Az Európai Unió normáinak megfelelő területi intézményrendszer kiépítése komoly késedelmet szenved, a központi kompetenciák átcsoportosítása döcögősen halad. Közben álviták és félreér-tések borzolják a kedélyeket. Korábban a régiók közötti határokról folytak késhegyre menő disputák, elsősorban arról, hogy Budapest a központi régió része maradjon-e, vagy alkosson önálló régiót. Az uniós pénzek fogadása szempontjából releváns „kinek kisebb a GDP-je?” nevű abszurd társasjáték váltakozó sikerrel folyik, miközben egyértelmű: hosszabb távon a fővárosnak és az országnak is jobb, ha nem szabdalják még kisebb részekre a már amúgy is igencsak kis méretű területi egységeket.
A decentralizáció Magyarországon igencsak időszerű eszméje a legújabb hírek szerint ismét félrevezető kontextusba került. A Belügyminisztérium ugyanis úgy kívánja e folyamatot elősegí-teni, hogy a központi pénzalapok egy részét a regionális fejlesztési tanácsoknak adja át. Vagyis ahelyett, hogy a központi kormány osztaná a pénzt, majd megteszi azt helyette a fejlesztési tanács.
Nos, a decentralizáció gondolata nem pusztán, és nem is csak elsősorban a pénzosztást csúsztatja alacsonyabb közigazgatási szintekre, hanem – és elsősorban – a felelősen gazdálkodó önkormányzatoknak adja át a terepet. A szabadság kis köreiből csak akkor szabadulhatnak fel kreatív energiák, ha nem csupán az átutalás jogosítványa, de a felelős gazdálkodás kompetenciája is az önkormányzatok kezébe kerülne.
A valódi decentralizáció egyelőre várat magára. A régió vezetőit közvetlenül legkorábban 2006-ban választhatjuk, de ami ennél is fontosabb: az önkormányzatoknak jövőre a korábbiaknál is nehezebb évük lesz. A koalíciós és az ellenzéki pártokhoz tartozó polgármesterek és szakpolitikusok is lázasan keresik a túléléshez szükséges tízmilliárdokat. És közben talán észre sem veszik, hogy ismét egy illúzió, az állami gondoskodás (kompromittálódott szóval: kijárás) foglyai.
A valódi decentralizáció az lenne, ha az alacsonyabb központi terhek, a magasabb helyben maradó személyijövedelemadó-hányad és a helyi adók eddiginél bátrabb kivetése révén a települések lehetőséget kapnának a felelős gazdálkodásra.
