Pokollá válik egy szülő élete, hogyha meghal a gyereke. Főleg, ha ennyire igazságtalan és méltatlan módon. Nem betegség vagy az ő, vagy az én hülyeségem miatt, hanem azért, mert egy bedrogozott ember úgy gondolta, hogy kocsiba ül. Ez feldolgozhatatlan és megmagyarázhatatlan. Ezen soha nem fogjuk magunkat túltenni. Ez örök fájdalom
– mondta megtörten lapunknak Bálint édesanyja, aki egyetlen fiát vesztette el Tatabányánál történt horrorbalesetben.
Az egész országot megrázó tragédia tavaly januárban történt. Egy zsámbéki tánccsoport három tagja a komáromi gyógyfürdőbe tartott relaxálni az egyikük apukájával, amikor egy előzési manőver után hátulról nagy sebességgel a Fordjukba csapódott a bedrogozott B. Szilvió a Mercedesével. A vétlen sofőr, a 22 éves Cs. Marcell és két utasa: az 59 éves M. Attila és a 18 éves K. Bálint meghalt.
A Tatabányai Törvényszék csütörtökön hozott jogerős ítéletet az ügyben. A bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és nyolc évre felemelte B. Szilvió korábban kapott 6 és fél éves börtönbüntetését, egyúttal nyolc évre eltiltotta őt a közügyektől is. Az ámokfutó a büntetés kétharmada után bocsátható szabadlábra feltételesen leghamarabb, és végleges hatállyal eltiltották őt a járművezetéstől is.
Az áldozatok szerettei bő negyedórával a tárgyalás kezdete előtt érkeztek meg a mai ítélethozatalra.
B. Szilvió a szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg a mai tárgyaláson. Amikor a hozzátartozók beléptek a folyosóra, akkor Bálint anyukája az elhunyt gyermeke plüsskutyáját szorongatva azonnal átölelte a fia legjobb barátját, aki már bent várakozott.
Nem lehet felkészülni egy ilyen tárgyalásra, csak kicsit erősíteni magunkat. Abban bízunk, hogy szigorítanak a büntetésén. Azt nem értem, hogyan lehetséges, hogy a másodokú tárgyalásra már el sem jött a vádlott. Egy levelet küldött csak az ügyvédjével, hogy nem akar kibújni a felelősségre vonás alól, de őt nagyon megviseli a sajtó, és az áldozatok hozzátartozóinak a részvétele és inkább távol akar maradni ettől a tortúrától. Őt viseli meg? És akkor én mit szóljak, aki az egyetlen gyermekemet vesztettem el?
Bálint legjobb barátja azt mondta, hat évig volt gimnáziumi kollégiumi szobatársa Bálint. Aznap is várták vissza a fiút a kollégiumba, és csak másnap az osztályfőnöküktől tudták meg, hogy mi történt vele. „Bálint egy nagyon rendes srác volt, csakis szép emlékek kötnek hozzá. Azért is vagyok itt, hogy megadjam a tiszteletet neki” – tette hozzá.
A horrorisztikus balesetet egyedül az elhunyt apa 22 éves, az anyósülésen ülő fia, Barnabás élte túl, aki csodával határos módon ki tudott mászni az autóból a becsapódás után. Igaz, rajta is életmentő műtétet kellett végrehajtani: el kellett távolítani a lépét, amely miatt nála maradandó fogyatékosságként és súlyos egészségromlásként értékelhető állapot alakult ki.
A vádirat szerint B. Szilvió 2025. január kilencedikén este fél hét előtt pár perccel borult időben, éjszakai látási viszonyok mellett, bedrogozva haladt a nedves felületű 1-es főúton Bicske felől Tata irányába.
B. Szilvió napokig drogozott a tragédia előtt
A táncosoknak esélyük sem volt elkerülni az ütközést. A korábban kokaint, THC-t és marihuánás cigarettát fogyasztó sofőr megpróbálta balra kormányozni a Mercedest, hogy elkerülje az ütközést, azonban a jármű jobb első részével eltalálta a táncosok kocsijának bal hátsó részét.
Az ütközéstől Cs. Marcell mintegy 180 fokkal megpördült a kocsijával, majd a vízelvezető árokba sodródott, ahol egy betonfalnak csapódott. A 22 éves fiatalembernek esélye sem volt arra, hogy kivédje a járművét hátulról, óriási erővel ért ütközést.
Marcellnek, Attilának és Bálintnak esélyük sem volt a túlélésre
B. Szilvió Mercedese szintén mintegy 180 fokkal elfordult, és a szalagkorlátnak ütközött, ahol a jobb első kereke kiszakadt, majd visszasodródott az úttestre, és egy oszlopnak ütközött.
A sofőr elismerte a bűnösségét a nyomozati szakban, és arra hivatkozott, hogy 65 km/óra sebességgel kezdte meg előzni a másik gépkocsit, azonban, amikor mellé ért, akkor az hirtelen gyorsított, és emiatt kényszerült arra, hogy megnövelje a saját sebességét.
A szakértői vélemény szerint B. Szilvió korábban kokainozott, de azt már nem lehetett megállapítani, hogy ez milyen hatással volt a vezetésére. Végül csak azt rótták a terhére, hogy THC hatása alatt állt a baleset időpontjában.
B. Szilvió átérzi, mit élhetnek át az áldozatok szerettei
B. Szilvió az elsőfokú tárgyaláson elismerte, hogy a baleset reggelén fogyasztott THC-t, de állítása szerint utána lefeküdt aludni, ezért már nem volt bódult állapotban a tragédia bekövetkeztekor. Úgy fogalmazott: nagyon sajnálja a történteket, és ha tehetné, visszafordítaná az időt, visszacsinálná az egészet. Hozzátette: családapaként átérzi, hogy mit élhetnek át az áldozatok szülei.
Bálint édesanyja fia plüsskutyáját magához ölelve, sírva hallgatta a bíróság jogerős ítéletének indoklását. A bíró kiemelte: az elsőfokú eljárás során tisztázódott, hogy a vádlott többféle kábítószert is fogyasztott a vezetés előtt, ugyanakkor a kokain használatát a toxikológiai szakvélemény már nem igazolta, míg a marihuána hatását igen. Az pedig kétséget kizáróan megállapítható, hogy ez hátrányos hatással volt a vádlott járművezetési képességére.
A törvényszék enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott két kiskorú gyermekről gondoskodik, és megbánta a tettét.
Az áldozatok ügyvédje szerint az igazságszolgáltatás megtette, amit tudott
Borbély Zoltán, a sértettek jogi képviselője lapunknak azt mondta: a súlyosító körülmények maximálisan indokolták azt, hogy a törvényszék a hét és fél éves középmértéknél súlyosabb büntetést szabott ki az ügyben. Mint mondta, kiemelkedővé teszi a bűncselekmény tárgyi súlyát az, hogy ilyen következményei lettek.
Nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy Cs. Marcellnak semmilyen közrehatása nem volt a balesetben, mert a bal hátsó égőnek a hiánya nem volt okozati összefüggésbe hozható a balesettel. A kiszabott büntetéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy én pontosan ezt vártam. Ez egy 5–10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény. Azért itt voltak olyan enyhítő körülmények, amelyek nem indokolták a maximum büntetés kiszabását. Úgy gondolom, hogy ez a nyolc év börtönbüntetés, végleges hatályú járművezetéstől eltiltás, valamint a nyolc év közügyektől eltiltás kellő elrettentő hatással rendelkezik. Azért ezt szembe kell állítani azzal az életfogytig tartó büntetéssel, ami a szülőket sújtotta. És arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy két olyan szülő van, aki az egyedüli gyermekét vesztette el. Köztük úgy, hogy az egyikük a születése óta egyedül vállalta, hogy felneveli. Azt gondolom, hogy, amit ebben az ügyben az igazságszolgáltatás tenni tudott, azt megtette
– vonta le a következtetéseket a büntetőjogász.
„Nagyon rossz hazamenni az üres lakásba, és mindig arra gondolni, hogy ő már soha nem jön haza”
Bálint nagybátyja szemmel láthatóan össze volt törve az ítélet után. Álláspontja szerint szigorítani kellene a törvényeken, hogy egy három ember halálát okozó drogos ne úszhassa meg ennyivel.
„Az ember mindig a maximumot szeretné, és annak örülne, ha a legnagyobb büntetést szabnák ilyen esetekben. Szerintem azzal van a legnagyobb probléma, hogy magasabbnak kellene lennie az ilyen esetek büntetési tételének, hogy az elrettentő legyen. Három halott és a negyedik maradandó sérülést szenvedő fiatalt, aki még csak most kezdte az életét, azt is tönkre tett. Ilyen embernek nincs helye a társadalomban. Én szigorúbb büntetést adnék az ilyen esetekben, főleg úgy, hogy kábítószer hatása alatt volt.”
Hasonló véleményen volt Bálint édesanyja is, aki pici kora óta egyedül, apa nélkül nevelte fel a gyermekét.
Nagyon szerettem volna, hogy súlyosabb ítélet szülessen, mert ez a korábbi középmérték alatti elsőfokú ítélet nagyon gyenge volt. Azt viszont nem tudom mondani, hogy örülünk, mert hát minek örüljünk. Úgy gondolom, hogy, amikor gazdasági bűnökért ennél súlyosabb ítélet is adható, akkor ez nem nevezhető igazságszolgáltatásnak, hanem csak jogszolgáltatásnak. De mindenképpen jobb érzés, hogy most legalább nem csalódottan megyek haza, mert azt vártam, hogy súlyosítsanak. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan számomra ez az egész. Egyedül neveltem fel Bálintot a születése óta, és ugyanott lakom azóta is, ahol ketten éltünk. Minden ugyanúgy van a lakásban, ahogy volt, amikor még élt. Nagyon rossz hazamenni az üres lakásba, és mindig arra gondolni, hogy ő már soha nem jön haza. Egyszerűen nem tudom ezt elfogadni
– tette hozzá Bálint édesanyja.
