Boros István

Egy közel 14 esztendeje napirenden lévő privatizációs kálvária érhet véget a Hungexpo ez év második felében kezdődő magánosításával. Ezzel van összefüggésben a kinevezése?

– Valóban a privatizáció levezénylése, koordinálása lesz az elsődleges feladatom a Hungexpónál. Éppen e kihívás miatt vállaltam az igazgatósági elnöki posztra történő felkérést a június 6-án megtartott közgyűlésen. Bár 1989-től 1995-ig általános vezérigazgató-helyettesként a cégnél dolgoztam, az eltelt néhány napban még nem sikerült alaposan felmérnem a társaság mai helyzetét. Ennek ellenére nem ismeretlen számomra a társaság kettéválasztásának koncepciója. Már a kilencvenes évek közepén is felmerült, hogy egy ingatlanhasznosító és egy kiállításszervező cégre kell bontani a Hungexpót, s csupán az utóbbit értékesíteni. Ezt az elképzelést ma is megvalósíthatónak tartom, hiszen nem elsősorban a terület, hanem például a meglévő marketingszolgáltatások tekinthetők a vállalat legfontosabb értékének.

– A befektetői légkör azonban nem a legjobb. Egyetért azokkal, akik káoszról beszélnek a monetáris politika kapcsán?

– Nem vagyok makrogazdasági szakember, de egy francia cég hazai társaságának vezetőjeként, illetve a Magyar-Francia Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökeként érzékelem, hogy a befektetők a kiszámíthatóságot szeretik. Sokan félreértik ezt a fogalmat: nem a változatlanságra várnak garanciát a cégvezetők, hanem inkább az az igényük, hogy stratégiájuk kialakításánál mind a belső, mind a külső környezet változása a lehetőségekhez képest előre látható legyen. A vezetők a céggel kapcsolatos vízióikat csak akkor tudják eredményesen alkalmazni, ha többé kevésbé kiszámíthatók a szereplők jövőbeli cselekedetei. Amennyiben pedig irányváltásra, fordulatra van szükség, vagy valaki hibát követ el, azt jól kell kommunikálni.

– Ha már itt tartunk, mi a véleménye a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét, Szász Károlyt ért támadásról és annak kommunikációjáról?

– Az esemény rendkívül sajnálatos, ráadásul az egyik fontos ellenőrzési szerv vezetőjéről van szó. A történet szereplőinek oldaláról, az események kommunikálásában azonban sokkal megfontoltabban kellene eljárni. Higgadtabban kellene kezelni a történeteket, s nem lenne szabad azonnal politikai kérdést csinálni az ügyből.

– A paksi erőműben kiderült: minden kazetta megsérült a baleset során, közben a környezetvédőkkel is incidens zajlott le. Paks esetében hogyan értékeli a kommunikációt?

– Egy kommunikációs stratégiát is oktató cég vezetőjeként nyugodtan mondhatom, nagyvállalatoknál vészhelyzet esetén lennie kell úgynevezett kríziskommunikációs tervnek, erre léteznek kidolgozott technikák. Egy olyan érzékeny területen, mint az atomenergetika, különösen óvatosan kell bánni ezekkel az eszközökkel, már csak azért is, mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy úgysem mondanak igazat. Éppen ezért úgy vélem, egyetlen jó stratégia létezik ilyen szituációkban: az igazság gyors kommunikálása.

– Ezt alapján mit gondol az Oktatási Minisztériumban kipattant utazási botrányról?

– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy bizonyos magatartási, etikai szabályokat a vállalatoknál és a közhivatalokban egyaránt be kell tartani. A vezetőknek el kell gondolkodniuk döntéseik következményéről. Másik oldalról azonban nem kell hamut szórni a fejünkre, Európában is mindennaposak az efféle politikai indíttatású botrányok, amelyekben kitüntetett szerep jut a médiának. Az ott dolgozók pedig jól tudják: ugyanazokat a tényeket sokféleképpen lehet bemutatni.

– Mint ahogyan a hétvégén Szalonikiben tartott EU-csúcs eredményeit is. Hogyan látja az ország és a gazdaság jövőbeli érdekérvényesítési képességét az unióban – különös tekintettel a folyamatban lévő alkotmányos reformokra?

– Bíznunk kell saját magunkban, abban, hogy fel vagyunk készülve mind mentálisan, mind fizikai értelemben a tagságra. Az érdekkijárás során fel kell készülnünk arra, hogy a mai szomszédaink lesznek a természetes szövetségeseink az unióban. Francia vállalatvezetőkkel beszélgetve azt érzem, bennük sem tudatosult még, hogy kevesebb mint egy év múlva Magyarország is belföldi piacnak számít majd. Ugyanakkor a tagság inkább például a mezőgazdaság, az élelmiszeripar számára jelenthet választóvonalat, egyfajta fordulatot, a legtöbb ágazatot nem fogja alapjaiban érinteni.