 |
Már akkor elérte célját Konsánszky Dórának a Budapesti Történeti Múzeumban a minap zárult, Fűzött ruhatár című kiállítása, ha felkelti a látogatókban a régmúlt korok intim ruhadarabjai utáni érdeklődést. Márpedig a fűző – francia nevén corset, német nyelvterületen mieder – igazán ilyen, hiszen bonyolultsága miatt a „bűnös” múltban még akkor is viselőjén maradt, amikor már a többi fehérnemű lekerült. Ennek a strukturális alsóneműnek az elkészítése egyébként iskola lehetne azon exkluzív fehérneműgyártók számára is, amelyek manapság többnyire inkább a kiemelésen, és nem az eltüntetésen fáradoznak. A tervezés már-már szobrászat, ahol különösen fontos a pontos méretvétel, s mivel nincs eleje vagy háta, sem oldalvarrása, az egészet rögtön három dimenzióban kell látni. Nem állítjuk, hogy ez a konfekcióban megvalósítható lenne, ám visszatérve a mai fehérneműdivathoz, bizony itt lenne az ideje tanulni a régiektől, s elgondolkodni azon, hogy nem mindenkinek előnyös a túlzott meztelenség. Jól jöhetnek az olyan apró, ám hatásos fortélyok, mint az áttört, sejtelmes hatású anyagok és a valódi csipke utánozhatatlan eleganciája. Mindez persze ellenhat a mai, nagyon is praktikus gondolkodásnak, ugyanakkor legalább akkora tartást ad egy nőnek, mint a már említett fűző. Vissza tehát a múlt selyemkombinéihoz, a gombos-patentos harisnyatartókhoz, a dundiságot jótékonyan eltakaró bő fazonokhoz, a sejtelmes, valóban nőies darabokhoz. A meztelenség immár nem divatos, a sokat sejtetés annál inkább.
