79 éves korában meghalt Nádasdy Ádám, költő, nyelvész, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Angol–Amerikai Intézetének oktatója. Halálának hírére sorra búcsúznak tőle pályatársai és tisztelői.
Nádasdy Ádám az ELTE BTK professor emeritusa volt, az intézmény Facebook-bejegyzésben búcsúzott tőle, amelyben az intézet meghatározó alakjának nevezték. „Nádasdy Ádám kivételes tehetségű kollégánk volt, aki méltán nyerte el pályatársai és tanítványai szeretetét és tiszteletét. Egyszerre volt tanár, nyelvész, költő, író és műfordító, és bármihez nyúlt, minden területen maradandót alkotott.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb hatású tanára volt, akinek híre és sokoldalú tevékenysége messze túlmutatott az egyetem falain.”
Korunk egyik utolsó polihisztora volt: elsősorban nyelvészetet tanított, de rendkívüli műveltsége és lényeglátása révén a világ bonyolult összefüggéseit is feltárta.
Kiadója, a Magvető részéről Turi Tímea szerkesztő búcsúzott tőle: „Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem” – írta a szerkesztő.
Jó az a világ, ahol ennyire lehet valakit tisztelni
– írta Tompa Andrea búcsúposztjában. „Olyan sokat adott nekem, nekünk, két kezem nem elég, hogy megszámoljam, mi mindent. Nagy hatással volt rám az, ahogyan ő gondolkodott a nyelvről. Hogy a nyelv van, él, létezik, változik, nem fegyelmezni kell. És a mindenkié, aki akarja” – írta.
Schilling Árpád rendező egy húsz évvel ezelőtti beszélgetést idézett fel, mely során a Hamletről értekeztek Nádasdyval: „Kifinomult ízlésű, nagytudású, nyugodt tanárként nyitottad ki a kaput a szöveg rejtett jelentései és összefüggései felé” – írja.
Csípős humorod, nagyvonalú öniróniád, örömmel teli életszereteted és világlátásod, különleges, egészen ritka személyiséged fájóan hiányozni fog ezekben a reménytelen, vérzivataros időkben, amikor az igazi szellemek barlangokba bújva vészelik át az erőszakos, humortalan és ízléstelen barbár szörnyek tombolását.
Alföldi Róbert is megemlékezett a költőről: „Újabb, még egy jó nagy szellemi fekete lyuk a kis életünkön. Már azt sem tudom, hogy lassan hova lehetne lépni. Ádám, nagyon felemelő volt veled dolgozni, néhanapján egy – egy mondatot váltani. Ide – oda. Szomorú vagyok… úgy jó mélyen” – írta.
Fabiny Tamás evangélikus lelkész, teológus Nádasdy egyik legismertebb versét, a Maradni, maradnit idézte, s „nagyszerű alkotónak és csodálatos embernek” nevezte a műfordítót. „Négy éve sincs, hogy parádés előadással vendégünk volt a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Szelídsége, intellektusa és derűje nagyon fog hiányozni” – írta.
Nyáry Krisztián Nádasdy Ádám Ott úszhatnék című versét, Szabó T. Anna a Visszanézhet, de a víz című művét választotta megemlékezéséhez. Závada Péter egy közös emlék felidézésével búcsúzott: „Számos remek Shakespeare-fordítását vertem szét különböző rendezők kérésére (pl. Bodó Viktor), amit ő hősiesen tűrt, sőt, olykor még tetszett is neki. Egyszer a kérdésemre, hogy hogy tetszett az Ahogy tetszik átíratom a Katonában, azt felelte: – Nem rossz. De azért, amikor felfedeztem benne a saját soraimat, az olyan volt, mint amikor az ember a hepehupás földútról átér a tükörsima autópályára.”
Kadarkai Endre egy közös interjút idézett fel:
Mindig megtiszteltetés és öröm volt, ha beszélgettünk. Legutóbb karácsony előtt találkoztunk. A megbocsátásról elmélkedtél. Olyanokat mondtál, amelyeken az ember hetekig gondolkodik, aztán évekig idézi azokat. Itt épp arról meséltél, hogy élni jó. Ekkor mondtad, hogy a gyászt sosem lehet megspórolni.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a 95. Ünnepi Könyvhéten elhangzott megnyitóbeszédével tisztelgett a költő, műfordító emléke előtt:
