Pozitív jelzést küldött múlt heti informális ülésén a kormány a lakosságnak: a kabinettagok karfiolból és sertéshúsból álló menüt kaptak ebédre. A söjtöri lakomát követő étlap konvergálni látszik Kovács László külügyminiszter programjával, aki ilyen alkalmakkor a virslit (mustárral) is elégségesnek tartaná.
A jövő évi költségvetés fő számainak megvitatása előtti utolsó héten a kormány lényegibb döntései is azt a benyomást kívánták erősíteni, hogy a kisebb, olcsóbb, ám hatékonyabb állam megteremtése az elkövetkező két év egyik legfontosabb üzenete lehet – párhuzamosan az egészségügyi reformmal. Draskovics Tibor pénzügyminiszter lépése, amivel elvben zárolta az úgynevezett költségvetési maradványösszegeket, ezt a célt is szolgálta, miközben a piacokat is megnyugtatta, hogy a kormány eltökélten tartani kívánja magát a 4,6 százalékra tervezett idei deficitmutatóhoz.
JELZETT VESZÉLYEK. A minisztériumok tavalyi büdzséjéből el nem költött, több mint százmilliárd forintnyi összeg felhasználásáról egyébként korábban is a Pénzügyminisztérium (PM) döntött, ám az eddigi szabályok kissé fellazultak, ezért volt szükség a mostani rendeletre. Ráadásul, míg a régebbi elszámolási rendben a 2001. évi megtakarítások még 2001. évi költésnek minősültek, az új uniós normák szerint már az idei kiadásokat terhelnék, veszélyeztetvén a takarékossági programot.
Az intézkedést megelőző elemzői előrejelzések szerint az idei, GDP-arányos hiány legalább 4,8 százalékosnak ígérkezett, egy újabb kormányzati beavatkozás nélkül. Márpedig – mint arra az Európai Bizottság szakértői is figyelmeztették a magyar kormányt (Figyelő, 2004/27. szám) – az euró bevezetéséhez szükséges, középtávú konvergencia program sikere alapvetően a 2004-es költségvetési célok teljesítésétől függ. Egyben emlékeztettek arra, hogy az idei deficitcél elérése érdekében, szükség esetén pótlólagos kiigazító intézkedésektől sem szabad visszariadni.
A „gordiuszi csomag” kérdését a kormány (átmenetileg?) úgy vágta át, hogy a piacok felé tényleges megszorításnak láttatja azt, ami a közvélemény számára nehezen követhető technikai lépés. Maga Draskovics sem értékelte túl a szabályozás jelentőségét. „Ezzel az intézkedéssel lezártunk egy szelepet, amelyet eddig nehezen lehetett ellenőrizni” – nyilatkozta a Reutersnek. Egyben megerősítette, hogy jelenleg nem látja értelmét további megszorításoknak, mindez azonban csak a pillanatnyi állapot. „Ha a folyamatok eltérnek attól a pályától, amelyet kijelöltünk, be fogunk avatkozni” – figyelmeztetett újólag.
A kedvező piaci reagálások, a forint erősödése vélhetőleg inkább a meghirdetett cél iránti elkötelezettséget alátámasztó szándéknak köszönhető, semmint magának a tényleges intézkedésnek. Egyelőre a tárcák sincsenek tisztában azzal, hogy a megszokott közigazgatási egyeztetési menetet felrúgva, a kormányülésen mintegy mellékesen bejelentett döntésnek rájuk nézve mik a következményei. Ez majd csak az elkövetkező hetek egyeztetései nyomán derül ki. Mindenesetre a fejekben a 106 milliárd forint ragadt meg, bár bizonytalan, hogy végül a keretösszeg mekkora hányadát zárolják.
A csepegtetés mértéke bizonyára attól is függ, miként alakulnak a PM által kitűzött bevételi és kiadási tételek az év második felében. Az elemzők többsége arra hajlik, hogy a bejelentés „szükséges, de nem elégséges lépés” a deficitcélok eléréséhez. A korábbi várakozások szerint, amennyiben bevételi oldalon nem teljesülnének a PM tervei (különösen a második félévi áfabevételek alakulása kérdéses), akkor 100–180 milliárd forintos további kiadáscsökkentő intézkedések válhatnak szükségessé. A 106 milliárdos „potenciális csomagot” ehhez lehet mérni.
Pontosabbat akkor lehet majd mondani, ha az elkövetkező hónapokban megjelennek az első makroadatok a második félévről. Most csak annyit lehet tudni, hogy a jegybank egyelőre „nem dőlt be” a kedvező piaci reagálásoknak, a forint látványos szárnyalásának az elmúlt hét közepén, s a hét elején, amikor a nemzeti fizetőeszköz a 250-es eurószint alá is beerősödött. Kérdéses persze, hogy ez a tendencia kitartónak bizonyul-e, és mennyiben reakció a költségvetéssel összefüggő bejelentésre, illetve mennyiben szól az általános piaci hangulatnak. Az Ecostat júniusi konjunktúraindexe szerint mindenesetre a vállalkozások – méretüktől függetlenül – derűlátóak a gazdasági folyamatokat illetően, s a háztartásokhoz hasonlóan növekedésre számítanak az elkövetkező időszakban. Bizakodásuk talán előbb-utóbb a jegybankra is átragad. Elemzői várakozások szerint, amennyiben a forint tartósan a 250-es eurószint körül tudna maradni – igazolván egyben a pénzügyminisztériumi tervek tarthatóságát –, a kamatcsökkentési kilátások számottevően fölerősödnének.
KOMMUNIKÁCIÓS HATÁS. A piacok figyelme ezzel párhuzamosan a jövő évi költségvetés fő számai felé fordul, amelyekről e héten – lapzártánkat követően – tárgyalt a kormány. Emlékezvén a tavalyi nyárra, az ezt követő részletes tervezés és a minisztériumokkal folytatott egyeztetések idő előtt kiszivárogtatott, netán félrevezető részletei önmagukban is hektikusan hathatnak a közvéleményre és a forint árfolyamára. Márpedig a pénzügyminiszter éppen most bizonyította, hogy a szerencsésen megválasztott kommunikáció milyen hatásos tud lenni. Nem is beszélve a sertéshúsról, meg a karfiolról.
