Hadgyakorlatlanságok

Legszívesebben az „eltávozást” választotta volna Horváth Szabolcs, a magyar békefenntartó katonák egyik parancsnoka, amikor Koszovóban először kóstolta végig az amerikai tábor étkezőjében az ebédkínálatot, az ugyanis drámaian eltért a magyar ízvilágtól. Szerette volna udvariasan a vendéglátók tudomására hozni, hogy a halászlé és a birkapörkölt az igazi, de akkor még nem beszélt olyan jól angolul, hogy e véleményét amerikai bajtársaival megossza.

Pedig a most 32 esztendős tiszt valójában már igazi NATO-katona. A rendszerváltás évében kezdte főiskolai tanulmányait, hét esztendeje a jó hírű szentesi alakulatnál dolgozik, és nemcsak a pénz miatt vállalkozott a féléves koszovói szolgálatra (persze neki sem jött rosszul a hazai fizetésén felül kapott havi 2200 márkás zsold), hanem bizonyítási vágyból is. Miután hazatért, számos társával együtt neki is rá kellett döbbennie arra, hogy csak továbbképzés és idegennyelv-ismeret révén juthat előre a ranglétrán. Fél évvel ezelőtt felmentették a laktanyai szolgálat alól, és bár maradt a Magyar Honvédség kötelékben, a fő feladata jelenleg az, hogy napi több órában intenzív angolnyelv-oktatáson vegyen részt. Ha ősszel sikerül letennie a nyelvvizsgát, egyetemre készül logisztikát tanulni.

TÚLVÁLLALÁS. Horváth Szabolcs tehát „sínen van”. Nem így a honvédelmi reform egésze. Ma már nem csak külső szakértők, hanem a tárca szakemberei is elismerik, hogy az 1999-es NATO-csatlakozásra való felkészülés idején Magyarország presztízs szempontok miatt túlvállalta magát. Azóta kiderült, hogy a honvédségen belüli „kulturális váltás” csak hosszú tanulási folyamat eredménye lehet, ráadásul az átalakítással járó költségek sincsenek szinkronban az ország teherbíró képességével. Pedig szerződésben vállaltuk a haderő teljes átalakítását, a NATO-interoperabilitást (a harci együttműködési képesség megteremtését), továbbá a GDP-hez viszonyítva meghatározott arányú honvédelmi költségvetést, ami 2003-ban 314 milliárd, 2004-ben 326, 2005-ben 352, míg 2006-ban a kalkulált adatok szerint 381 milliárd forint kiadást feltételez. A tárcánál azonban nem mérték fel pontosan, hogy „milyen súlyos összegekről van szó”, ha a kötelezettségeket valóban teljesíteni akarják. A szaktárca sokáig még ahhoz sem kapott elegendő forrást, hogy a szinten tartás költségeit fedezze. Most, az utolsó utáni pillanatban – több, „a NATO-vezérkartól kapott fejmosást” követően – egyszerre kell megoldani az amortizáció miatti egyre tekintélyesebb összegeket felemésztő fenntartást és a még nagyobb forrásokat igénylő korszerűsítést, fegyverzetcserét, valamint a professzionális hadseregre történő személyi és szervezeti átállást is. A NATO-csatlakozás óta alig történt fejlesztés.

A reform késlekedésének okait Deák Péter biztonságpolitikai szakértő több tényező együttes hatásával magyarázza. Egyrészt bizonyos kormányzati közöny volt tapasztalható az előző ciklusban, ami abban is megnyilvánult, hogy az Orbán-kormány a kisgazdáknak adta a honvédelmi tárcát. Annak a pártnak, amelynek programjában nem létezett honvédelmi fejezet, és nem rendelkezett egyetlen katonapolitikussal sem. Másfelől, akkor még nem látszott, hogy a terrorizmus miatt szinte állandó készenlétben kell állnia valamennyi NATO-tagországnak. A haderőreform továbbvitelét az is akadályozta, hogy a hadsereg meglehetősen konzervatív szervezet, hiszen létalapja a megszokott rendben történő tevékenység, ami áthatja a katonák gondolkodásmódját is. Egy ilyen „rögzült” intézmény arculatát, működésének célját és feltételeit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Az elmaradt fejlesztések, és a NATO számára időről időre készülő, a régi ígéreteket „elfelejtő”, mindig új adatokkal előrukkoló tervek miatt a szövetségben hamar kétségbe vonták Magyarország szavahihetőségét, és a brüsszeli főhadiszállásról megérkezett a szemrehányás.

„Ahhoz, hogy megfeleljünk a szövetségesi elvárásoknak, s a Magyar Köztársaság katonai ambícióinak is megfelelő katonai erő jöjjön létre, elsősorban a tárca költségvetésének összetételét kell radikálisan megváltoztatni” – hangsúlyozza Ronkovics József dandártábornok, a Honvéd Vezérkar haderő-tervezési csoportfőnöke. A tábornok nem nevezi ugyan pazarlásnak a korábbi gazdálkodást, de aláhúzza, hogy a jövőben mások lesznek a prioritások. Amellett, hogy többet kell költeni a sorkatonai szolgálatot kiváltó nem katonai jellegű tevékenységek finanszírozására, nagyon fontos az is, hogy többé ne a „maradványelv” határozza meg a műszaki fejlesztések mértékét. Jelenleg a tárcánál úgynevezett „védelmi felülvizsgálat” folyik, és ennek az eredményei néhány hét múlva kerülnek nyilvánosságra. A NATO-ban használatos katonai műszó gyakorlatilag önátvilágítást jelent, amelyet az egyes nemzetek honvédelmi szervei a hibák korrigálása céljából rendszeresen végeznek el. Nálunk döntően a védelmi felülvizsgálat eredményei fogják meghatározni a haderő-átalakítás minden elemét és ütemét, egészen 2013-ig. Ha a kormány és a biztonsági kabinet is jóváhagyja, a tervezet az őszi ülésszak során kerül a parlament elé. Honvédségi források megerősítették, hogy az átalakítás keretében az öt katonai repülőtérből feltehetően csak kettőt tartanak meg, és a tárca megválik számos, a szervezeti korszerűsítés révén feleslegessé váló közhasznú társaságtól, vállalattól és ingatlantól is. A befolyt összeg azonban nem a szaktárca kasszáját gyarapítja, merthogy az ingatlanok a hatályos törvények értelmében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kerülnek.

Az UTOLSÓ SORKATONÁK. Az már valószínű, hogy a Magyar Honvédség jelenlegi 37,5 ezer fős létszáma tíz év múlva körülbelül 30 ezerre csökken. Havril András altábornagy, a vezérkari főnök helyettese arról tájékoztatott, hogy utoljára jövő nyáron hívnak majd be szolgálatra sorkatonákat, és ha minden a tervek szerint halad, 2004 decemberében leszerelik a sorkatonák utolsó csoportját is. A kisebb haderő azonban nem jelent kevesebb költséget, ugyanis a sorkatonai szolgálat megszüntetése számos pluszkiadást ró a tárcára. Egyrészt, mert a szerződéses katonák átlagos járandósága meghaladja a havi százezer forintot, másrészt, mert ki kell váltani a sorkatonák által korábban elvégzett feladatokat. Többletköltséget igényelnek egyebek mellett az átalakítás infrastrukturális feladatai, a toborzórendszer fejlesztése, az intézmények őrzése-védelme, a napi feladatok ellátása. A 2003-2006-os időszakra folyó áron összesen mintegy 127 milliárd forint többletköltséget okoz az országnak a tervezett átalakítás, és ebből jelenleg mindössze 64,5 milliárd forint áll rendelkezésre a tárca költségvetési terveiben. A fedezet nélküli többletigény tehát közel 63 milliárd forint (lásd a táblázatot).

Ronkovics József dandártábornok úgy véli, mivel feltehetően nem tudnak egyéb forrásokat találni, a hadsereg felszerelésének korszerűsítését a tárca költségvetésének hatékonyabb felhasználásával kell megteremteni. A katonai vezetők nem mondják ki, ám egyes szakértők erősen kételkednek abban, hogy pusztán átcsoportosítással összejöhetnek a hiányzó tízmilliárdok. Deák Péter szerint azonban racionalizálással is kigazdálkodható a pótlólagos forrás, legfeljebb nem minden feladatot hajtanak végre maradéktalanul. Ami az emiatt esetleg várható újabb szemrehányást illeti, Deák szerint a NATO nem az egyes feladatokat „vasalja be” a tagországoktól, hanem általában kell megfelelni az elvárásainak. Azt a központ nem kéri számon, hogy egy zászlóaljjal kevesebb működik, a felajánlott, de nem biztosított közös kapacitást viszont már szigorúan veszi.

Kiskatonák. Jönnek a profik.

A biztonságpolitikai szakértő szerint biztató, hogy megkezdődött a korszerű hadseregre történő áttérés. A magyar légierő már jelen van a NATO légterében működő automatizált célfelderítési, célkövetési, irányítási és vezetési rendszerben. A következő évtől telepítik ide azokat a háromdimenziós lokátorokat, amelyek segítségével a szövetség bármely pontján lévő vezetési központ számára automatikusan áttekinthetővé válik a magyar légtér, és annak biztonsága érdekében bármilyen intézkedés megtehető. A szárazföldi erőknél is fejlesztettek már, a következő év végére pedig létrehoznak egy olyan 1000 fős, speciális, a szövetségi előírásoknak megfelelő egységet, amely a szolnoki repülőtiszti iskola szakmai bázisára épül, s amelynek tagjait már NATO-bevetésre képezik ki. Ez a csapat 30 napon belül a világ bármely pontjára áttelepíthető, kommandó képességekkel rendelkező megerősített zászlóaljként működik majd, s könnyen mobilizálható lesz, merthogy megfelelő szállítógépekkel is felszerelik. Igaz, nem lesz anynyira jól felszerelt, mint az amerikai 82-es hadosztály, amelynek a katonái a sisakba épített tévékészüléken egy időben láthatják a parancsnokot és a harcmezőt, de bizonyos könnyű technikával rendelkezik majd, amelyet a későbbiekben továbbfejlesztenek. A további fejlesztések keretében, az új vadászrepülőgép-park beállítása mellett, korszerűsíteni kívánják a Magyar Honvédség helikoptereit is, mivel ezek közül egyelőre csak néhány működőképes. A szaktárca nemrég kihirdette a honvédségi gépjárműtender eredményeit is: az Ikarus Trade az autóbuszok, az Iveco SpA az összkerék-meghajtású közúti járművek, a Rába pedig a katonai terepjárók kategóriájában lett a Magyar Honvédség „udvari szállítója”.

VÁLTOTTAK. A honvédelmi miniszter nemrég bejelentette, hogy a racionalizálás szellemében nagymértékű „karcsúsítás” várható. Július elsejétől 2,0-2,5 ezer honvédségi dolgozónak megszűnik az állása, vagy megváltozik a munkaköre. A Honvéd Vezérkarban 20, a háttérintézményeknél 25 százalékos létszámcsökkentés várható, amitől 8-12 milliárd forintos megtakarítást remélnek. Ez azonban az idén fizetendő végkielégítések miatt csak jövőre realizálódik. A megtakarítást részben haditechnikai fejlesztésekre, részben a hivatásos katonák bérének rendezésére fordítják. Az elmaradt illetményfejlesztés miatt ugyanis az idén mintegy 5 százalékkal kevesebb lett a hivatásos katonák fizetése, amit még az adótábla-változás kedvező hatása sem tudott kiegyenlíteni. Farkas László, a Honvéd Szakszervezet elnöke azt magyarázza, hogy miközben az alulfinanszírozottság miatt romlott a kiképzés színvonala és a harci technika állapota, a nemzetközi kötelezettségek, valamint a természeti katasztrófák komoly kihívások elé állítják a katonákat. Nehezményezi, hogy a szervezeti átalakítás eddig jobbára csak létszámleépítésben nyilvánult meg. Mindenféle magyarázat nélkül szüntettek meg helyőrségeket és más egységeket, aminek következtében az állomány egy része elbizonytalanodott. Sokan kiléptek a honvédség kötelékéből, s vállalkozásba fogtak, a nyugdíjkorhatárhoz közeli katonák azonban ezt nem merték megtenni. A váltást azonban így sem kerülhetik el, nagy valószínűséggel a leépítés „áldozatai” lesznek.