Jótállástalanság

Műszaki mustra. Kompenzációban sincs hiány.

Elégedetten ballagott haza J. Gábor „mindentudó” új mobiltele-fonjával, amit az egyik bevásárlóközpont bemutatótermében vásárolt közel 140 ezer forintért. Otthon tüzetesebben is megvizsgálta a készüléket, és látta, hogy mozog a hátlapja, s ráadásul horpadt is. Másnap visszavitte az áruházba és a 72 órás csere lehetőségére hivatkozva kért egy újat. Az eladó azonban durván elutasította, szerinte a hátlap instabilitása nem akadályozza a termék rendeltetésszerű használatát. J. Gábor ekkor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez (FvF) fordult, de még annak segítségével is csak lassan oldódott meg az ügy. A forgalmazó cég ugyanis a konstrukció sajátosságaira hivatkozva nem akarta elismerni a hibát. Végül a vevő 30 ezer forint ráfizetésével kapott egy másik típusú, megbízhatóbbnak tűnő telefont.

HATÁSTALAN AKCIÓK. Az FvF már beleszokott a szélmalom-harcba. Cseppet sem kirívó az intézmény munkatársai számára J. Gábor ügyének elhúzódása. Ami számukra igazán elszomorító: a büntetéseknek nincs visszatartó erejük, a hatósági intézke-dések után sem tapasztalnak gyökeres változásokat. A felügyelőség emberei két emlékezetes példát hoznak fel. Az egyik az engedély és vagyoni biztosíték nélkül működő utazási irodák ügye. Hogy ne rekedjenek külföldön magyar utasok, az irodáknak immár évek óta megfelelő nagyságú kauciót kell letétbe helyezniük, s regisztráltatniuk kell magukat. Ennek ellenére azóta is található a piacon (igaz, csak elvétve) engedély nélkül működő utazásszervező, és a kaució sem mindig elég az utasok kárpótlására.

A másik eset a veszélyes adalékanyaggal dúsított őrölt piros-paprika árusítása miatt kirobbant botrány. Fogyasztóvédelmi szempontból azóta fokozottabb a piacfelügyeleti és az élelmi-szer-biztonsági ellenőrzés, aminek következtében „gyanús” paprika nem jelent meg kereskedelmi forgalomban, más élelmi-szerek ellen viszont annál több minőségi kifogás érkezik. A felügyelőség egyik szakemberének megfogalmazása szerint „elképesztő hiányosságokra” derítenek fényt, amelyek időnként (főleg a kívülállók számára) mulattatóak, mégsem lehet ezeket annyival elintézni, hogy jó kabaré-sztorik. Az ország kereske-delmi és szolgáltatói kultúrájának, végső fokon gazdasági, tár-sadalmi, civilizációs és morális állapotának pontos lenyomatai.

Mindezek ellenére viszonylag hamar sikerült lezárni a fogyasztóvédelmi fejezetet az uniós csatlakozási tárgyalások keretében, mert – miként a Figyelő kérdésére Huszay Gábor, az FvF főigazgatója, más szakértőkkel egybehangzóan, állítja – a magyarországi szabályozás nagy része már EU-konform. Az 1997-ben született fogyasztóvédelmi törvény az Európai Unióban is elfogadott öt fogyasztói alapjogot (lásd külön) fogja át. Apróbb igazításokat azóta is folyamatosan hajtanak végre a törvényen, ugyanis a brüsszeli jogalkotás a mezőgazdaság mellett a fogyasztóvédelem terén a legaktívabb.

A jogharmonizáció fontos, eddig még hiányzó része, a fogyasztói szerződésre és a szavatossági időre vonatkozó paragrafus a Polgári Törvénykönyvbe (Ptk.) épült be, s lépett hatályba július elsejével. A módosítás kiemelten kezeli a szerződéseken belül a fogyasztói szerződést, és kimondja, hogy fogyasztói szerződésnek minősül minden olyan megállapodás, amely eladó és vevő, illetve szolgáltató és fogyasztó között akár szóban, akár írásban létrejött, és ezekben a szerződésekben a fogyasztó érdeke elsőrendűen védendő.

Jelentős változás, hogy a szavatosság fél év helyett két éves időtartamra hosszabbodik, és az első félévben a vásárolt áru meghibásodása esetén a bizonyítás kényszere megfordul: nem a kárvallott vevőnek kell bizonyítani az igazát, hanem a kereskedőnek, hogy az áru hibája nem a gyártásból, hanem például a helytelen használatból ered. A főfelügyelőség vezetője kiemeli, hogy egy most készülő rendelet a közösséginél is szigorúbb szabályozást tartalmaz. Az EU-ban ugyanis nincs garanciavállalási kényszer, nálunk azonban a fogyasztók érdekében, néhány éves átmeneti időszakra továbbra is két éves jótállás marad érvényben a tartós fogyasztási cikkek széles körére vonatkozóan.

Interjú a fogyasztóvédelmi biztossal: Fő a biztonság Van még mit javítani a csatlako-zásig a magyarországi élelmi-szer-biztonságon – húzta alá a múlt hét végén Budapesten jártá-ban David Byrne, az EU egész-ségügyi és fogyasztóvédelmi biztosa. Az unió jogalko-tása köztudottan a mezőgazdaság területén a legak-tívabb, de rögtön utána a fogyasz-tóvédelem követ-kezik. Ez mivel magyarázható? – Tény és való, az uniós jog-anyag mintegy 40 százaléka az agráriumra, s azon belül nem kis részben az élelmiszer-biztonság-ra és az állategészségügyre vonatkozó szabályokból áll. A fogyasztóvédelem nyilván nem ekkora terület, mindazonáltal számos új jogszabály van most is előkészületben, ilyen például a tisztességtelen kereskedelmi módszerek kiküszöbölését célzó rendelkezés. Miután azt a bizottság néhány hete elfogadta, hamarosan az Európai Parlament, majd a Miniszterek Tanácsa elé kerül. Fontos, hogy a most készülő és a létező fogyasztóvédelmi joganyag egyaránt módot teremt a szankcionálásra, annak érdekében, hogy elvegyük a kereskedők kedvét a nem megfelelő üzleti fogások alkalmazásától. Létrehoztuk például a határokon átnyúló viták, kártérítési igények rendezésére hivatott uniós döntőbíróság intézményét. Ha valamely EU-állam polgára egy másik tagországban vásárol valamilyen árucikket, amivel azután gondjai akadnak, máris igénybe veheti a European Extra-Judicial Networköt, ezt az egyszerű, gyors és olcsó mechanizmust. – Ami a jogi kereteket illeti, a magyar fogyasztóvédelem gyakorlatilag kész az EU-csatlakozásra. De miként vélekedik a megvalósításról, vagyis az intézményrendszer hatékonyságáról? – Tárgyalásaim során Budapesten találkoztam a kormány élelmi-szer-biztonságért felelős helyet-tes államtitkárával, valamint azzal az illetékessel, aki a fogyasztók oldaláról képviseli az országot az Európai Unió adott területet felügyelő testületében. Utóbbi, a kormány képviselőjével együtt, igen jónak és eredmé-nyesnek minősítette az uniós szintű együttműködést, igaz, nem titkolta, hogy Magyarországon még van teendő a felvilágosítás, a fogyasztói jogok megismerte-tése terén, több forrásra lenne szükség, és az illetékesek „elérhetőségén” is lehetne javítani. – És mik az Ön közvetlen tapasztalatai? – Nos, kedvező fejlemény, hogy július 4-én felállt az új élelmi-szer-biztonsági hivatal. A beosz-tottaim jelentéseiből szintén az a kép bontakozik ki, hogy kedvező irányban haladnak a folyamatok. A fő hangsúly az élelmiszer-biztonságon, mindenekelőtt az állategészségügyön van. Két évvel ezelőtt jártam itt utoljára, akkor Magyarország az élelmiszer-biztonság területén az élen állt a tagjelöltek között. Azóta viszont a többiek is fölzárkóztak; feladat persze még bőven akad mindenütt. Itt is dolgozni kell például még azon, hogy az élelmiszer-ipari üzemek – a hús-, tej- és halfeldolgozók – teljes mértékben megfeleljenek az uniós előírásoknak. Emellett alapvető fontosságú, hogy az ország keleti és déli határállo-másain megfelelő színvonalú legyen az élőállatok és az élel-miszerek ellenőrzése, hiszen a jövőben Magyarországon múlik majd, hogy abból az irányból mennyire biztonságos termékek jutnak be az EU egészének a piacára. Nem sok idő maradt a feladatok megvalósítására. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem törődnénk a klassziku-sabb fogyasztóvédelmi kérdé-sekkel. Szigorúan figyelemmel kísérjük azt a területet is, de ott, szerencsére, nem tapasztalunk olyan problémát, amely akadá-lyozhatná a csatlakozást. – A fogyasztóvédelem feltétele a fogyasztói mentalitás kialakítása. Ám ez nem csupán adminisztratív feladat, egyfajta felvilágosító, tájékoztató kampány is szüksé-ges hozzá. Ezen a téren mik a javaslatai, illetve az EU hogyan képes ezt a munkát segíteni? – Az unió fogyasztóvédelmi testületeiben Magyarország később teljes jogú tag lesz, de megfigyelőként már most is részt vesz azok munkájában. Az unión belül számtalan módja van an-nak, hogy a különböző szerveze-tek együttműködjenek és háló-zatot alkossanak egymással. Lehet persze közvetlenül is ellesni praktikákat. Nagy-Britan-nia vagy Franciaország kiváló példája a fogyasztóvédelmi tájékoztatásnak; tőlük, vagy akár más jelenlegi tagországok-tól is, érdemes lehet tanulni. – A csatlakozást követően me-lyek lesznek azok a fogyasztó-védelmi változások, amelyeket a magyar lakosság a leghamarabb megérez majd a hétköz-napokban? – Mindenekelőtt azt tapasztalják majd, hogy fogyasztói érdekeiket az unió egészére kiterjedően védik. De a saját országukban, az „apróságok” szintjén is szá-mos fontos kedvező változást hoz a csatlakozás. Hogy csak egyet említsek ezek közül: egyszeriben két évre nő az egyes árucikkekre vonatkozó garanciális időszak. SIMON ERNŐ

A közösségi normák folyamatos átvétele mellett a kormány az intézményrendszert is meg akarja erősíteni. Nemrégiben jött ki a fogyasztóvédelmi politika 2006-ig követendő céljairól szóló kormányhatározat, amely első helyen említi a fogyasztóvédelemmel foglalkozó intézményrendszer anyagi támogatását és létszámának bővítését (az állami fogyasztóvédelemre fordított költségvetési kiadásokról lásd a táblázatot). A határozat kiemelten kezeli az élelmiszer-biztonságot és az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos fogyasztói biztonság növelését. Szükségesnek tartja a Magyarországon még kevéssé ismert alternatív vitarendezés, a békéltetés elterjesztését, a békéltető testületek megerősítését, és felveti a fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek normatív támogatásának a lehetőségét is.

SOK BÁBA KÖZT… Jogszabályokban, elvekben, koncepcióban tehát nincs hiány. A valóságban azonban gyengíti a fogyasztóvédelem munkáját, hogy kettős alárendeltségben működik. Mert míg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) felügyelete alatt áll, addig a megyei felügyelőségek a Belügyminisztériumhoz (BM) tartoznak. Volt abban némi logika, amikor valakik kitalálták, hogy a vidéki felügyelőségek tartozzanak a megyei közigazgatási hivatalokhoz (és így közvetve a BM-hez), mivel elsősorban helyi konfliktusokat kell kezelniük, ám a „kettős póráz” kaotikus viszonyokat szült. A helyi felügyelőségeknek egyszerre kell tartaniuk magukat a megyei közigazgatási hivatalok instrukcióihoz, illetve a GKM-irányítású FvF útmutatásaihoz.

A szakmai irányítás kettősségéből következik az erőforrások megosztottsága. Hiába szeretne szorgalmazni a főfelügyelőség valamely országos vizsgálatot, a pénzügyi és személyi feltételeket a BM-en keresztül kellene biztosítani, ami nem minden esetben sikerül. Az irányítási kettősség nem szolgálja sem a működési költségek hatékony felhasználását, sem a fejlesztések összehangolását. Híreink szerint, bár sok szakember sürgette, hogy a megyei felügyelőségek is kerüljenek a GKM-hez, a tárca vezetői ezt azért vetették el, mert nem akartak konfrontálódni a BM-mel. Kozák Tamás, a GKM fogyasztóvédelmi főosztályának vezetője, és Huszay Gábor, az FvF első embere viszont azt állítják, azért nincs változás e téren, mert nagyszabású közigazgatási reform előtt áll az ország. Az uniós csatlakozás után a regionalitás kerül előtérbe, s akkor majd bizonyára ki lehet építeni a fogyasztóvédelem új, összehangolt országos hálózatát.

HIÁNYZÓ KONTROLL. A fogyasztókat persze kevéssé érdekli az a tény, hogy milyen szervezeti keretben működnek a felügyelőségek. Ők hibátlan árut és szolgáltatást akarnak a pénzükért, s ha mégsem ilyet kapnak, akkor a legrövidebb időn belül szeretnék orvosoltatni sérelmeiket. Utolsó mentsvárként rohannak a fogyasztóvédelemhez, s azt kell tapasztalniuk, hogy a kiterjedt intézményi hálózattal rendelkező hatóság sem „mindenható”. Morvay György, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület jogi tanácsadója azt hangsúlyozza: ez talán azért van így, mert nem övezi kellő társadalmi figyelem a hazai fogyasztóvédelem tevékenységét. Emiatt a kereskedők és szolgáltatók sem érzik szükségét annak, hogy folyamatosan kifogástalanul szolgálják ki a vevőket. Az uniós országok többségében széles körben ismert fogyasztóvédelmi fórumok működnek, s az újságok, folyóiratok is rendszeresen hírt adnak arról, ha elmarasztalnak egy-egy vállalkozást. A forgalom viszszaesését okozó presztízsveszteség pedig már kellő fenyegetettséget jelent minden érintett számára.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint „a pellengérre állítás” mellett növelné a fogyasztóvédelem munkájának hatékonyságát, ha a jelenleginél több, a sajtó által is figyelemmel kísért, nagyszabású, kampány jellegű átfogó vizsgálat indulna, és számottevően növekedne a kiszabható bírságok mértéke. Huszay Gábor a kritika ez utóbbi elemével nem ért egyet; mint mondja, a pénzbírságok idehaza magasabbak, mint az uniós tagállamokban. Ráadásul a felügyelőségek szakemberei azt tapasztalják, hogy igen gyakran puszta figyelmeztetéssel, konzultációval, a pénzbírság kilátásba helyezésével is „rendet lehet tenni”.

Természetesen vannak esetek, amikor elkerülhetetlen a szankció. Az elmúlt évben a felügyelőségek összesen 630 millió forint értében szabtak ki büntetést. Ebben benne foglaltatnak 10-30 ezer forintos helyszíni, szabálysértési bírságok, és a 5-től 15 millió forintig terjedő úgynevezett fogyasztóvédelmi bírságok is. „Egy ilyen nagyságrendű pénzbüntetés a magyar vállalkozásokat komolyan megterheli, és azt követően meggondolják lépéseiket” – érvel Huszay. Az üzletbezárások esetén még inkább így van ez. Tavaly több mint 150 alkalommal tettek javaslatot üzlet bezárására, de csak 30 esetben döntöttek úgy a jegyzők mint végső döntéshozók, hogy a hibák kiküszöböléséig lelakatoltatják és lepecsételtetik az ajtót. Ha nincs életveszély a szabálytalanság kapcsán, inkább hagyják tovább működni a vállalkozást, hogy biztosított legyen az ellátás, természetesen azzal a feltétellel, hogy a vétkes cég korrigálja a hibákat.

Szakértők szerint kevesebb lenne a kereskedők és fogyasztók közötti „ütközet”, ha mindkét fél pontosan ismerné a jogait és a kötelességeit. „Ez azonban korántsem jellemzi a hazai piac szereplőit” – véli Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Érvelése szerint a csatlakozás utáni félmilliárd fős óriáspiac élesedő versenyt hoz, amelyben a gyenge árut és szolgáltatást kínáló cégek előbb-utóbb kirostálódnak. A kereskedőknek már csak önérdekből is fogyasztóbarát magatartást kell tanúsítaniuk.

VISSZAVONULÓ ÁLLAM. „Addig is megtörténik a teljes körű kapcsoló-dás az uniós monitoring és riasztási rendszerhez, amely a magyarországi felügyeletet bekapcsolja az uniós piac működésébe” – mondja Kozák Tamás. Így talán sikerül megakadá-lyozni, hogy más uniós országból a minőségi standardoknak nem megfelelő, vagy nem biztonságos áru érkezzen. Erősödni fog a már most is tevékenykedő független minőségvizsgáló – például élelmiszer-ipari, elektronikai vagy más ipari termékeket ellenőrző – intézmények hatásköre, amelyek sorában kulcsszereplő az idén júliusban létrejött Élelmiszerbiztonsági Hivatal. A csatlakozás után az egységes uniós gyakorlat szerint működő intézményeknél lehetővé válik a más országokban vásárolt termékekkel kapcsolatos panaszok rendezése Magyarországon is. A tervek szerint a fogyasztóvédelem terén az állam jogszabályalkotó, koordináló, stratégiai tervezési szerepét őrzi meg, a konfliktuskezelést pedig mindinkább átengedi a civil szférának. Vitás esetekben az a cél, hogy az érintettek elsősorban egymás között rendezzék az ellentéteket, vagy forduljanak a bíróságok helyett a gyorsabb és olcsóbb megoldást kínáló békéltető testülethez. Kevesen tudják, hogy 1000 forint ellenében már ma is igénybe lehet venni a kereskedelmi kamarák mellett működő békéltető testületi eljárást, amelynek során akár néhány hét alatt is mindkét fél számára elfogadható módon lezárulhat a vitás ügy.