Az már áprilisban eldőlt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott és társszervezeteként az írókat, művészeket közel húsz éve képviselő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) eddigi civil „ellenszervezete”, a Makovecz Imre vezette, határozottan jobbos Magyar Művészeti Akadémia bekerül az új alkotmányba.
Az előd, az egykori MTA-elnök, Kosáry Domokos által életre hívott, amúgy úgymond jobbos, balos és liberális alkotókat tömörítő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) ezzel eljelentéktelenedett, helyét a Magyar Művészeti Akadémia vette át.
A döntést tiltakozások követték. Az ellenzők fölvetették, hogy SZIMA közmegelégedésre végezte munkáját, és azt is szóvá tették, hogy az amúgy az organikus építészet apostolaként ismertté vált Makovecz Imre Orbán Viktor baráti köréhez tartozik, sőt a miniszterelnök elkötelezett híve.
Makovecz még tavaly márciusban adott emlékezetes interjút a Heti Válasznak, idézünk a cikkből.
„Én tehát nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra esküszöm föl. Ha engem kérdeznének, azt mondanám: kormányzói jogokat kell adni neki – különben nem lehet fölemelni az országot… A Cinege utca és a Csipke utca sarkán látsz egy kalotaszegi kaput. Megnyomod a csengőt, bemész. Öt gyereket találsz, egy kedves asszonyt, szerény villát. Ha csak ezt látnám, a személyes környezetet, nekem elég lenne, hogy lássam azt is, lakója mit gondol az életről, a jövőről. Például: gyerekeket hoznak a világra. Ez a legfontosabb. Nekem csak három van, és most, amikor már nem lehet, azt mondom: több kellett volna. Persze van más személyes tapasztalatom is Orbán Viktorról. A szemembe néz, figyel, világosan, tisztán lehet vele beszélni.”
SZIMA – kuka?
A lényeg tehát eldőlt az új alaptörvény elfogadásával: Makovecz lett Magyarország főművésze.
A felzúdulást követően Pálinkás József, az MTA elnöke, a SZIMA “főnöke” az Akadémia május eleji közgyűlésén azt ígérte: „megfelelően gondoskodni fog” a Széchenyi Akadémia fenntartásáról. Az ülésen hangzott el, hogy a SZIMA-nak 88 rendes tagja van, közülük negyvenkilencen hetven évnél idősebbek.
Június 10-én Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a friss alkotmányban foglaltaknak megfelelően törvényjavaslatot nyújtott be az immár “hivatalosan” is életre hívandó Magyar Művészeti Akadémiáról. Az indoklás szerint a szervezet létrehozását „a kulturális értékek védelme, a nemzet művészeti hagyományainak megőrzése, átörökítése és bemutatása, az új alkotások létrehozásának ösztönzése, a magas színvonalú művészi alkotómunka közösségi feltételeinek megerősítése” indokolja.
Az üggyel kapcsolatban a Mozgó Világ júniusi száma kérdezte Pálinkás Józsefet. Alább az interjú erre vonatkozó részét olvashatják.
„Mit érez, ha azt hallja, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia?
Vegyesek az érzéseim.
Fogalmazhatna keményebben is, hiszen Orbán Viktor az ő barátja, Makovecz Imre kedvéért kilőtt ön alól egy intézményt. Történt ugyanis, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott és társszervezeteként az írókat közel két évtizede képviselő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia eddigi civil „ellenszervezete”, a Makovecz Imre vezette, határozottan jobbos Magyar Művészeti Akadémia bekerült az új alkotmányba. A kormány ezzel gyakorlatilag lehúzta a vécén a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát.
Vissza kell mennünk kicsit az időben. A rendszerváltás után felvetődött, mi történjen a tudomány és a művészet határán létező, hajdanán az akadémia széptudományi osztályának tagjaként, többségükben íróként tevékenykedő alkotókkal. Kosáry Domokos állt elő azzal, hogy alapítsunk számukra egy művészeti akadémiát.
Konkrétan a Magyar Művészeti Akadémiát. Csakhogy mire az MTA komótos közgyűlése bejegyeztette volna a szervezetet, Makoveczék a nevet lenyúlva puccsszerűen beelőztek. A mindig is úriember Kosáry Domokos ekkor ahelyett, hogy perelt volna, csöndesen választott egy másik nevet: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Ez se rossz.
Régen, 1992-ben történt mindez, akkor én még nem vettem részt az események szervezésében. Annyit tudok, hogy vita volt Makovecz Imréék és az akadémia között.
Az viszont bizonyos, hogy a Magyar Tudományos Akadémia azóta is a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával működik együtt.
Valóban, az akadémia költségvetésében minden évben szerepel egy 15 millió forint körüli támogatás, plusz a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendezvényeihez is a Magyar Tudományos Akadémia biztosítja a helyszínt.
Fotó: Kummer János / fn.hu
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia balos csapat?
Nem hinném. Tagjai között találni nyíltan baloldali és nyíltan jobboldali művészeket is. Miért kérdi?
Mert akkor legalább lenne valami „emelkedett” logika a lecserélésükben: „Mostanáig a komcsik képviselték az írókat, mostantól mi, nemzetiek fogjuk.” De még ez sincs. Csak a haverság.
Bár az MTA hozta létre a szervezet, nincs jelentős befolyásom a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia működésére; ők maguk fogadják el az alapszabályukat, maguk választanak elnököt, vezetőket. Nem sok dolgom volt velük, így nincs módom megítélni szakmai teljesítményüket.
Ha baja lett volna a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával, bizonyára megválik tőle, visszaveszi a társult szervezeti státust, és nem ad több tizenötmilliót.
Ilyen kérdésekben a közgyűlés szavaz.
A közgyűlés elzavarhatta volna a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát?
Persze.
Nem ez történt.
Nem. Végül is kiemelkedő művészembereket tudhat a tagjai sorában, köztük magát Kocsis Zoltánt.
Miért kell hát kirúgni őket? A haverért?
Ön leegyszerűsíti a kérdést. A művészvilág törésvonalai nem mindig esnek egybe a politikai törésvonalakkal. Sokan mindkét szervezetben tagok. És hadd tegyek még egy pontosítást: a Makovecz Imre vezette Magyar Művészeti Akadémia jogilag nem
múlt
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia társult, művészetekért
felelős intézmény létrejöttét még Kosáry Domokos, az MTA két cikluson át
(1990-1996) megválasztott elnöke szorgalmazta, mivel 1949 előtt az MTA
szerves része volt a Széptudományok Alosztálya, ám azt akkori szovjet
mintára megszüntették.
Az MTA közgyűlése 1992. május 4-én szavazta
meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia létrejöttét, mint az MTA
társult, de önálló alapszabállyal rendelkező szervezetét.
Miután
eldőlt, hogy a SZIMA neve nem szerepel az új alaptörvényben, április
20-i hatállyal lemondott tisztségéről a szervezet elnöke, Dobszay László
és ügyvezető elnöke, Ferencz Győző.
Az új alkotmány az 1992. január
31-én, alapítványi formában megalakult, Makovecz Imre vezette Magyar
Művészeti Akadémiát említi a művészetekért felelős, akadémiai szintű
intézményként. A 2011-ben köztestületté váló MMA ősztől a felújított
Pesti Vigadóban kap helyet.
azonos az alkotmányban szerepelő Magyar Művészeti Akadémiával. Utóbbira külön törvényt hoz majd az Országgyűlés.
Ez csupán formaság, hiszen a „személyi állomány” ugyanaz mindkettőben.
Természetesen nem szeretnék naivnak látszani, én is gyanítom, hogy a törvény által létrehozandó Magyar Művészeti Akadémia tagsága zömmel Makovecz Imre akadémiájának tagságából verbuválódik. De azért legyünk tényszerűek.
Önt mint értelmiségit nem zavarja, hogy egy Orbán közeli művészekből álló magáncég bekerült az alkotmányba?
Még egyszer mondom: a név azonos. Azt nem állíthatjuk, hogy a cég is.
Ugye azt mondta az előbb, hogy nem akar naivnak látszódni?
Igen.
Pedig most annak látszódik. Vagy inkább diplomatikusnak?
Igen, valóban kicsi a különbség, de létezik: nem egy magánegyesület került be az alkotmányba, hanem egy törvénnyel létrehozandó művészeti akadémia. Hogy ez nagymértékben átfed a korábban létrehozott magánegyesülettel, azt ki-ki ízlése szerint minősítheti.
Ön nem?
Én nem.
Olvasta pár hónapja a Heti Válaszban a Makovecz Imrével készült interjút?
Elkerülte a figyelmemet.
Makovecz szerint kormányzóvá kéne emelni Orbánt.
Sajátos gondolat.
Ha ön elé tennék egy listát erről a csereberéről az alábbi jelzőkkel: pompás, korrekt, nem elegáns, vérforraló, tenne valamelyik mellé egy ikszet?
Tudnék hová ikszelni. Ne kérdezze, kérem, hogy hová.”
Véleményt kell formálnia az új köztestületnek
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvényjavaslat bő két héttel ezelőtti expozéjában Réthelyi Miklós azzal érvelt, hogy az új köztestület lehetőséget adhat arra: a jelenleginél erősebben jelenjenek meg a nemzet művészeti hagyományainak megőrzését, fejlesztését és bemutatását szolgáló erőfeszítések. A miniszter szerint “a felvilágosodás korában gyökerező akadémiai eszme, párosulva a 21. század technológiai adottságaival, óriási esélyt nyújt a művészet társadalomformáló erejének bizonyítására”. Az új köztestületnek jelentős véleményformáló erővé kell válnia – tette hozzá.
Verseny, adósság vagy veszély
Az általános vitában a fideszes L. Simon László azt mondta, az Országgyűlésnek két évtizedes adóssága, hogy köztestületi státusszal rendelkező művészeti testületet hozzon létre. Kukorelly Endre (LMP) viszont rémisztőnek nevezte a Magyar Művészeti Akadémia ügyének alakulását. Mint mondta, az MMA nagyon hasonlít arra, amikor szovjet mintára egyetlen “mega írószövetségbe” terelték az írókat, “aztán kipakolták onnan az ellenségeket”. Szőcs Géza kulturális államtitkár a vitában elhangzottakra kijelentette: minél több a komolyan vehető akadémia, annál jobb a helyzet, mert a verseny mindenkinek használ. Ezt azzal indokolta, hogy így megszűnik az MTA illetve “bizonyos kánongyártó műhelyek” monopóliuma.
Szűk körben a szűkített körről
Hétfőn az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának ülésén csak a kormánypárti képviselői voltak jelen, így ők döntöttek a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvényjavaslat módosító indítványairól is. Az elfogadott módosítások között szerepel Gulyás Dénes fideszes képviselő indítványa, mely szerint “az elnököt miniszteri, a főtitkárt közigazgatási államtitkári illetménnyel azonos mértékű javadalmazás, valamint évente 40 munkanap szabadság illeti meg”. Nem fogadták el a képviselők Karácsony Gergely és Kukorelly Endre LMP-s képviselők módosító javaslatát, amelyben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak is lehetővé tették volna az MMA alakuló közgyűlésén való részvételt. A javaslatot nyolc tartózkodás mellett, négy nem szavazattal utasították el.
