 |
Ha garázda szurkolók tönkretesznek egy futballstadiont, büntetésből mesteremberek vezetésével nekik kell a szabadidejükben helyrehozniuk rombolásuk nyomait. Ez lényegesen olcsóbb, mintha szabadságvesztésre ítélnék őket, ráadásul helyre is állítják a vandalizmus okozta kárt. Ezzel az elkövetők is jobban járnak, mint ha börtönbe kellene vonulniuk, ami szétzilálhatja az egzisztenciájukat csakúgy, mint a családi életüket. A helyi közösség (a stadion használóinak köre) jóvátételt kap az okozott kárért, így egy idő után talán meg is bocsát az elkövetőknek. Mivel a bűnhődés (amelyhez esetenként figyelemfelkeltő öltözetet viselnek a vétkesek) a nyilvánosság előtt zajlik, nagyobb a visszatartó ereje.
A nálunk alternatívnak számító szankció Nyugat-Európában bevett büntetése a futball-huliganizmusnak. A közösségben végrehajtott büntetések lényege, hogy az elkövető bűnhődése mellett a sértett kárát is megtérítik, és valamelyest a közösséget is kiengesztelik. „Minden bűncselekmény a közösség erkölcsi rendjét is sérti, ám ezzel az igazságszolgáltatás nem szokott számolni” – mondja Gönczöl Katalin, az Igazságügyi Minisztérium (IM) miniszteri biztosa.
A börtönbüntetésnek emellett számos más hátulütője van. Az adófizetők szempontjából például drága: tavaly 34,3 milliárd forint költségvetési támogatásból és 3,6 milliárd forint saját bevételből gazdálkodtak a hazai büntetés-végrehajtó (bv) intézmények. (Ebből a legnagyobb részt a személyi kiadások teszik ki: a bv szektor 7746 embernek ad munkát.) Az állam tehát átlagosan egy elítéltre évi 2 millió forintot költ. Ez azonban csak a folyó kiadásokat tartalmazza, a börtönök építését nem. Egy új férőhely létesítése mintegy 14 millió forintot kóstál, amit főleg a szigorú biztonsági előírások magyaráznak. A fogvatartottak megfelelő elhelyezéséhez azonban újabb intézményeket kellene építeni, ugyanis tavaly a 12 ezer helyen átlagosan mintegy 17 ezer rabot őriztek. (A tervezett börtönépítéseket lásd keretes írásunkban).
 |
KISZAKADÁS. A bv társadalmi költségei nemcsak az őrzésből fakadnak, hanem abból is, mi történik az elítélttel a szabadulás után, képes-e visszailleszkedni a társadalomba, vagy visszaesővé válik. A börtön sokszor „gengszterakadémiaként” működik: a kisebb bűncselekményért bekerülőket a többiek profi bűnözővé képezik ki. Emellett a prizonizációnak nevezett jelenség is sújthatja a fogvatartottakat: a rab hozzászokik, hogy ellátják, élete minden percét beszabályozzák, s ez megnehezíti később az önálló életvezetést. „Nehéz egyszerre megtorolni a bűncselekményt, közben fejleszteni az elítéltet, és mindezt biztonságosan tenni” – fogalmazza meg az alapvető ellentmondást Bereczki Zsolt, a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka.
„Három-öt évi szabadságvesztés után nincs viszszaút – figyelmeztet Kerezsi Klára kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője -, az elítélt ezalatt teljesen kiszakad a családjából, a helyi közösségből, és a munkaerőpiacról.” Sok férfitól a szabadságvesztés alatt válik el a felesége, a gazdaság pedig jelenleg ezeket a jellemzően alacsony végzettségű, ráadásul priuszos embereket nem tudja alkalmazni, így nem csoda, ha már csak szükségből is újra bűnt követnek el.
A szabadságvesztésnek egyébként az elrettentő ereje is kicsi. „A büntetés hossza, súlya a közhiedelemmel ellentétben nem tartja vissza az elkövetőket” – állítja Kó József szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója. Például a halálbüntetés eltörlése után Magyarországon nem változott az emberölések száma, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények pedig az 1998-as törvényszigorítás után kifejezetten szaporodtak (bár az adatokat nyilvánvalóan befolyásolja a felderítést végző rendőrség aktivitása is). Az elkövetőket a lebukás kockázata és a büntetés bekövetkezésének gyorsasága befolyásolja. A gépjárműlopásoknak például csak a tizedét derítik fel hazánkban. Ha esetleg csak évekkel az elkövetés után kapják el a tettest, s a büntető eljárás akkor is évekig elhúzódik – ami jellemző a magyar igazságszolgáltatásra -, akkor inflálódik a folyamat végén kirótt büntetés elrettentő ereje.
OTTHON BŰNHŐDNEK. A börtönártalmak elkerülését szolgálhatják a szabadlábon „letölthető” alternatív szankciók, pártfogói felügyelettel, ilyenkor a költségek a becslések szerint csupán 10-20 százalékot tesznek ki a hagyományos szabadságvesztés mellett felmerülőkhöz képest. Természetesen ez nem a sorozatgyilkosok esetében lehet megoldás, hanem a kisebb bűncselekményt elkövetőknél, akik a társadalomra kevéssé veszélyesek. „Első bűntényes fiataloknál különösen nagy jelentősége van annak, hogy ne kerüljenek börtönbe” – jegyzi meg Gönczöl Katalin.
| PPP-börtönök |
|
Enyhítené a meglévő fogvatartó intézmények zsúfoltságát a 2006-ra felépülő két új hazai börtön. Az egyenként 700 férőhelyes létesítmények helye Észak-Magyarország, illetve Nyugat-Dunántúl. A Magyarországon szokatlan módon PPP (public private partnership) konstrukcióban, azaz az állam és magánbefektetők együttműködésével épülő intézmények költsége egyenként 10 milliárd forint körül van. Mivel ekkora összeget a költségvetés nem tud előteremteni, az épületek felépítését és fenntartását magánvállalkozók végeznék, az őrzésben azonban nem vehetnek részt. Egyelőre nagy az érdeklődés a projekt iránt: egy tavalyi próbatenderen 11 cég nyújtott be értékelhető pályázatot. |
|
Magyarországon 23-25 ezer embert lát el az IM alá tartozó Pártfogói Felügyelői Szolgálat, amely az idei évben a pártfogói feladatokat 2,5 milliárd forintból látja el. A pártfogók a közérdekű munkára ítéltekkel, az alternatív büntetésben részesülő felnőtt és fiatalkorú elkövetőkkel foglalkoznak, de lehetőség van a börtönből kiszabadulók utógondozására is. A fiatalkorúaknál mindig környezettanulmány előzi meg a határozathozatalt, amelyet a pártfogó készít el. 2003 július 1-jétől lehetőség van az ügyészség, illetve a bíróság kérésére pártfogó felügyelői vélemény készítésére, amely a bűncselekményhez vezető okokat és az elkövető személyiségét értékeli. Az alternatív szankció a legfeljebb 3 éves szabadságvesztést válthatja ki. A bűncselekményt és a körülményeket mérlegelve szabják ki a büntetést, amely során figyelembe véve a pártfogó felügyelő véleményét egyedi magatartási szabályokat is előírhatnak, ami lehet konfliktuskezelési vagy munkaerő-piaci tréning, vagy alkoholgyógyító kezelés, de a sértett beleegyezésével az elkövető általi jóvátétel is.
„A pártfogás alatt álló személy nem szakad ki az eredeti környezetéből, munkahelyéről, nem lesz priusza, így jobb az esélye a visszailleszkedésre a társadalomba” – hangsúlyozza Hatvani Erzsébet, a szolgálat vezetője, aki arra számít, hogy a bíróságok egyre inkább élni fognak ezzel a lehetőséggel. Az alternatív szankciók körét bővítené a tervek szerint a most készülő új Büntető Törvénykönyv is.
A hazai bv-rendszer átalakítását sürgeti, hogy a szakemberek a bűncselekmények számának növekedését prognosztizálják. A hivatalos bűnözési statisztikánk egyébként jelenleg nem rossz: a 100 ezer lakosra jutó 4 ezer ismertté vált bűncselekménnyel az európai országok alsó harmadába tartozunk. Kó József szerint azonban a gazdasági fejlettséggel párhuzamosan a bűncselekmények száma is emelkedni fog. Triviális példával élve: ahol nincsenek autók, ott a gépjárműlopás is ismeretlen. Kerezsi Klára arra figyelmeztet, hogy főleg azon országokban nőtt meg a fogvatartottak száma, amelyek a migráció célpontjai. (A rendkívül szigorú büntetőpolitika mellett a nagyarányú migrációnak is betudható, hogy az Egyesült Államokban tartják nyilván a világ legnagyobb börtönnépességét: 2,2 millió ember ül a rácsok mögött, s a „börtönipar” a harmadik legnagyobb foglalkoztatási ág a tengerentúlon.) Európa még egy nagyobb vándorlási hullám előtt áll, ami vélhetően a bűncselekmények és így az elítéltek számát is meg fogja növelni.
