Hazánkban három cég – a Provident, az Athlon és a KáPé – foglalkozik a jegybanki alapkamat tízszeresét is bőven meghaladó rövid lejáratú hitelek – úgynevezett gyorskölcsönök – folyósításával. Mindhárom céget rendszeresen ellenőrzi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete – tudtuk meg Binder Istvántól.
A cégek ügyfél-tájékoztatóikban megfelelően feltüntetik hiteleik árát, de a hatósághoz érkeznek panaszok is: egyik-másik szolgáltató szóbeli tájékoztatóiban bagatellizálja a sokszor több mint 400 százalékos THM mellett nyújtott hiteleket – mondta lapunknak a felügyelet szóvivője.
A THM mindent megmutat
A teljes hiteldíj az az összeg, amelyet a hitelfelvevőnek a tőkeösszeg visszafizetésén felül fizetnie kell, így a Teljes Hiteldíj Mutató tartalmazza a hitellel kapcsolatban felmerülő összes kamat-, díj- és kezelési költséget.
A teljes hiteldíj az az összeg, amelyet a hitelfelvevőnek a tőkeösszeg visszafizetésén felül fizetnie kell, így a Teljes Hiteldíj Mutató tartalmazza a hitellel kapcsolatban felmerülő összes kamat-, díj- és kezelési költséget.
Próbálkoznak
A Binder István által idézett jelenség után nem kellett hosszasan kutatnunk. A gyorskölcsönt kínáló cégek már honlapjaikon mindent megtesznek a kölcsönök összevetésére, illetve valódi költségeire vonatkozó THM relativizálásáért, illetve a három számjegyű mutatók szalonképessé tételéért.
A Provident honlapján a mutató elmagyarázása után kétszer is azt írja, hogy a „THM ezért is lehet félrevezető a kis összegű, rövid lejáratú, gyakori törlesztésű hitelek esetében”, míg az Athlon weboldalán konkrétabban fogalmaz: „ezért ez a mutatószám a kis összegű, rövid lejáratú, éven belüli konstrukciók esetében félrevezető” – írják.
Sok vagy kevés?
A 400 százalékosnál is nagyobb THM elrettentő, viszont a hitelnyújtó valóban jelentős kockázatot vállal: adósa fizetőképességét alig ellenőrzi, így a hitel bebukásának veszélye nagy. A PSZÁF egyik korábbi állásfoglalása szerint ezért a THM mértéke önmagában nem minősít egy kölcsönt: annak uzsorás jellegét, a feltűnő értékaránytalanságot csak egyedi esetekben, a bíróság állapíthatja meg.
A hitelezési piac szereplői és a kormány ezzel szemben inkább úgy látták, hogy a THM mértékének határt kellene szabni, vagyis a francia és a német példát követve valamiféle kamatplafon vagy kamatsapka megállapításával rögzíteni kellene az elkérhető hiteldíj felső határát.
Legutóbb Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa javasolta azt, hogy ez a határ a jegybanki alapkamat tízszerese – most 85 százalék – legyen. Hasonlót javasolt szűk egy éve a kormány nevében a bankszövetséggel tárgyaló Gaál Gyula, a lakossági pénzügyi szolgáltatások egyszerűsítésével foglalkozó miniszterelnöki megbízott is. Ő a hazai pénzintézetekkel egyetértve azt indítványozta, hogy definiálja jogszabály az uzsorakamat fogalmát, és a költségvetési törvényben határozzák meg a jogszerűen kérhető kamat felső mértékét.
A kabinet lelkesedése a jelek szerint tavaly nyáron – Gaál Gyula mandátumának augusztusi lejárta után – véget is ért az ügyben. Gaál javaslatát a kormány azóta sem tárgyalta, lapunk kérésére a Kormányszóvivői Iroda azt közölte, hogy azóta „a javaslatok kidolgozása, vizsgálata folyamatos”. A rendkívül drága, viszont gyors és egyszerű kölcsönök piaca azóta tovább bővül: a legnagyobb hazai gyorskölcsönt-nyújtónak, a Providentnek már csaknem 300 ezer ügyfele van.
