Helyzeti hátrányok

Egyszer sem járt még a város határában épült bevásárlócentrumban a Pécsett élő L. István, mert bár egy mozgássérültek számára rendszeresített busz minden reggel indul oda a központból, de csak este jön vissza. „Úgy gondolhatták a forgalomszervezők, hogy a kerekesszékesek ráérnek, töltsék az egész napot a plazában, vagy a környező prérin” – méltatlankodik. Munkája nincs, „még az egészségesek sem tudnak elhelyezkedni”- jegyzi meg. Egyesületi tagként készült a mozgáskorlátozottak rendszeres balatoni találkozójára, ám a rendezvény pénz híján ezen a nyáron elmaradt.

Mozgássérült-barát autóbusz. Még több odafigyelés kellene.

ELAPRÓZOTTAN. Sorstársai nevében is panaszolja, hogy az esélyegyenlőség jegyében született jogszabályok és intézkedések nem hozták meg a remélt javulást a mindennapi életében. Kritikájával nincs egyedül. Az Európai Parlamenti választások kapcsán bekövetkezett miniszterváltás jó apropóul szolgált az érdekvédelmi szervezetek számára, hogy értékeljék az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal elmúlt egyéves tevékenységét. Ebből az a kép kerekedik ki, hogy – paradox módon – az esélyegyenlőségi szemlélet és érdekképviselet kormányzati rangra emelése csak „elaprózott”, kevéssé hatásos intézkedéseket szült. A fogyatékossággal élők és a roma szervezetek petícióban fejezték ki elégedetlenségüket. Kilenc romapárt közleménye szerint csak „porhintés” a Roma Évtized középtávú cselekvési program, ugyanis nem csökkent a 600-700 ezres cigány etnikumot sújtó 80-90 százalékos munkanélküliség, sőt, megítélésük szerint az oktatási, intézményi szegregáció sem.

A lehetőségek és a pénz hiányára panaszkodnak a fogyatékosok is. „Úgy indult az év, hogy a kabinet 20 százalékkal, 160-180 millió forinttal csökkenti az érdekvédelmi szervezet támogatását” – mondja a Figyelőnek Szakály József, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) főtitkára. A pénzt végül Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter „szerezte vissza”, amit a kormány – szükségből erényt kovácsolva – úgy kommunikált, hogy 2004-ben 160 millió forinttal növekedett a MEOSZ állami forrása. Szakály értékelése szerint a jelenlegi kormánnyal nem az előrelépésért, hanem az eddigi támogatások szinten tartásáért kell megküzdeniük. Példaként említi, hogy a súlyosan mozgáskorlátozottak közlekedését biztosító gépjárművásárlás támogatására kiadható utalványok számát a kabinet a 38 ezer igényhez képest 2 ezer darabban határozta meg, szemben a tavalyi 5,3 ezer darabbal – ám ebbe a szövetség nem egyezett bele. (Az utalvány értéke egyébként 300 ezer forint, és 7 évente igényelhető.)

A 2003-2004-es időszak mérlege EREDMÉNYEK • Integratív kormányzati döntéshozatal (a tárcák egymással koordinálva, az esélyegyenlőségi szempontokra figyelemmel hozzák meg döntéseiket) • A társadalomban is elkezdődött a diskurzus; nem hagyják szó nélkül, akiket hátrányos megkülönböztetés ér, a sajtóhoz, ombudsmanhoz, bírósághoz fordulnak • A hazai és az uniós pályáztatás során is kiemelt szempont az esélyegyenlőségi érdekek érvényesítése • A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény elfogadásával a civilszféra a kormánnyal partneri szintre emelkedett, s 2004-ben 6,3 milliárd forint költségvetési támogatásban részesül • Elkészült a Köztársasági Esélyegyenlőségi program; 2004-es előirányzata 3,2 milliárd forint, amely a nők, a romák és a fogyatékosok számára kidolgozott programok között oszlik meg; létrejöttek az esélyházak, megkezdődött az akadálymentesítés, a gettósodó mikrorégiók felszámolása (becslések szerint a roma integrációs program végrehajtása 100 milliárdokat és minimum 15-20 évet igényel) • Beindult a nyelvi tolmácsolás, a parlamenti és televíziós jeltolmács-rendszer • Beterjesztették a családon belüli erőszakról szóló törvényt • Megindult az egyenlő bánásmódról szóló törvény előkészítése; büntethető lesz a hátrányos megkülönböztetés KRITIKÁK • Az esélyegyenlőség terén nem történt számottevő változás, csupán a retorikában érvényesül; a diszkrimináció nem szorult vissza, csak rejtettebben nyilvánul meg • Továbbra sem emelkedett a romák, a nők, a halmozottan hátrányos településen élők és a 45 éven felüli munkanélküliek foglalkoztatása • A kormányzati takarékossági intézkedések miatt késedelmet szenvednek az esélyegyenlőségi programok • Nem csökkent a nők hátrányos munkaerő-piaci és társadalmi megítélése • A foglalkoztatottságot növelő atipikus „szerződési” formák (például távmunka, részmunkaidő) iránt továbbra is közömbösek a munkaadók • Nem haladt előre a roma integráció ügye

Azt hihetnénk, egy szűkebb réteg problémájáról van szó, ám a statisztikák meglepő képet tárnak elénk. A MEOSZ vezetője szerint 577 ezer embert tartanak számon fogyatékosként, akik közül jelenleg 34 ezernek van munkája. A miniszteri bársonyszéket európai parlamenti képviselői mandátummal felcserélő Lévai Katalin legalább 1,5 millió embert tart számon az esélyegyenlőségi minisztérium „ügyfeleként.” Szociológiai felmérések szerint a népesség 12 százaléka él a szegénységi küszöb – azaz jelenleg havi 33,9 ezer forint – alatt; ezt az adatot küldte meg 2002 végén a Központi Statisztikai Hivatal is Brüsszelnek. Több százezer a munkanélküliek és inaktívak tábora. A mélyszegények száma mintegy 700 ezer, egyharmaduk roma.

A fogyatékossággal élők és a róluk gondoskodó családok többsége is a létminimum alatt tengődik, támogatásuk Szakály József szerint megrekedt az 1980-as évek végi szinten. Konkrétan is megemlítik, hogy az akadálymentesítés sem a jogszabály szerint halad, az intézmények alig 20 százaléka felel meg a követelményeknek. Átmeneti segélyek helyett hátránykompenzációs támogatásra és munkahelyekre tartanak igényt. (2001-es amerikai adatok szerint minden, az önállóság megteremtésére és rehabilitációra fordított 1 dollár minimum 5 dollár nyereséget hoz.)

A leköszönő Lévai Katalin nem lepődött meg a bírálatok hallatán. Úgy fogalmazott, 2003 májusában kollégáival a semmiből indultak, hónapokig pénz nélkül működtek, mert az első évben még csak költségvetése sem volt a hivatalnak. Csúcsra kellett járatni a kreativitásukat, hogy felrázzák a közvéleményt. „Új gyerek voltam a kormányban, ezért nekem is eltartott egy darabig, amíg beletanultam a szerepembe, s határozottan tudtam képviselni az esélyegyenlőségi érdekeket” – mondta. A szemléletváltozás mellett százmilliárdokat igénylő munkaerő-piaci, oktatási és képzési intézményrendszeri reformra van szükség ahhoz, hogy számottevően javuljanak az érintettek életkörülményei. „Nehéz évet fogtam ki gazdaságilag, a szociális problémák megoldása iránt elkötelezett kabinetnek önmeghasonló módon a költségvetési egyensúlynak kellett prioritást adnia” – magyarázta a Figyelőnek.

Ugyanakkor tény, hogy a munkaügyi és az oktatási tárca, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal 2004-ben nagyobb sebességre kapcsolt: 30 milliárd forint összértékben indulnak munkaerő-piaci átképzési programok. A felzárkóztatás, a kirekesztettség megszüntetése érdekében született meg az a 2010-ig szóló stratégia, amely alapján a keresett szakmákban az állam az első végzettség megszerzését ingyenessé teszi, az 50 év felettieknek pedig a másodikat is. (Az idén egyébként 2,9 milliárd forint, azaz hétszer több pénz jut a hátrányos helyzetű rétegek munkaerő-piaci felzárkóztatására, mint 2003-ban, s ez mintegy 30 ezer ember képzésére elegendő. Tavaly 21 ezer érintett képzésére futotta.)

ERŐS LOBBI. Nem egyszerűen számszerűsíthető vívmány, ám a minisztériummal „megfejelt” érdekvédelmi szervezetek lobbiereje sem lebecsülendő. A januártól bevezetett új áfa-visszaigénylési rend például kifejezetten „szembe ment” a fogyatékosokat foglalkoztató, úgynevezett „védett állami szervezetekkel” (mintegy száz, főként könnyűipari cégről van szó), merthogy beszerzéseik áfatartalmának csak mintegy 50 százalékát igényelhették volna vissza. Mindez 3-5 milliárd forintot húzott volna ki évente a zsebükből. Az erőteljes tiltakozások nyomán, egy áprilisi rendelet korrigálta a barátságtalan lépést: az állam kompenzálja az áfakiesést.

Nem véletlen, hogy a hivatalával még csak ismerkedő új miniszter, Göncz Kinga is úgy véli: a felzárkóztatás csak együttműködő kormányzás révén valósulhat meg. Fontos, hogy a tárcák tudjanak egymás programjairól, s koordinálják intézkedéseiket, ami Lévai Katalin kormánytaggá válása óta gyakorlattá is vált. Értékelése szerint a fogyatékosügyi program végrehajtása elsősorban forráshiány miatt szenved késedelmet, ugyanakkor a jövőben nagy lehetőségeket biztosít, hogy az Európai Unió kifejezetten preferálja a leszakadó rétegek integrációját. A kabinet a romákat ráadásul nemcsak az esélyegyenlőségi programok „szálain” igyekszik elérni, hanem szociálpolitikai intézkedések révén is. Miniszterként szeretné kiharcolni, hogy bizonyos jövedelemszint alatt a legszegényebb családok normatív lakástámogatást kapjanak. Az intézkedés mintegy 50 ezer embert, illetve családját érintené, a költségvetési vonzatról még folynak a számítások.