A mohácsi csata történelmünk talán legmarkánsabb fordulópontja, következményeként a középkori Magyar Királyság megszűnt létezni, hazánk térségbeli nagyhatalomból a függetlenségét elvesztő, három részre szakadt országgá vált. Egy ilyen súlyú nemzeti tragédia nyilvánvalóan mély magyarázatot kíván, miközben futószalagon szállítja a bűnbakokat és összeesküvés-elméleteket: alkalmatlan vezetés, árulás, önérdek, széles a választék. Az idei 500. évfordulóra készülve még fontosabb a dogmákká merevedett tévhitek tisztázása, ezt tesszük a mohácsi csatát bemutató sorozatunkban, amelynek keretében adott résztémákat kutató történészekkel elemezzük a csatát, annak előzményeit és hatásait. Mohács annyira velünk él, hogy hétfőn a Parlamentben is téma volt, Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter kapott kérdést a megemlékezésről.
Védekezés és elátkozott Jagelló királyok
A 24.hu Mohács500-sorozata jelenleg félidejénél jár. Bemutattuk, hogy már Luxemburgi Zsigmond védekező pozícióba szorult az Oszmán Birodalom túlerejével szemben, és még nagy törökverőnk, Hunyadi János sem tudta megverni a szultáni hadat, miközben két királyunk is a török elleni harc áldozatává vált. Mátyás király mindenáron békére törekedett, ám saját és az ország presztízsét megőrizve minden betörést megtorolt.
Jagelló királyainkkal érdemtelenül bánik mostohán a történelmi köztudat, II. Ulászló uralkodása nem a vég kezdete volt, hanem a béke és a fejlődés lehetőségét teremtette meg Magyarországon, miközben minden tőle telhetőt megtett az ország védelmében. A Jagellókat érintő vádakat sorra cáfolja a történettudomány, II. Lajos uralkodása alatt sem látszik a nemesség „országvesztő” széthúzása.
Szuperhatalom támadt Magyarországra
A Magyar Királyság adott területén nem növelhette erőforrásait, míg az Oszmán Birodalom elképesztő utat járt be, a 16. század elejére a világ legnagyobb birodalmává, korabeli szuperhatalommá fejlődött, területe, lakosságszáma és pénzügyi lehetőségei is sokszorosan meghaladták Magyarországét. Képzett, profi hadserege 200 ezer katonát számlált, tűzfegyverhasználata messze megelőzte az európai hadakét, a janicsárok puskája a páncélt is átütötte.
Szulejmán szultán mintegy 100 ezer fős sereggel érkezett Magyarországra, vele szemben 26–28 ezer keresztény vitéz vonult fel 1526. augusztus 29-én. Ilyen haderőt a kontinens egyetlen nagyhatalma sem tudott volna megállítani, maga az csoda, hogy a magyarok 140 évig ellenálltak a gőzhengernek. Egyébként az sem igaz, hogy Európa nem segített, a pápa jelentős összeget küldött, de még a portugál uralkodótól és VIII. Henrik angol királytól is érkezett segély – igaz, előbbi későn érkezett, utóbbit pedig útközben ellopták.
Itt tartunk most. A folytatásban részletesen bemutatjuk többek között a mozgósítást, a királyi had felvonulását és a mohácsi csata előtt pár nappal aratott fényes magyar győzelmet is a Karasicánál. Magát a csatát, a hadifoglyok kivégzését, II. Lajos halálát, százezrek meggyilkolását, a két király küzdelmét és Szulejmán Buda elfoglalásával végződő próbálkozásait Magyarországon – minden alkalommal külön kitérve a tévhitek tisztázására Szapolyai János „árulásától” a városnézésre érkező janicsárokig.
