 |
Erôteljesen nô a készpénzállomány az euróövezetben a közös bankjegyek és érmék 2002 eleji bevezetése óta. Éves összehasonlításban a növekedés mértéke közelíti – illetve némely hónapokban meg is haladja – a 40 százalékot.
Az Európai Központi Bank (ECB) egy korábbi elemzése kimutatta: a növekedés elsôsorban az újraéledô készpénz-felhalmozási hajlandósággal magyarázható. A felhalmozás a régi európai pénzek becserélésekor, illetve az ezt megelôzô hónapokban természetszerűen lecsökkent, így a készpénztartás 2001/2002 fordulóján érte el a mélypontot. Azóta viszont határozott növekedés érhetô tetten az 500 eurós bankjegyek állományának bôvülése és általában a nagyobb címletek súlyának növekedése folytán. A múlt év elején még 28 euró, december végén már 44 euró egy bankjegyre jutó átlagos címletértéket mutattak ki a készpénzforgalomban.
A készpénztartás növekedése töretlenül folytatódik, holott az eurótól éppen az ellenkezôjét várták. (Igaz, a készpénzmennyiség még mindig nem éri el az euró bevezetése elôtti bankjegyek, érmék forgalomban lévô mennyiségét.) Arra lehetett számítani, hogy amint a régi valuták közti átváltási költség eltűnik, a pénzforgalom – a készpénzkímélô módozatok terjedése folytán is – olcsóbbodik. Korábban, 1995-tôl 2001-ig jelentôsen – 9,6-ról 8,0 százalékra – csökkent a készpénzforgalom személyes fogyasztáshoz viszonyított aránya. A közös pénz bevezetésétôl várt folytatás azonban egyelôre elmarad. Az elemzôk szerint növeli a készpénztartást a mérséklôdô infláció és a csökkenô kamatszint is, hiszen kisebb az a veszteség, amelyet az elértéktelenedés, az elmaradó kamatjövedelem miatt kell elszenvedniük a pénztulajdonosoknak.
Persze az euróövezetben a készpénz csak kis részét – március végén 5,6 százalékát – alkotja az úgynevezett széles értelemben vett pénzállománynak (M3), amely a különféle lejáratú betéteket, valamint a pénzintézeti papírokat is tartalmazza. (Magyarországon a készpénz aránya lényegesen nagyobb, március végén elérte a 15,5 százalékot.) Ám a teljes pénzmennyiség jelentôsen az ECB által meghatározott 4,5 százalékos referenciaérték feletti tempóban nô. A már tavaly is 7,4 százaléknyi éves gyarapodás februárban és márciusban 7,9 százalékra gyorsult. „Több a likviditás, mint amennyi a tartós, inflációmentes növekedéshez szükséges” – értékelt az ECB 2002-es jelentésében Wim Duisenberg elnök, s ez a megállapítás, a többszöri ismétlésbôl ítélve, azóta is érvényes. Fölös pénzek vannak a rendszerben, aminek sorsát az ECB szerint fokozott figyelemmel kell kísérni. Bár azt is hozzáteszik: az árstabilitás nincs veszélyben. Ez minden bizonnyal annyit jelent: a kamatszinten nemigen változtat a bank lapzártánk után, csütörtökön ülésezô kormányzó tanácsa.
