A befektetési piacon rengeteg ajánlattal bombáznak bennünket a bankok, a befektetési alapkezelők, a biztosítók, a brókercégek, de voltaképpen ezt teszik az ingatlanértékesítők, a műkincs-kereskedők és még ki tudja hányan. Ha tágabb értelemben vizsgáljuk a megtakarítások körét, akkor rengeteg nem pénzügyi szempont is szerepet játszhat a befektetési döntésben: a műkincs szép, nemcsak az értéke nőhet, a nagypapa egykori cégében akkor is veszünk részvényt, ha az éppen nem prosperál, az ingatlan-tulajdonlás pedig hétvégi kertészkedésre is alkalmas lehet.
Rideg racionalitással
A pénzügyi racionalitás azonban mindössze három valós szempontot ismer, ami alapján a befektetések között választunk, ezek pedig a hozam, a kockázat és a likviditás. Vagyis amennyiben a kockázat és az eladhatóság ugyanolyan, akkor döntünk egy befektetés mellett, ha attól nagyobb megtérülést várunk.
Folytatva a gondolatot, ha azonos hozamú és azonos módon értékesíthető befektetési instrumentumokat látunk, akkor az a kedvezőbb, amellyel kapcsolatban kevesebb kockázat merül fel. Végül, azonos hozam és azonos kockázat mellett az az attraktívabb papír, amelyiket könnyebben lehet eladni valamely szabályozott, biztonságos piacon.
Nincsenek számok
Eddig a modell, de ezzel még sokra nem megyünk. E három szempont ritkán értékelhető valamely egzakt mutatóval. Ugyan az értékpapírok egy köre konkrét megtérülést ígér, vannak fix hozamú kötvények, vannak legalábbis garantált minimális hozamot rögzítő befektetési alapok, unit linked-biztosítások, de a befektetések egy széles körénél nem tudhatjuk előre, miként fog alakulni a hozam.
Kiindulási pontjaink lehetnek, múltbeli hozamteljesítmények, hüvelykujj-szabályok léteznek, de ezek azért nem számszerűsített hozamígéretek. Lehet, hogy az Egyesült Államokban 1900 óta bármely húszéves időperiódust kiválasztva a részvénypiac jobb teljesítményt mutatott, mint a kötvénypiac, de mégsem garantálja nekünk senki, hogy ez így lesz 2008 és 2028 között is.
A másik két tényezőt még nehezebb számszerűsíteni, sokféle kockázat van minden befektetés kapcsán, amelyeket komoly tudomány értékelni, ahogyan erős indikációk vannak arra nézve is, hogy adott értékpapír-típus mennyire likvid (mennyire eladható), de ezeket a tényezőket nem könnyű számszerűsíteni.
Döntési folyamat
Voltaképpen tehát úgy dolgozunk egy háromtényezős értékeléssel, hogy leginkább érzésekre hagyatkozunk. Általában a hozam és a kockázat szempontjai erősebbek egy magánbefektetőknél, mint a likviditás. Természetesen lehet, hogy egy mégoly alacsony áron kínált garzonlakást azért nem veszünk meg, mert azt gondoljuk, hogy azt nehéz lesz majd eladni, vagyis az értékesíthetőség miatt vetjük el a befektetést, de az értékpapírpiacon a likviditás hiánya inkább a nagybefektetőket sújtja.
Például a Budapesti Értéktőzsdén a nagy nyugati befektetési alapok 5-6 részvényt leszámítva, azért nem tudnak beszállni-kiszállni, mert ők olyan tételekért mozdulnak csak meg, amelyekhez nem kellően likvid a piac. Vagyis egy alap egy kisebb részvényből csak úgy tudná összegyűjteni a számára érdekes mennyiséget, hogy azzal nagyon felverné az árat, eladni pedig csak erős áresést okozva tudna.
Kapzsiság
Fontosabb szempont tehát a hozam, amelynek hajszolása, a minél nagyobb megtérülés keresése adott esetben túlzottan erős attitűddé válhat. Amikor mindenki hatalmas elánnal veti bele magát a nagy ígéretek keresésébe, akkor könnyen sérülhetnek a fundamentumok.
Az elmúlt 15 évben bőven láthattunk ilyen időszakokat, például amikor a dotcom-hisztéria idején a befektetők már olyan cégekért is nagy pénzeket fizettek, amelyek voltaképpen csak üzleti tervekkel, illetve egyetlen domain-névvel rendelkeztek, emiatt azután óhatatlanul jött később a bukás. A kapzsiság jellemezte az elmúlt éveket is, elsősorban a fejlődő piacok részvénypiacain, a hedge fundok piacán, illetve a szuperhozamokat hozó bonyolult opciók, csomagolt kötvény-pozícióknál szakadtak el az árak a fundamentális értéktől.
—-Félelem—-
Az embert, így a befektető embert is azonban nem csak a kapzsiság hajtja, de a gyávaság is. Amikor a nagy hozamvadászat után már néhány befektetésnél korrekció következik be, könnyen átfordul a hangulat. A három szempont (a hozam, a kockázat és az értékesítési lehetőség) közül ilyenkor a kockázat került előtérbe.
A befektetők tömegein úrrá lesz a félelem, minden, ami korábban vonzó hozam-lehetőség volt, most a bukás veszélyét jelenti, tömeges a visszahúzódás a biztos eszközökbe. Természetesen ez ciklikus, ha nagyon erős lett a kockázat-kerülés, akkor túlságosan is leértékelődnek a kockázatos eszközök, hamarosan egyre többen veszik észre, hogy az alacsony árakban hozam-lehetőség van, jöhet ismét a hozamvadászat.
Függetlenül
A kapzsiság és félelem alapvető befektetői tulajdonságok. Ki ne szeretne hozamot, ki ne félne a bukástól? A kapzsiság és a félelem ellen nem érdemes harcolni. Rengeteg olyan rossz tulajdonsága lehet egy befektetőnek, ami ellen igenis lehet tenni, ilyen a butaság (vagy finomabban a képzetlenség), ilyen az önámítás (rossz döntéseink be nem ismerése), vagy ilyen a türelmetlenség (az ide-oda kapkodás), ezeken tanulással, tudatos hozzáállással változtatni lehet.
A kapzsiság és a félelem esetében inkább az egyensúly a fontos, ne hagyjuk, hogy az árral együtt, olykor nálunk is nagyon domináljon az egyik attitűd. Ha ugyanis ezek egyensúlya felborul, akkor könnyen felesleges veszteségbe sodorjuk magunkat. A józan mérlegelés, a tervszerűség mindig nagyon fontos. A hatalmas hozamok, a száguldó piacok idején is higgyünk a fundamentumokban, azaz nézzük meg, hogy valóban ér-e annyit a termék.
Illetve a túlzott pesszimizmus idején is lássuk meg az alulértékeltséget, a jó befektetési lehetőséget. Aki józan tud maradni, aki úgy kapzsi, hogy közben azért mindig fél is egy kicsit, az meglovagolhatja az egyensúly megborulásait, és jó befektetési, illetve eladási momentumokat választhat. Korántsem kell mindig a csordával szemben menni, érdemes egy kicsit előbb megfordulni, mint a többiek.
A profik ellenünk vannak
Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok tényező miatt a legnagyobb szereplők, a leghozzáértőbbek ellenünk dolgozhatnak. Amikor esik a piac, a gyengébb tőkeerejű befektetők kénytelenek egyes befektetéseiket kényszerlikvidálni, ami újabb eladói nyomást szül, amely még lejjebb tolja az árakat.
Ha felfelé megy a piac, a magánembereknek nő a vagyona, még gazdagabbnak érzik magukat, még bátrabban mernek befektetni újabb és újabb értékpapírokba. A bankok és a brókercégek pedig a jutalékban, a nagy forgalomban érdekeltek. Természetesen biztosan hallunk majd korrekt figyelmeztetéseket, értékeléseket is, de a pénzügyi közvetítő szektor imádja a történést, a volatilitást, továbbra is üzletekre, vételekre és eladásokra biztatnak majd bennünket a saleses kollégák.
Miért jó mindez a legerősebbeknek? Amikor már a gyengébbeket mind sikerült kiszorítani a piacról, amikor a kényszerlikvidálások miatt már tényleg indokolatlanul alacsony árszintre estek a piacok, a legnagyobbaknak még mindig lesz tőkéjük, ők fognak bevásárolni az olcsó piacon. Fordítva is gyakori tapasztalat, hogy amikor már mindenki a hozamvadászok közé kívánkozik, az igazán profik rendkívül magas áron tudnak eladni részvényeket a hozzá nem értőknek, mire azután eljön a trendforduló, már sokszor csak a kisbefektetőket maradtak fedezetlen optimista pozícióban a piacon.
lesz még budán kutyavásár!
A befektetési piacon könnyű teljesen lemaradni valamilyen sztoriról. Aki a következő tíz évben sem fektet be fejlődő európai piacokba, az akár teljesen kimaradhat az eurókonvergencia befektetési lehetőségéből. Aki fél éve nem kezdett el bankpapírokat shortolni, az lehet, hogy kimarad a subprime- válság okozta besszből, mint befektetési lehetőségből.
Ugyanakkor egészen biztos, hogy lesznek még válságok és lesznek nagy felívelések a nemzetközi tőkepiacokon. Mindez azért fontos, mert aki egy adott pillanatban sem befektetési, sem eladási pontot nem érez határozottan, nem tudja, hogy éppen az indokolatlan kapzsiság, vagy a túlzott félelem dominál a piacon, nyugodtan üljön le egy kicsit a cserepadra szuszogni, nem kell mindig görcsösen valamilyen éles pozíciót felvenni.
A türelem nemcsak rózsát, de profitot is terem, hiszen ha nincs elképzelésünk a piacokról, biztos, kockázatmentes, de jó hozamot termelő befektetés mindig van. Lazuljunk el, pihenjünk egy fél évet valamilyen betét-, vagy állampapír- pozícióban, aztán megint belevethetjük magunkat az intenzívebb hozamvadászatba!
