Egy szennyezés margójára

A Dorogi Hulladékégető. Változatos verziók.

Döcögő céges krízis-kommunikáció ütközött össze a politikai érdekhálókkal augusztus első napjaiban, a dorogi vízszennyezési botrány kapcsán. A francia tulajdonú Onyx Magyarország SARP Industries Kft. által üzemeltetett dorogi hulladékégető és -hasznosító üzem területéről július 30-án reggel 48 köbméter szennyező anyag került a Kenyérmezei-patakba, ahonnan az bejutott a táti Duna-ágba, veszélyeztetve az esztergomi ivóvízbázist. A történetről mind a cégnek, mind a hatóságoknak, mind pedig az ügyből politikai tőkét kovácsolni igyekvő politikusoknak megvan a saját verziójuk.

A szennyező cég szeptember közepén 158 millió forintos bírságról kapott első fokú, nem jogerős határozatot. „Ezt ugyan megtámadjuk, de az ipari baleset és a hozzá kapcsolódó hatósági ellenőrzések miatt hetekig nem indulhatott újra a veszélyeshulladék-ártalmatlanító üzem, s emiatt újra kell tervezni a 2004-es évet” – mondja Lágler Katalin, az Onyx Magyarország Kft. ügyvezetője.

Mi mennyi? Az Onyx már az első pillanattól kezdve vállalta a felelősséget a környezet-szennyezésért, ám a balesetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja – állítják a cégnél. Ennek azonban néhány dolog ellentmondani látszik. Az egyik, hogy a baleset után hat nappal, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megyei intézete javaslatot tett arra, hogy a 12 év alatti gyerekek elővigyázatosságból ne fogyasszanak csapvizet. „A szolgálat EU-konform laboratóriumának később nyilvánosságra került hivatalos mérése szerint az ivóvízben a veszélyes anyagok nem közelítették meg a határértéket” – veti ellen Lágler Katalin, az Onyx ügyvezetője. Szerinte kisebb „kommunikációs támadás” indult az Onyx ellen. A kft.-t leghevesebben kritizáló esztergomi polgármester, Meggyes Tamás bírálata azonban mégsem nélkülözhetett minden alapot. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága számára készült hivatalos tájékoztatóból kiderül, hogy a patakba ömlő veszélyes anyagról az észlelést követően csak több mint 3 óra elteltével értesítette a kft. az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget. Lágler Katalin szerint azonban a számítógép adatainak észlelése után előbb a rendszereket kellett ellenőrizni, többször az üzem másik végében lévő tartályhoz kellett menni, ott lecserélni és elzárni a csapot. Ezután fel kellett deríteni, kiszökött-e egyáltalán a szennyezés az üzemből, aminek érdekében többek közt hat kilométert kellett a kollégáknak gyalogolni, s mindez két órába tellett. „Amint a patakba folyó szennyezést észlelték, és nálam jelentették, azonnal telefonálni kezdtem” – állítja az ügyvezető. Az ő verzióját támasztja alá, hogy a jelentés szerint az eltelt idő alatt a további elfolyást megszüntette a társaság, így az üzemben kiömlött 90 tonna anyagból „csak” 48 tonna került a patakba. Mindezek ellenére nyilván a vállalat felelőssége, hogy a kilyukadt tartály biztonsági csapja nyitva maradt, illetve, hogy az üzem területéről az anyag egy engedély nélkül létesített (a cégvezető szerint inkább évtizedek óta ottfelejtett), kerítést keresztező vezetéken át távozott a patakba, kikerülve a szennyvíztisztítót.

MILLIÁRDOS FEJLESZTÉSEK. A dorogi hulladékégető üzemet a nyolcvanas években a három nagy, akkor még állami gyógyszercég, a Kőbányai Gyógyszergyár (ma Richter Gedeon), az Egis és a Chinoin alapította gyártási hulladékaik ártalmatlanítására. A korabeli legkorszerűbb technikával látták el. Az üzemet 1993-ban privatizálták, akkor szerzett 51 százalékos tulajdont a ma a francia Veolia konszernhez tartozó SARP Industries a magyar államtól.

A gyógyszergyáraknál maradt 49 százalékos tulajdonrészt azok profiltisztítása keretében 1995-ben vásárolta meg a francia konszern, így végül mintegy 5 milliárd forintért jutott a Hulladékégető Kft.-hez. A fejlesztésre ezt követően további 5 milliárd forintot költött.

Lágler Katalin elmondása szerint a legfontosabb fejlesztés a kilencvenes évek végén megvalósított ötlépcsős füstgáztisztító (szaknyelven katalitikus dioxin-mentesítő) rendszer, amely egész Európában ritkaságnak számít, így az üzem a szennyező anyagok kibocsátása szempontjából már 5 éve megfelel a legszigorúbb uniós előírásoknak is. Emellett néhány éve új számítógépes vezérlőrendszert, vegyelemző laboratóriumot, hulladékaprító és -tároló berendezéseket, valamint új áramtermelő turbinát is telepített a francia tulajdonos.

TANÚSÍTOTT BIZTONSÁG. Az üzem évi 30 ezer tonna hulladék ártalmatlanítására alkalmas, ezzel a hazai veszélyeshulladék-ártalmatlanítási piac mintegy harmadát birtokolja. Rajta kívül mintegy 40 kisebb üzemben végeznek veszélyeshulladék-égetést és -ártalmatlanítást.

Az Onyx üzeme nemcsak a legnagyobb, hanem a legkorszerűbbek közé is tartozik – hangsúlyozzák a cégnél. Az ISO 14001-es minőségbiztonsági tanúsítvány mellett a munkavédelmi és biztonságtechnikai OHSAS 18001-es előírásrendszernek is megfelel. Hogy ennek ellenére miként történhetett meg a július végi súlyos baleset?

„Sajnos a legbiztonságosabb rendszerekben is előfordulhatnak hibák, a legendásan megbízható Rolls-Royce is elromlik néha – érvel Lágler Katalin -; ipari balesetek is előadódnak, s bár a minősítések révén az ellenőrzési rendszerek a lehető legkisebbre szorítják az emberi és anyaghibák lehetőségét, kizárni azokat nyilvánvalóan lehetetlen.” A cég szeptember közepén zárult belső vizsgálata meg is állapította 6 fő felelősségét. Közülük egy dolgozót elbocsátottak, egyet felfüggesztettek, négy felelős vezetőt pedig több millió forintos jövedelemcsökkentéssel sújtottak.

Három évvel ezelőtt egyébként a mostanihoz hasonló szennyezési botrány pattant ki Dorogon. Akkor a magas halogéntartalmú garéi veszélyes hulladék dorogi égetése kapcsán merült fel, hogy az égetőmű a határértéket 20-40 százalékkal meghaladóan bocsát ki úgynevezett dioxinokat. Ezt a Környezetvédelmi Főfelügyelőség mérései végül nem igazolták. Ez annak is köszönhető, hogy az üzem már akkor rendelkezett az említett többszintű szűrőrendszerrel.