az OTP Bank, mert – bár az előző esztendő ismét tetemes profitot hozott a számára – a 2002-ben megkeresett pénzt akvizíció(k)ra kívánja fordítani. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató szerint a múlt évi eredmény nélkül túlságosan ki lenne centizve a pénzintézet tőkehelyzete, ha sikerülne megvásárolniuk a bolgár DSK bankot.
Az immáron nemzetközi mérce szerint is közepes szintű tőkeerő jól mutat a bulgáriai prezentáción, ahol az OTP vezetői azt szeretnék demonstrálni, hogy a magyar hitelintézet megfelelő vevője lenne a DSK-nak. A bolgár illetékesek ugyanis, dacára annak, hogy az OTP egyértelműen a legmagasabb árajánlatot adta, néhány hete halogatják a privatizációs döntést. Optimista vélemények szerint ez talán nem jelenti a bolgár üzlet elvesztését, hiszen ezúttal nem tapasztaltak olyan politikai ellenállást a OTP vezetői, mint korábban Romániában, amikor a magyar pénzintézet a BCR Bankot készült megvenni. A privatizációt ott végül elhalasztották, vélhetően politikai okokból: érzékelni lehetett, hogy az OTP.t nem kívánatos vásárlónak tekintik.
A regionalitás pedig fontos kérdés – talán létkérdés – az OTP számára, mivel hosszabb távon, főként az Európai Unióhoz csatlakozva a magyar piac parányi lesz egy pénzintézet számára. Egy hazai nagybank Európában csak kisbank lehet, hacsak nem növi ki magát regionális pénzintézetté. Ezen az úton indult el tehát az OTP, ám egyelőre csak egy lépést sikerült megtennie, a szlovák IRB megvásárlásával. A bulgáriai bankvásárlás nem ígérkezik sétagaloppnak: a DSK-ért vívott küzdelemben rivális Erste Bank a térség több országában is jelen van, expanziója eddig is meglehetős lendülettel folyt, és közép-európai pozícióit tovább szeretné erősíteni, így várhatóan kész igen komoly áldozatokat is vállalni. (A két bank párharca egyébként – további résztvevőkkel nehezítve – Magyarországon folytatódik majd a Postabank megvásárlásáért.) Csak remélni lehet, hogy Romániában az OTP jövőre tervezett zöldmezős bankalapítása már nem ütközik ellenállásba.
