A kellemes élményeink olyasmik, amikre egész életünkben szívesen emlékeznénk vissza, ez azonban nem minden esetben adatik meg. Előfordul, hogy kifejezetten szép pillanatok tűnnek el a memóriánkból – ennek a jelenségnek az okait gyűjtötte össze a Conversation egyik cikke.
Michelle Spear biológus professzor arról ír, hogy férjének egyik közös nyaralásukról van egy olyan emléke, amely nála egyszerűen hiányzik. Mi történhetett, Michelle agyában már nem jutott elég hely azt az élményt rögzíteni, amelyet a férjéé még tudott? Aligha. A közvélekedéssel ellentétben agyunk ugyanis nem úgy működik, mint egy merevlemez, amelyen meg tud telni a tárhely. Az agykutatók egyre inkább úgy gondolják, nem azért felejtünk el bizonyos dolgokat, mert az agykapacitásunk nem lenne elegendő hozzá, hogy mindent észben tartsunk, hanem szándékosan szelektálja a fontos és kevésbé fontos információkat.
Egy embert minden időpillanatban rengeteg inger és behatás ér – szagok, ízek, látványok, hangok –, amelyek mindegyikére temérdek energiába kerülne emlékezni. Agyunk ezért csak a legfontosabbakat raktározza el mélyen, felidézhetően. Hogy miket ítél megjegyzendőnek agyunk, az több dologtól is függ, például, hogy tudatosan mire figyelünk oda, illetve, hogy az adott történés milyen érzelmeket vált ki belőlünk.
Michelle és férje esetében valami olyasmi történhetett, hogy, míg a férfi odaadó figyelemmel elmerült az adott pillanat szépségében, addig a nő nem figyelt oda rá ennyire aktívan, esetleg máson járt közben az esze.
Persze az elraktározott emlékek is elfelejtődhetnek idővel, ha sokáig nem erősítjük meg őket. Ugyanakkor nem tűnnek el teljesen az agyból, inkább csak felelevenítésük válik nehézzé. Bizonyos szagok, ízek vagy élmények azonban újra felidézhetik az elfeledettnek hitt emlékeket is. Az emlékezésről és felejtésről Németh Dezső kognitív pszichológussal készült interjúnkban olvashatnak részleteket, amely a National Geographic magazin oldalán jelent meg, és ide kattintva elérhető.
