Alighanem ez a figyelemreméltó szaglás ragadta meg az amerikai védelmi minisztérium kutatóinak képzeletét, amikor robotlanguszta építésébe kezdtek: a szenzorokkal felszerelt gépezet terveik szerint szivárgó olajvezetékek és más szennyeződések, vagy épp víz alatti aknák felderítésére lehet alkalmas.
A „biomimicing” vagyis a biomímelés tudományával foglalkozók megpróbálják lemásolni a természet által már sikeresen létrehozott megoldásokat. Így adott feladat végrehajtásának érdekében állati modelleket keresnek, amelyeket aztán többé-kevésbé élethűen utánoznak. Az Office of Naval Research nevű kutatóintézetben előállított Robotlanguszta a legsikeresebb próbálkozások egyike: külsőleg is megtévesztésig hasonlít a mesterpéldányokra – így felderítés közben becsapja az esetleges ellenséget -, és tudása is megközelíti a hús-vér rákokét. A gép képes arra, hogy sekély vizekben kilométerekről kiszagolja a tengerbe süllyesztett robbanóanyagot, de arra is, hogy a keresett anyag pontos helyét memóriájában megőrizze, majd a partra mászva rádiójelek útján eljuttassa gazdáinak adatfeldolgozó központjába. Ily módon víz alatti célpontok bemérése is használható, amelyeket aztán szárazföldi, vagy légi tüzérség semmisíthet meg.
