A Patek Philippe az egyedüli olyan óragyártó, illetve manufaktúra, amely az utolsó apró csavarig mindent maga állít elő. Beszállítótól vásárolni – ez szóba sem jöhet. A cég nem törekszik minden határon túl az értékesített darabszám növelésére. Sőt, büszkék arra, hogy 160 év megszakítás nélküli működésük során kevesebb mint századannyi órát készítettek, mint a svájci óraipar jelenlegi éves kibocsátása! Pedig a minőségi svájci órák már önmagukban valamiféle elitet testesítenek meg. A Patek még ebben a mezőnyben is vezető helyet foglal el.
Világpiaca vanMagyarországon 2 millió forintnál olcsóbban nem vihetünk haza egy Patek Philippet. Arról nincs hozzáférhető adat, hogy milyen gyakoriak a vevők ebben a kategóriában. Bár a magyar órakultúrát illetően az sem jelentene sokat, ha ismernénk a konkrét forgalmi adatokat. Hiszen aki Patekot vesz, világszinten gondolkozik. A tehetős magyar vevő is minden további nélkül kiutazik például Londonba egy-egy speciális darabért; a külföldiek pedig szívesen jönnek Magyarországra, ha itt akár csak egy héttel kevesebb várakozási időt kell átvészelniük Patekjük nélkül.
A cég a minőségre, a tökéletességre helyezi a hangsúlyt. Az impozáns forgalmi adatok helyett arra büszke, hogy a nevéhez fűződnek a valaha készített legbonyolultabb mechanikus órák. Egy-egy zsebóráért ennek megfelelően akár több mint 10 millió dollárt is kifizetnek az órák tehetős szerelmesei. De a valaha árverezett legdrágább karóra is Patek Philippe volt: 1999. november 13-án 1,9 millió amerikai dollárért kelt el egy csuklón hordható remekmű.
A gyűjtőket sokszor befektetési szándék is vezérli, amikor Patekot vásárolnak. Egy úr például 1957-ben vett egy aranyórát, 1395 svájci frankot fizetett érte. 2001. februárjában, a Sotheby’s New York-i árverésén 1 765 260 svájci franknak megfelelő dollárért vált meg a remekműtől. Az úr 44 év alatt évente csaknem 18 százalékos hozamot ért el, ami kiválthatná akár még Soros György elismerését is.
Szemléletet sugall
Az üzleti életben sikerességet sugall az igényes óra, azt jelzi, tulajdonosa nem most kezdte a szakmát. Emiatt aztán sokan azért vesznek egy-egy felsőkategóriás időmérőt, hogy ezáltal valamiféle társadalmi státuszra tegyenek szert. Az órák igazi szerelmesei azonban más indíttatásból vásárolnak, mondjuk egy Patek Philippet: őket az óra minden értelemben vett tökéletessége fogja meg, valamint az a szemléletmód, amit a márka sugall.
Természetesen az ezzel a szemlélettel átitatott környezetben fogannak meg a Patek órái is, a közvetített látásmód jóval túlmutat egy karórán. Aki például vesz egy Patek Philippet, félévente névre szóló levéllel kísért magazint kap a műhelytől az általa választott nyelven.
Persze, a mobilszolgáltatótól kezdve az autógyártón át szórakoztatóelektronikai forgalmazóig szinte mindenki magazinokkal bombázza az ügyfeleit, hogy kivívja márkahűségüket. Viszont aki egyszer kezébe fogott már egy Patek Philippe magazint, rájön, hogy ilyennel még nem volt dolga az életében. A lapokon bemutatott csodás képek és a hozzájuk tartozó szövegek a kifinomult, a művészetek iránt rendkívül fogékony olvasónak szólnak, aki természetéből fakadóan folyamatosan érdeklődik a szépség iránt – hiszen már maga a Patek is művészet.
11 millió dolláros zsebóra
A Sotheby’s szerint a Henry Graves Supercomplication nevű Patek Philippe-szerkezet a valaha elkészített legbonyolultabb óra, amelyet számítógép nélkül terveztek. Az órát a neves New York-i bankárfamília tagja, ifjabb Henry Graves rendelte meg Patek Philippe-től 1925-ben, mivel őt is elragadta a gyűjtők körében akkor hódító szenvedély: a lehető legbonyolultabb óra birtoklásának vágya.
Az óra elkészítője a megrendelés után három évig csillagászatot, matematikát és precíziós mechanikát tanulmányozott, majd öt év alatt megalkotta a Graves Supercomplicationt. Az óraszerkezet több mint 900 alkatrészből áll – egyebek között 430 csavarból, 110 kerékből és 120 különféle mozgó részből -, és 70 drágakövet építettek bele.
A Graves Supercomplication huszonnégyféle funkcióval dicsekedhet – a nap minden órájára jutott egy. (Ezek jelentik a „komplikációkat”, melyek az óraszerkezethez kapcsolódva működnek, de nem az órák, a percek és a másodpercek múlásának a mérése a feladatuk.) Egyebek között ábrázolja az éjszakai eget is, ahogyan az Graves New York-i lakásából látszik. Követi a csillagok mozgását, és pontosan jelzi a napkeltét. Az órát egy árverésen 1999-ben több mint 11 millió dollárért ütötte le a Sotheby’s. Az új tulajdonos nem kívánta megnevezni magát.
Mágnások versenyeHenry Graves valójában James Ward Packard ohiói mérnökkel versengett, aki az autóiparban alkotott maradandót. Packard 1900 és 1927 között 13 igen bonyolult órát rendelt meg a Patek Philippe-től. Ezek között szerepelt egy kuriózum: az óra mutatta az ohiói csillagképeket. A funkcióhoz mintegy ötszáz csillag mozgását kellett folyamatosan számítani.
Graves ezen felbuzdulva rendelte meg a Graves Supercomplicationt.
A világ legbonyolultabb óráját 1989-ben, a cég 150-edik évfordulóján mutatta be a Patek Philippe. A Calibre 89, melynek kifejlesztését kilenc évnyi kutatómunka előzte meg, 1728 alkatrészből áll. Ez, a még Packard és Graves óráinál is bonyolultabb szerkezet nem kevesebb, mint 33 funkciót kapott.
Nemcsak 2800 csillag mozgását követi, hanem megjeleníti a hozzájuk kapcsolódó tejútrendszert is. Ami azonban talán a legmeglepőbb, minden szilveszter éjszakán megmutatja, hogy milyen napra esik a következő Húsvét. A Vatikán által követett számítási eljárást 2017-ig tudja magától, és egyedi képessége apró mechanikus beavatkozással további időszakokra is kiterjeszthető.
A Sarkcsillagtól a mechanikus óráigSarkcsillag után, szabadon
Kezdetben egyszerű ősi módszerrel, népi megfigyeléssel, a Hold, a Nap és a csillagok állásából állapították meg az időt. Rájöttek, hogy 28 napig tart egy periódus, ezt holdhónapnak nevezték, évnek pedig a tavasz, nyár, ősz, tél váltakozását.
Gond, ha beborul: a napóra
Az ókori egyiptomiak és a görögök nagy szeretettel használták a napórát, amit városok, falvak főterén helyeztek el. Rendszerint ez a tér egyben a közösségi élet központja is volt. Csupán két körülmény okozott zavart: ha lement a nap vagy ha beborult az égbolt. A megoldást tűzórának hívták. Ezt főleg várakban használta az őrség. Amint lement a nap, meggyújtottak egy fáklyát, és amikor három óra múlva csonkig égett, és a tűz már az őr kezét nyaldosta, ordíthatott a váltótársnak. Ennek mai, elegáns változata a számos svájci étteremben található gyertyaóra. Addig ég, amíg egy üzleti vacsora aperetiffel, elő- és főétellel, desszerttel, kávéval és konyakkal véget nem ér.
Jár a homokóra
Kitalálták a vízórát, ám ezzel is akadt néhány kisebb bökkenő. Ugyanis az edényből kis lyukon keresztül folyt le a víz: ez télen befagyhatott, valamint a pontosság rovására mehetett a szerkezettől függően a víz párolgása is. Később támadt az ötlet, hogy a zárt edényben egyszerűen cseréljék ki homokra a vizet, és ezzel minden gond megoldódott. Már csak az igazán akadékoskodók jegyezték meg e nagyszerű szerkezet láttán: jó, jó, de folyton bíbelődni kell vele, hiszen ha lejár, meg kell fordítani.
Fel, a magasba
Angliában 1350-ben készült el az első mechanikus óra. Senki nem tudta a városokban és a falvakban, hová tegyék a csodálatos új időmérő szerkezetet. Mivel közösen adták össze a pénzt, mindenki ragaszkodott a jussához. Így született a kompromisszumos megoldás: tegyék a helység legmagasabb pontjára. Ezek az időmérők még meglehetősen pontatlanok voltak, a napi félórás, órás késések természetesnek számítottak. Erről azonban senki nem tudott, hiszen ha valaki egy másik városba ért, nem tudhatta, mit mutat az óra saját otthonában.
Egy újabb mérföldkövet ért el a Patek a Star Caliber 2000 megalkotásával. A zsebóra 1118 mozgó alkatrészből áll, hat világújdonságnak számító technikai innovációt vonultat fel 21 funkció érdekében. Ezek közül is kiemelkedik a Grande Sonnerie: apró kalapácsok utánozzák a híres westminsteri harangjátékot.
Már múzeumuk is van
A múzeum négy szinten várja a látogatókat. A séta a földszinten kezdődik, ahol az órakészítés antik szerszámaival ismerkedhetnek meg a látogatók. A harmadik emeleten található a könyvtár, ahol tudásvágyukat csillapíthatják az érdeklődők. Egy emelettel lejjebb a múzeum antik óragyűjteményében gyönyörködhetünk, mely a XVI-tól a XIX. századig kíséri figyelemmel a szerkezetek fejlődését. A túra végállomása az első szint: itt 1839-től napjainkig csodálhatjuk meg a Patek Philippe óráit.
A múzeumban megismerhetjük a cég történetét is. Kevesen tudják például, hogy Patek és Philippe két személy volt. Antoine Norbert de Patek az orosz megszállás elől menekülve hagyta le Lengyelországot, 1831-ben. Genfben 1832-ben alapította meg óraüzletét, melyhez hét évvel később csatlakozott honfitársa, az órás François Czapek. Ebből az együttműködésből született meg a Patek, Czapek & Cie.
Patek 1844-ben Párizsban találkozott Adrien Philippe francia órásmesterrel, akinek eltökélt szándéka volt, hogy mesterségével megjelenik a francia ipari kiállításon. Czapek 1845-ös kiválása után megalakult a Patek Philippe. A cég nem kevesebbet tűzött zászlajára, mint hogy a világ legfinomabb óráit fogják elkészíteni. Munkásságuk ennek olyannyira megfelelt, hogy egy 1851-es londoni kiállítás kapcsán Viktória királynő is rendelt a Patek Philippe-től. Később ügyfelük volt Lev Tolsztoj, Marie Curie, Richard Wagner.
