Édentől keletre

Darryl Wilson budapesti irodájából irányítja a GE legfontosabb üzletágának összes érdekeltségét.

 Ha egy lengyel mobiltelefon-tulajdonosnak gondjai vannak a finn Nokia márka alatt futó, frissen vásárolt készülékével, és ezért felhívja a cég központját, a hívás Budapestre fut be. Technikailag ugyanis szinte teljesen mindegy, hogy az adott nyelven beszélő ügyfélszolgálatos munkatársakat a multinacionális cégek a világ melyik pontján ültetik íróasztalhoz. Ugyanakkor gazdasági szükségszerűség, hogy a sok országban jelenlévő társaságok lehetőleg minél kevesebb, de annál koncentráltabb központokba tömörítsék a mára nagy mértékben szabványosított szolgáltatásaikat. Az ilyen, regionális vállalati szolgáltató központok becsalogatásában ma már ugyanolyan kemény harcot folytatnak a kelet-európai országok, mint a termelő beruházások megszerzéséért.

VALAHONNAN EURÓPÁBÓL. Az elmúlt időszakban Magyar-országnak is sikerült néhány értékesebb trófeát begyűjteni. A szeszesitalgyártó és -forgalmazó multinacionális cég, a Diageo 14 ország 19 városa közül választotta ki Budapestet helyszínnek európai szolgáltató központja számára (Figyelő, 2002/43. szám). Jövőre e csoportnál már több mint tíz ország üzleti folyamatait kezelik majd Budapestről. A helyszín kiválasztásakor nem a költség volt a fő szempont, bár azt is figyelembe vették, hogy itt olcsóbb az ingatlan és a munkaerő, mint például Nagy-Britanniában. Magyarország stabil gazdasági helyzete mellett döntő szerepet játszott, hogy a felvehető munkatársak pénzügyi ismerete és nyelvtudása itt volt a legjobb. Ennek részben az is oka, hogy a brit szigeteken már sok szolgáltató központ működik, s ezek felszívták az alkalmas szakembereket.

A partnercégei – köztük az említett Nokia – számára híváskezelő központokat és háttérirodákat üzemeltető Sykes a „jó áron” elérhető képzett munkaerőt, az infrastrukturális fejlettséget, a környező kelet-európai nyelveken beszélő munkavállalók foglalkoztatásának lehetőségét és a gazdasági, illetve politikai stabilitást vette figyelembe regionális központjának Magyarországra telepítésekor. „Az uniós csatlakozás után átmenetileg nehezedik a helyzetünk, mert a bővítés első körébe be nem került országokból a mainál nehezebb lesz munkatársakat alkalmaznunk” – mondja László György regionális igazgató. Ezt leszámítva viszont – hangzik értékelése – Magyarország továbbra is tartja vonzerejét. A cég jelenleg 450, általában több nyelven beszélő, ügyfélszolgálatos munkakörökben dolgozó alkalmazottat foglalkoztat, a létszámot a tervek szerint két éven belül a duplájára emeli.

A legnagyobb befektetési elkötelezettséget évek óta vitathatatlanul az amerikai General Electric (GE) mutatja Magyarország iránt. A privatizációba a Tungsram magánosításával már 1989-ben beszálló cégóriás eddig öszszesen mintegy 1,1 milliárd dollárt invesztált itt, és ezzel számos egységének központját hozta Magyarországra. „A GE elkötelezettségét firtató kérdésekre kézzelfogható válasz, hogy Magyarországról nemcsak a kelet-európai régiót, hanem az egész kontinenst kiszolgáljuk, és a központ egyenesen Londonból költözött ide” – mondja Darryl Wilson, aki budapesti irodájából irányítja a GE legfontosabb üzletágának összes európai, afrikai és az indiai érdekeltségét. A Kelet-Európát választó multinacionális cégek általában a viszonylag alacsony költséggel foglalkoztatható, ám mégis jól képzett munkaerőt és a kormányok befektetés-ösztönző programjait emelik ki fő vonzerőként. A GE azonban sosem hangsúlyozta túlzottan az alacsony bérköltségeket, befektetési politikáját inkább a rendelkezésre álló munkaerő képzettsége motiválta. Az elnök-vezérigazgató elsősorban ezzel indokolja, hogy a társaság számára Magyarország megítélése alapvetően nem változik az európai uniós csatlakozás miatt sem. A jövőbeni befektetési lehetőségekről azonban csak szűkszavúan nyilatkozik. Ismert, hogy a csoport pénzügyi szolgáltató tagja – a Budapest Bank 1995-ös részbeni, majd a következő években csaknem teljes egészében való megszerzése után – érdeklődik a Postabank privatizációja iránt, a két pénzintézet közötti lehetséges szinergiák boncolgatásába viszont egyelőre nem kíván belemenni. Rövid távon elsősorban az európai szolgáltatási központ további fejlesztését emelik ki, a cégen belül számos ügyviteli feladatot ellátó egység alkalmazotti létszámát az év végére 500-ra emelik, vagyis további 200 főt vesznek fel.

FEJLŐDŐK A CÉLKERESZTBEN. Bár az egyes régiókon belül a szolgáltatások egyesítése egyre népszerűbb üzleti húzás, a főhadiszállások nagy nyugati piaci központokból való elköltöztetésére eddig kevés társaság szánta el magát. Az ENSZ égisze alatt működő UNCTAD adatai szerint az elmúlt másfél évben ugyan világszerte összesen 800-nál is több vállalati központot hoztak létre vagy telepítettek új helyre, a globális, vagy legalább kontinentális feladatokat ellátó egységek kiszervezése ezeknek csak töredékét adja. Az viszont figyelemre méltó, hogy az áthelyezéseknek csaknem az egynegyede azokat a fejlődő országokat vette célba, amelyek megfelelő munkaerőt és az odaköltöző munkatársaknak jó életkörülményeket tudnak biztosítani. A feltörekvő országoknak a „központosítási lázban” játszott szerepére utal az is, hogy a vizsgált időszakban az 52 érintett ország közül már 31 ezek közül került ki.