2025 júliusában ért véget a Kádár János életét bemutató cikksorozatunk. Bő egy év alatt 47 részben, mindig az adott téma szakértőjével beszélgetve mutattuk be olvasóinknak a magyar diktátor életét, politikai tevékenységét, és próbáltuk megérteni a gondolkodását, kerestük a tettei mögötti motivációkat. Nagy vonalakban bemutatjuk sorozatunkat Csermanek Jánostól, a nevelőszülőkhöz adott kisfiútól egészen Kádár János életútjának értékeléséig.
A gyerek és a kommunista ifjú
Gyerekkora még a kor fogalmai szerint is nyomorúságos volt, teli nélkülözésekkel, de céltudatos édesanyjára mindig számíthatott, míg édesapjával életében egyszer találkozott. Nagyon fiatalon csatlakozott a kommunistákhoz, állítólag egy véletlen kapcsán, amikor bunyóba keveredett egy tüntetésen – első letartóztatását még olcsón megúszta. Egyre inkább a mozgalom határozta meg az életét, börtönbe került, „köpött”, amiért társai kiközösítették, majd teljes illegalitásba költözött: Csermanek Jánosból Kádár Jánossá vált. A háború végére vezető pozícióba került, miközben elfogyott alóla a párt, és óriási mázlija volt, hogy megélte a szovjetek bevonulását.
Rákosi szolgálatában
Az illegalitásból kilépve karrierjét egy botrányba fulladt kettős akasztással kezdte, párttársai részéről a bizalmatlanság légköre vette körül, nem sokkal később viszont már Rákosi Mátyás legszűkebb köreibe került, osztozva a rendszer minden bűnében. Édesanyja és öccse elvesztése nagyon megviselte, ám csak ekkor, 37 évesen kezdett önálló életet. A párt volt a mindene, elejétől a legvégéig részt vett a Rajk László és társai ellen folytatott koncepciós eljárásban – tudta, hogy az egész kitaláció, hazugság, de félt: ha nem Rajk, akkor ő lesz az áldozat.
Rákosi börtönét ő sem úszta meg, Nagy Imrének köszönhetően szabadult, és maradt Rákosi Mátyás hűségén – a pártvezér egy hangfelvétellel zsarolhatta –, a forradalom kitörése őt is meglepetésként érte. 1956 őszén hozzáállása 180 fokos fordulatot vett, majd nyom nélkül eltűnt az országból: a szovjetek elrabolták.
„Rendcsinálás” és bosszú
Kádár János szovjet tankokkal tért vissza, felmérte a lehetőségeit, megértette a szovjet elvárásokat, és beleállt a feladatba: 1957 tavaszára ígéretekkel, erőszakkal és elnyomással felszámolta az ellenállást. A rendszer nem önmagát konszolidálta, hanem Rákosiét restaurálta, bár a folyamat a szocializmus szanálásának is beillik. Hruscsov maga utazott Magyarországra, és meg volt elégedve a „rendcsinálással”, apa-fiú viszonyuk elmélyült. A sértettségen és bosszúvágyon túl Kádárnak komoly, személyes érdeke is volt Nagy Imre kivégzése, de a terror senkit nem kímélt: akkor húzták be a kéziféket, amikor a kivégzettek száma elérte „az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát”.
Tamáska Mária és gazdaságpolitika
A politikai események mellett szót ejtettünk a magánéletéről, megismertük feleségét, Tamáska Máriát, kapcsolatukat, majd bemutattuk az 1960-as évek eseményeit: hatalma belső biztosításától az új gazdasági mechanizmuson át a csehszlovákiai bevonulásig.
Lejtmenetbe kapcsolt az ország
Az 1970-es és ’80-as évek rossz gazdasági reakciókról és lejtmenetről szóltak, és visszatérve a magánéleti szálhoz, a „kultusz nélküli Kádár-kultuszról írtunk.”
Az utolsó napok
Kádár karrierjének és lényegében életének végső epizódja a híres utolsó beszéddel kezdődött, idéztük utolsó szavait, majd arra kértük a cikksorozatban nyilatkozó történészeket, hogy kissé átlépve hivatásuk szigorú korlátait, szakmai tapasztalatuknak és benyomásaiknak is némileg engedve értékeljék Kádár János jellemét, pályáját.
