Nehéz elképzelni, hogy a gyártók nem tudtak arról, rákkeltő aflatoxinnal szennyezett importpaprikát kevertek a tiszta magyar papriikához. Legalábbis, ha betartották a gyártási folyamatra vonatkozó szabályokat, tudniuk kellett róla. Mégis, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) laboratóriumai által mért legmagasabb érték a megengedett mennyiség nyolcvanszorosa volt. Az ügyben három cég is érintett. A dolog súlyosságát mutatja, hogy az ÁNTSZ valamennyi itthoni gyártót kötelezte a náluk lévő, és a már kereskedelmi forgalomba került fűszerpaprika laboratóriumi vizsgálatára, s az eredmény megszületéséig zárolt minden tételt. Tehát el kellett tüntetni ezt a terméket a boltokból, a vendéglők, a közétkeztetés pedig nem főzhet vele. Az egészségügyi miniszter azt kérte: otthon se fogyasszunk paprikás ételt.
DÖMÖLKI LÍVIA, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Élelmiszer Szakértő Bizottság elnöke
Magyarországon a szabályozás egyértelműen a gyártókat teszi felelőssé azért, hogy csak olyan élelmiszerek kerüljenek forgalomba, amelyek nem károsak az egészségre. Először is, létezik rendelet arról, hogy a különböző élelmiszerek milyen szennyező anyagból maximálisan mennyit tartalmazhatnak. Úgynevezett B1 aflatoxinra a határérték fűszer (vagyis például paprika) esetében kilogrammonként 5 mikrogramm, míg az összes aflatoxinra kilónként 10 mikrogramm. Az Európai Unióban ugyan csak most dolgoznak a megfelelő határérték kialakításán, de ez nem lehet ok arra, hogy a magyar előírásokat ne tartsák be, akkor sem, ha nem közvetlenül Dél-Amerikából, hanem egy másik (uniós) országon keresztül vették meg a mérgező paprikát.
DOKUMENTÁLT MINŐSÉG. Amikor a cégek felhasználnak valamilyen alapanyagot (jelen esetben az import paprikát), kell rendelkezniük minőségi tanúsítvánnyal, amely kitér a szennyezésekre is. A követendő gyakorlat szerint a beszerzők eleve kikötik a szerződésben, hogy csak ilyen minőségi tanúsítvánnyal rendelkező árut vesznek át. Megbízható ellenőrző szervezetek Dél-Amerikában is működnek, tehát ha ezek közül az egyik állította ki a dokumentumot, akkor annak hitelt lehet adni. Szokás szúrópróba-szerűen ellenőrizni is a vásárolt anyagot, ám ez inkább csak biztonsági intézkedés, megfelelő tanúsítvány esetén nincs szükség rá. Van ellenőrzés a gyártás közben és a készterméknél is – tévedés azt hinni, hogy ez utóbbi a hatóság feladata. A szabályozás egyértelműen a gyártót teszi felelőssé, ami már csak azért is indokolt, mert a vizsgálatok költségét az állam nem vállalhatja át. Így a most kirobbant botrány esetében is csak a szerencsének tulajdonítható, hogy a hatóság rábukkant a mérgezett termékre.
Az élelmiszergyártóknak az uniós csatlakozás óta kötelező működtetniük a HACCP élelmiszer-biztonsági rendszert is. Bár ezt szigorúsága miatt sokan szidják, most kiderült, hogy alkalmazása mennyire indokolt. A HACCP (hazard analysis and critical control point – veszélyelemzési és folyamat-ellenőrzési pontok rendszere) ugyanis végigköveti és dokumentálja az egész gyártási folyamatot, vagyis a dokumentációt felütve utólag is azonnal lehet tudni, hogy az adott élelmiszerbe mikor és mit kevertek bele. Nem véletlen, hogy amikor pár évvel ezelőtt salmonella-gyanús Merci csokoládét találtak a forgalomba hozott tételek között, akkor a gyártó azonnal tudta, melyik sorozatot kell visszahívni, s ezt meg is tette.
MINDANNYIUNK KÁRA. A botrányt kevesen okozták, de következményeit mindannyian viseljük, akkor is, ha nem ettünk szennyezett paprikát. Az ügy rossz hírét kelti az egyébként jó nevű magyar fűszernek. Félő, hogy kevesebben akarnak majd külföldön tőlünk vásárolni, s valószínűleg az országimázs is sérül. A boltosok sem örülnek, hiszen nekik kell az egyik pillanatról a másikra leszedni a paprikát a polcról. Az élelmiszer-laboratóriumokat most ez a vizsgálat köti le, pedig lenne más dolguk is, ráadásul a munka sokba kerül. Ha utólag sikerül is behajtani a költségeket a felelősökön, átmenetileg (elképzelhető, hogy hosszú ideig) nem az fizet a hibáért, aki elkövette.
Végül pedig sérül egy tágabb értelemben vett közérdek is. A felelősen gondolkodó emberek jogos elvárása ugyanis, hogy ne segélyekkel segítsük a fejlődő országok felzárkózását, hanem termékvásárlással, a világkereskedelembe való bekapcsolásukkal. Ennek azonban nem lehet az a következménye, hogy az egészségre ártalmas élelmiszert veszünk meg tőlük. Ha pedig mégis, akkor később kevesebben akarnak majd normális gazdasági kapcsolatokat kialakítani az erre igencsak rászoruló országokkal.
