Hat évig a Suzuki-gyárban dolgoztam, de a leépítések engem is elértek – mondta egy fiatalember lapunknak. Az illetékes vidéki munkaügyi hivatalhoz fordult, ahol nem tudták semmivel biztatni, azt javasolták, nézzen körül a külföldi munkaajánlatok között. Ugyanígy járt egy másik kisváros parkolási társaságának korábbi munkatársa is. „Esélytelen, hogy munkát kapjon a környéken” – mondták egy fiatal hölgynek, munkanélkülivé vált tördelőszerkesztőnek, és kezébe nyomtak egy sor szórólapot, leporellót, weblapcímet, amely osztrák, német, angol munkalehetőségekről tájékoztatta.
Amikor az ember munkaügyi hivatalhoz fordul, az önéletrajz helyes kitöltése és az interjúkon való helyes viselkedés mellett azt is megtanulja, hogy nemcsak Magyarországon kaphat munkát, hanem az uniós országokban is érdemes körülnéznie. Sokan meg is fogadják a tanácsot, és megpróbálnak kimenni külföldre. Nem véletlenül: mint az egyik érintett mondja, Németországban 1240 euró a minimálbér, de autószerelőként már kezdetnek is 1600 eurós fizetést ígérnek. A munkavállaláshoz persze tudni kell németül is.
Már nyolc éve
Megkérdeztük az érintett dorogi munkaügyi hivatalt, hogy egy olyan országban, ahonnan tömegével mennek ki a fiatalok a különböző országokba, miért biztatják külföldi munkára az állást keresőket. A válasz tulajdonképpen triviális: 2004 óta – amióta beléptünk az EU-ba – a hivatalok valamennyi ügyfelüket tájékoztatják az unión belüli munkavállalás lehetőségeiről. „Cáfolom azt, hogy bármely álláskereső esetében is lemondanánk arról, hogy a hazai munkaerőpiacon elhelyezzük. Elsődleges célunk a hazánkban lévő üres álláshelyek betöltése” – írta az FN24-nek Tóth László, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Dorogi Kirendeltségének vezetője.
A megyében egyébként leginkább Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság jelenik meg, mint célország. Elsősorban a kereskedelem és a vendéglátás, idegenforgalom területén keresnek munkavállalókat, különösen a turisztikai főszezonban. Azt Tóth határozottan visszautasítja, hogy ők irányítanák külföldre a munkavállalókat, hiszen az EU hivatalos portálján minden uniós állampolgár maga kereshet állást az unió egész területén.
A munkaügyi hivatalok objektív információkat, tájékoztatást adnak az érdeklődőknek elsősorban a külföldi élet- és munkakörülményekről, foglalkoztatási feltételekről. Kiemelten hangsúlyozzák a legális foglalkoztatás feltételeinek fontosságát. Ez így van már 2004 óta, csak most, az aggasztó méreteket öltő elvándorlás idején tűnik furcsának. Uniós munkákat egyébként a Nemzeti Fogalakoztatás Szolgálat honlapján is kereshetünk.
Elsősorban a fiatalok mennek el
Mint írtuk a Tárki Társadalomkutatási Intézet márciusi felmérése szerint az elmúlt húsz évben sosem volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya. Minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy külföldön vállal munkát, és minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18–29 évesek közel fele gondolkodik a kiköltözésen.
Ezek csak szándékok, de a valós elvándorlás is aggasztó. Bár pontos statisztikák nincsenek, az elvándorlás Magyarországon egyre gyorsul. Jelenleg évi 40-60 ezer – elsősorban fiatal – honfitársunk hagyja itt az országot. Setényi János oktatáskutató korábban arról beszélt lapunknak, hogy ennek a megduplázódása már egy olyan kritikus küszöb lenne, ami könnyen a bolgár vagy a lengyel utat jelöli ki. A lengyel fiatalok kimentek, kimennek pénzt keresni, aztán visszatérnek a szülőföldjükre, és ott élik le az életüket. A bolgár modell viszont azt mutatja, hogy a politikai, kulturális, társadalmi viszonyok annyira leromlottak az anyaországban, hogy nem mennek haza az emigránsok, nem bírják a butaságot, a korrupciót, a koszt. A balkáni országban mára gyakorlatilag eltűnt egy teljes generáció „első kategóriás értelmisége”.
Setényi szerint Magyarországon ma inkább a bolgár forgatókönyv, a fokozatos leromlás játszódik le, de egy sokkal magasabb szintről, mint Bulgáriában. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz belőle. De míg Bulgáriából jellemzően a diplomások, Romániából, Lengyelországból a munkásemberek vándoroltak ki, addig nálunk most már az érettségizettek is elindultak. És aki kinti egyetemen tanul, ott szerez barátokat, ott alapít családot, az nemigen jön többé haza.
A legjobbak mennek el
A magyar felsőoktatási rendelkezések nyomán idén több mint 30 ezerrel kevesebb fiatal adta be jelentkezését az egyetemekre, közülük sokan a tanulmányaikat valamelyik nyugati országban folytatják. Nemrég egy felsőoktatási kerekasztal-beszélgetésen Mészáros Tamás, a Corvinus volt rektora azt mondta, az idei jelentkezők közül a legjobbak (a legtöbb pontot elérők) fájóan hiányoztak.
Tény, hogy ma már jóval egyszerűbb egy fiatalnak kimenni külföldre, ott megszerveznie a megélhetését. Egyrészt, ha lassan is, de nő a fiatalok nyelvismerete, másrészt ma már sokaknak vannak kinti ismerőseik, akikkel az interneten könnyen tudnak itthonról is kommunikálni. Ők megkönnyíthetik az ismerősök kitelepülését.
A munkahelyek hiánya, a felsőoktatás beszűkülése és egyre inkább fizetőssé válása, valamint a kinti ismerősök megszaporodása miatt meg is ugrott a kivándorlás mértéke. Tavaly hivatalos adatok szerint például több mint negyvenezer volt (?) honfitársunk választotta magának Németországot. A brit nagykövet pedig nemrég egy Indexnek adott interjúban azt mondta, London ma a világ ötödik legnagyobb magyar városa az ott élő magyarok száma alapján. A hivatalos adatok szerint 2007 és 2010 között évente 12-15 ezer, tavaly több mint 17 ezer magyar kért hivatalos munkavégzéshez adószámot a ködös Albionban. És sem a német, sem az angol adatokban nincsenek benne a feketén kint dolgozók. Ausztria keleti határa mentén gyakorlatilag szinte csak magyar pincérekkel, szakácsokkal, eladókkal találkozni. De sok fiatal él Írországban, Amerikában, Kanadában és másutt is.
