Az ENSZ-alkalmazott hosszan beszélt fogva tartásának körülményeiről, arról, hogy egy háromméteres láncon tartották, hogy puliszkát, tejet és egyfajta kávé-tea keveréket kapott.
Szólt arról is, hogy a 91 nap alatt néha azt “játszották” vele, hogy kivégzik, bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt, hogy tévedés történt. Nem bántották, de – mint mondta – a lelki sérülés súlyosabb, mint a testi.
Arra a kérdésre, hogyan szabadult ki, azt válaszolta: “kiszabadultam, hogy mi előzte meg, nem tudom, énrám ezt senki nem bízta”.
Mint mondta, nem volt semmilyen egyeztetésen, megbeszélésen. “Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam.”
Papp István a sajtón keresztül azt üzente: “megvagyok, élek, túléltem, és azt az országnak köszönöm és a kormánynak és a szakembereknek”. Külön megköszönte a Terrorelhárítási Központnak, hogy nem hagyták magára a családját.