson – ha nem is a forgalomnak átadva, de gyakorlatilag készen – 2006 tavaszán már mindenképpen autózni akarnak a parlamenti választások kampányának finisébe érkező kormánypárti politikusok.
Torontáli Zoltán
