Milyen forgatókönyvekkel készül az egészségügyi tárca a népszavazás utáni helyzetre?
Rácz Jenő. Értelmezési bizonytalanság.
– A „nem” győzelme esetén semmit sem kell csinálni, folytatjuk azt, amit elkezdtünk, a kormányprogram megy a maga útján. A privatizációról az a kormány véleménye, hogy egy kontrollált magánosításnak van helye az egészségügyben, szükség van tőkére mind a beruházás, mind a működtetés területén. Abban egyetértünk sokakkal, akik a privatizációval kapcsolatban bizonyos kérdéseket felvetettek, hogy ezek csak ellenőrzötten, s alapvetően a szektorsemleges finanszírozás elveinek megfelelően történhetnek. Sem előnyt nem élvezhet, sem hátrányt nem szenvedhet senki azért, mert adott esetben állami, önkormányzati vagy magán formában működtetik az adott egészségügyi intézményt.
– S hogyan készülnek arra, ha győznek az „igenek”?
– A minisztérium apparátusa felmérte, milyen jogszabályokat kell megváltoztatni abban az esetben, ha az „igenek” száma túllépi a 2 milliót, s ezt a „nemek” száma nem haladja meg. Hiszen az eredeti szándék a kórháztörvénnyel kapcsolatban nem válhat valóra, mivel azt az Alkotmánybíróság eljárástechnikai okok miatt megsemmisítette. Ellenben meg kellene változtatni az alkotmányt, az önkormányzati törvényt, az államháztartási törvényt, a tb-finanszírozással kapcsolatos jogcsomagot, az egészségügyi törvényt. Hozzá kellene nyúlni a patikák létesítéséről, illetve működtetéséről szóló jogszabályhoz, valamint a háziorvosi rendelők működéséről, a praxisjogról szóló jogszabálycsomaghoz, az ezekhez kapcsolódó végrehajtási utasításokhoz. Végül a Szentszékkel kötött megállapodást kihirdető törvényhez is, hiszen jelenleg lehetőség van arra, hogy a történelmi egyházak a korábban egyházi tulajdonban volt és visszakapott egészségügyi intézményeket működtessék. A december 5-i „igen” esetében ezt is meg kell változtatni.
– De mindennek a megvalósítása teljesen irreális…
– Nem lehet az, tekintettel arra, hogy ügydöntő népszavazás előtt állunk. Ebben az esetben a parlamenti képviselőknek nincs mérlegelési lehetőségük. Amennyiben „igennel” válaszol a polgárok szükséges többsége, akkor dönt arról, hogy állami és önkormányzati egészségügyi intézményekben akarja az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni, és ezzel ellentétesen nem dönthet a parlament.
– Van olyan értelmezés is, hogy az igen győzelme nem tiltaná meg a működtetés privatizálást, csak az épületek és az infrastruktúra magánkézbe adását.
– Az értelmezés nehézsége abból is látszik, hogy amikor az Alkotmánybíróság meghozta a döntését, az indoklás mellett párhuzamos indoklás és különvélemény is volt. Tehát még az alkotmánybírák szintjén sem volt teljesen egyértelmű a kérdésre a válasz. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotók és az Alkotmánybíróság is foglalkozhat ezekkel a kérdésekkel, de ugyanakkor egyértelművé válik, hogy az „igenek” győzelme esetén ettől kezdve állami és önkormányzati intézményekben kívánnak gyógyulni a betegek, s ezt mindenkinek tudomásul kell venni.
– A jövő évi költségvetésben az egészségügy a GDP 4,5 százalékát kapja csak – a Bokros-csomag óta egyetlen évben sem kellett beérnie ilyen kevés központi támogatással a szektornak. Elegendőnek érzi ezt a pénzt a vázolt feladatok végrehajtásához?
– Az egészségügyi költségvetés nem merül ki az egészségbiztosítási alapban elkülönített pénzekben. Valójában a költségvetésből minden tizedik forint az egészségügybe megy. A fenti alapon kívül ott van a minisztérium költségvetése, a népegészségügyi program költségvetései, kiosztva a különböző tárcáknál, más költségek pedig az önkormányzatoknál. Ha nagyságrendben nézzük a pénzeket, a 2001-es vagy a 2002-es tervezett költségvetéshez képest a 2005-ös terv mintegy 60 százalékkal magasabb, az egészségre fordított kiadásokat tesz lehetővé.
