A diplomaták felülmúlhatatlan sallangmentességével, de határozottan Orbán Viktor tudomására hozta Romano Prodi, hogy addig nincs Európa a magyaroknak, ameddig nem állítják helyre a törvényességet a nyilvánosságban. Az Unióban késsel-villával esznek, amihez az is hozzátartozik, hogy a polgárok pénzén üzemeltetett televíziónak és rádiónak nem lehet csonka a kuratóriuma, vagyis nem sajátíthatja ki a kormány a tájékoztatást. Brüsszelben ezek szerint úgy látják, hogy ez a helyzet nem más, mint cinkos összejátszás a MIÉP-pel, és nem akarnak még egy Haidert a klubban. Orbán Viktor a szokásos és a helyzethez nem mindig passzoló határozottsággal hozta Prodi tudomására: a Fidesz nem úgy táncol, ahogy az Unióban fütyülnek. Egyrészt a kormány nem tartja elfogadhatónak azt az ellenzéki kezdeményezést, hogy a kétharmados törvény módosítását, az uniós szabályok átvételéről szóló határozathozatalt kössék össze a kuratóriumok elnökségének megváltoztatásával, másrészt szerinte az EU-ban diszkriminatív döntés született, amikor minket is olyan élelmiszeripari eljárásokra kényszerítettek, mint azokat az országokat, amelyekben találtak „kerge” marhákat. A csatlakozásért küzdő diplomatákat kiverhette a hideg veríték – látva Prodi arcát, amint átfut rajta a felismerés: a kormánynak fontosabb a választás, mint a csatlakozás.
Jogállami sáncok mögé bújtak az áramszolgáltatók is. Arra kényszerítették a Magyar Villamos Műveket, hogy a bíróságon védje meg a döntését, vagyis ne alakíthassa az árakat kénye-kedve szerint. Politikailag lehet hasznos, ha a miniszterelnök korlátozza az áram árának emelését, de akkor a számlát ne az áramszolgáltatókkal fizetesse meg. Ők csak bírósági döntésre hajlandóak átvállalni a terheket. Be is jelentette tegnap a Villamos Művek, hogy elindította a pert.
Az is tegnapra lett egyértelmű, hogy az árvízi helyreállításra nem a költségvetés tartalékából adják a csaknem 23 milliárd forintot, hanem a tárcáktól vonják el. Varga Mihály pénzügyminiszter javaslata szerint a Belügyminisztériumtól , a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól, a Gazdasági Minisztériumtól, a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumtól és a Környezetvédelmi Minisztériumtól csípik le a szükséges összeget. A tárca vezetője szerint ez azért előnyös, mert így a központi költségvetési tartalékhoz nem vagy csak kismértékben kellene hozzányúlni
Közvetve a költségvetésről szól az a vita is, amit Mikola István egészségügyi miniszter provokált, a gyógyszerek reklámozását korlátozó rendelet tervezetének kiszivárogtatásával. Ma a Népszabadságban olvashatóak az álláspontok, és kiderül, hogy a kórházak átlagosan a gyógyszerek árának csupán a kétharmadát fizetik ki, vagyis nyernek ezzel 7 milliárd forintot, mert annyi kedvezményt kapnak a gyártóktól. Ez is veszélybe kerülhet az érzéketlen beavatkozással. A nemzetközi gyógyszergyártókat tömörítő szövetség öt évvel ezelőtt vizsgálta, hogy a Magyarországon forgalmazó cégek mennyit költenek kongresszusokra, könyvkiadásra, orvosi kutatások támogatására. Akkor ezt az összeget 20-22 milliárd forintra becsülték. Ez az összeg azonban nem feltétlenül „korrupciós pénz”. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a cégek jogszabálygyűjteményt, gyógyszerárlistát, külföldi folyóiratot adnak az orvosnak. „Most úgy érzi magát a szakma, mintha egy korrupciós hadjárat főszereplője lenne.”
Az első ujjongások után ezen a héten tisztul a kép, még nincs minden tisztázva a bősi vitában. Elküldte a magyar kormány a választ a szlovákoknak az általuk írásban megfogalmazott ajánlatra. (Már az is válasz volt a magyar kezdeményezésre, mely szerint lemondunk a duzzasztó és minden más építéséről, cserébe vizet kérünk.) Nem teljesen egyeznek az álláspontok most sem: Magyarország több vizet igényel Pozsonytól a Dunába, és nullszaldós költségmegállapodásra törekszik a bősi vita rendezésekor.
És végül ismét a nyilvánosság kijátszásáról, illetve a közpénzek pártcélokra való felhasználásáról szólnak a Magyar Hírlapban idézett dokumentumok, amelyekből kiderül, hogy milyen megbízásokat kaptak az Országimázs Központtól a kormányhoz közeli cégek. PR-riportok tömege az új Magyarország győzteseiről, propagandasorozatok a valóra váltott álmokról – néhány terv a Happy End országimázs-pályázatából, amellyel 4,2 milliárdot nyert 2001-2002-re. A reklámszakma már a tender kiírását is problematikusnak látta, hiszen azóta sem derült ki: mennyi költhető belföldi imázsformálásra. A Happy End kampányai egy hónapos késésben vannak, miközben a Magyar Reklámügynökségek Szövetsége (MARS) vezetőségi ülésén elhangzott: a „nagyok” nem indulnak olyan állami tenderen, amelyre a Happy End is meghívást kap.
