A tengerentúli gazdaság működése szempontjából minden másnál fontosabb részvénypiac kezd magára találni, az információs technológiai és a telekom papírok a vártnál jobban teljesítenek.
Jelenti-e ez egy újabb, a 2000. évihez hasonló világgazdasági vágtatás kezdetét? Aligha. Az ezredforduló fellendülése ugyanis nem pusztán ciklikus hatások, hanem az akkor vadonatúj internetgazdaság működésének is volt a következménye. Ki ne emlékezne arra, hogy annak idején viszonylag kis forgalmú és nyereségű vállalkozások óriási tőzsdei értékre tettek szert?! A befektetők busás hasznot remélve öntötték a pénzt a dotcom-cégekbe. A jövőbe eresztett lufit nagyra fújták, törvényszerű volt tehát, hogy az előbb-utóbb kipukkad. Kiderült, hogy az internet, bár átalakítja az üzleti világot és eszközévé válik a hatékonyabb profitszerzésnek, a vállalatok működésének alapjait nem kérdőjelezi meg.
Az akkori lendületet aligha lehet megismételni. Az utóbbi napok biztató jelei Amerikában sem kecsegtetnek olyan magas növekedési kilátásokkal, mint a legutóbbi hegymenet idején. Ráadásul a mostani fellendülés egyik okaként elemzők az iraki háború nyomán izzó hadigazdaságot jelölik meg. Ez az impulzus mára értelemszerűen alábbhagyott, így más ösztönzőket kell keresni. Ilyen például az adócsökkentés, amellyel az amerikai – és a német -kormányzat feltűnően hatékonyan stimulálja a gazdaságot.
De elég lesz-e mindez ahhoz, hogy a magyar gazdaság is új lendületet kapjon? Önmagában bizonyára nem. És nem csak azért, mert a német lokomotív gyorsulása bizonytalanabb, mint a tengerentúli gazdaságé, valamint a fellendülés „begyűrűzése” még eltart egy ideig. Azért sem, mert Magyarországon a legfontosabb most a gazdasági egyensúly helyreállítása, ami pedig – sajnos – független a konjunktúrától. Az a faramuci helyzet ugyanis, hogy a vállalati megtakarítások az elmúlt időszakban nőttek (miközben alig volt beruházás), komoly veszéllyel jár: a növekedés gyorsulásával a költségvetés finanszírozásának forrásai elapadhatnak. Ezért (is) kellene visszafogni az állami költekezést, és megakadályozni, hogy ismét felpörögjön az infláció. A korrekció egyik eszköze a külföldön bevált adócsökkenés lehetne. A világgazdaság húzóereje csak jó gazdaságpolitika esetén érvényesülhet.
