Falusi Mariann nemrég a Best magazinnak adott interjút, melyben egyebek mellett arról is beszélt, hogy szerinte miért tűnnek manapság ennyire törékenynek a párkapcsolatok. Azt mondja, úgy látja, a kapcsolatok sokszor belefulladnak a hétköznapi rutinba, a monotonitásban pedig észrevétlenül eltűnnek azok az értékek, amikért valaha az emberek beleszerettek a párjaikba.
A felszínesség és a megfelelési kényszer felőrli őket. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Talán ezért sem bonyolódtam komoly elköteleződésekbe
– fogalmazott az énekesnő, akit ezután arról kérdeztek: tudatos döntés volt-e a részéről, hogy nem vállalt gyereket, vagy egyszerűen így alakult az élete.
Mindkettő. De valahol ez már a születésemnél eldőlt. Farfekvéssel jöttem világra, a köldökzsinór a nyakamra tekeredett, és majdnem meghaltam. Ez egy olyan korai trauma volt, ami végigkísérte az életemet. Persze ezt később szakemberek segítségével értettem meg. Csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel, amikor gyerekek közelében vagyok. Például, ha egy babát a mellkasomra veszek, körülbelül két másodperc után elkezd sírni. Soha nem mozdultak meg bennem az anyai ösztönök. Nem akartam és nem is tudtam volna felelősséget vállalni egy másik életért. Minden tiszteletem a szülőké, de nem mindenkinek való gyerek – és szerintem ez teljesen rendben van. Ezt felismerni, kimondani is felelősség.
Ami az ismerkedést illeti, az énekesnő bevallása szerint nemrég levelezett valakivel, de a dolog végül ennyiben kifulladt. Mint mondja, nem szereti a játszmákat, és már az elejétől kezdve nyílt lapokkal játszik, ami, úgy véli, egyesek számára talán unalmas.
Általában az első pillanatban érzem, van-e dolgunk egymással. Ettől függetlenül türelmes vagyok, kivárok. Az idő úgyis eldönti. Vagy Györgyi. Ő egy orákulum volt: mindig bemutattam neki a pasikat, ő meg csak annyit mondott: »Jól van, Marika, két hónap«. Vagy egy év. Mikor mennyit jósolt. És mindig igaza lett.
Falusi olyan férfit tudna elképzelni maga mellé, aki önálló, és van saját élete: akivel kölcsönösen meg tudják örvendeztetni egymást a történeteikkel, akivel utazhatnak, programozhatnak, és jól érezhetik magukat.
Az énekesnő úgy véli, a férfiak nagy része be van punnyadva, az ő korosztálya pedig jobb esetben otthon ül, meccset néz, és szotyizik, rosszabb esetben pedig már meghalt. Úgy fogalmaz, nem túl fényesek a kilátásai ilyen téren, de, ha valaki a közelében jár, és nem ilyen életet él, bátran jelentkezhet nála.
Falusi egyébként a jövő héten lesz 67 éves, és, mint mondja, sosem érdekelte sem a kora, sem pedig a társadalmi elvárások.
A szabadság és az önazonosság nem életkor kérdése. Számomra teljesen lényegtelen, hány éves vagyok. A barátaim viszont mindig megadják a módját az ünneplésnek: most is utazunk valahova együtt. Aztán jön a munka, készülök a Túl az Óperencián! koncertemre, és lesz egy country-jazz műsorom is a Zsidó Fesztiválon. Úgyhogy nem, tényleg nem vagyok hajlandó bemamásodni!
