Az egyetemekre és főiskolákra vágyó külföldi diákok egyharmada Szlovákiából, közel negyedük Romániából érkezik, tizedük pedig Ukrajnában, Szerbiában él. Az európai országok közül a fentieken kívül Németország emelkedik ki, innen mintegy ötvenen, Horvátországból, Oroszországból és Lengyelországból pedig körülbelül húsz-harminc fő döntött úgy, hogy hazánkban tanul tovább. A jelentkezők között összesen 63 külföldi ország állampolgárai képviseltették magukat – olvashatjuk a Felvi.hu adataiban.
A felsőoktatási törvény szerint minden magyar állampolgárnak joga, hogy magyar felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson, államilag támogatott vagy költségtérítéses képzésben. Ez a jog megilleti az állampolgárok mellett a Magyar Köztársaság területén élő menekültet, menedékest, befogadottat, bevándoroltat, letelepedettet is. Ha egy hallgató államilag támogatott képzésben vesz részt, jogosult szociális vagy más (például tanulmányi) ösztöndíjra, szociális támogatásra, tankönyv- és jegyzettámogatásra, de hozzájárul az állam a lakhatási költségeihez is. A tavalyi felvételizők közül sokan már magyarországi lakcímmel (is)
rendelkeztek, ám nem magyar állampolgárok, így csak költségtérítéses
képzésre pályázhattak.
jó a külföldi érettségi is
A magyar felsőoktatási felvételinél a középiskolai és az érettségi eredmények alapján számítják a pontokat. A külföldön szerzett végzettség elismerését Magyarországon nemzetközi elismerési egyezmények, valamint a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény szabályozza. Egy külföldi bizonyítvány vagy oklevél elismerés vagy honosítás nélkül semmilyen hazai végzettségi szintet, tudományos fokozatot, szakképesítést vagy szakképezettséget nem tanúsít.
További információkat itt olvashat.
A határon túl élő honfitársaink a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény (a kedvezménytörvény) alapján jogosultak lehettek az államilag támogatott képzésre, ha a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt legfeljebb két féléven keresztül – hallgatói jogviszony keretében – előkészítő tanulmányokat folytattak Magyarországon. Például a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiuma ösztöndíjak adományozásával és szakkollégiumi képzéssel segíti a határon túli magyar és más nemzetiségű fiatalok magyarországi tanulmányait.
Az idei jelentkezési lapok közül 2652 érkezett külföldről, közülük 1912-en alap- vagy osztatlan képzésre, 499-en pedig mesterképzésre szeretnének bejutni. 2500-an az államilag támogatott szakokat célozták meg. A számok alapján úgy tűnik, hogy azok a határon túli fiatalok, akik magyar felsőoktatási intézményben kívánnak továbbtanulni, már a kettős állampolgárságról szóló törvény életbe lépése előtt is inkább a támogatott képzésekre jelentkeztek. Az azonban még a jövő zenéje, hogy a jövőben mennyivel emelkedhet a számuk.
Kevesen mennének haza
A magyarországi állami ösztöndíjban részesülő fiatalok, ha nem akarják elveszíteni ösztöndíjukat és az ezzel járó államilag támogatott hallgatói státuszt, egy szerződést kell aláírjanak, amelynek értelmében tanulmányaik befejezését követően vállalják hogy hazatérnek szülőföldjükre. Az aláírás természetesen nem kötelező, de ennek hiányában a hallgatók költségtérítéses státuszba kerülnek át, ami jelentős többletköltségekkel jár a fiatalok és családjaik számára, többségük valószínűleg ebben az esetben nem tudná vállalni a magyarországi továbbtanulással járó kiadásokat.
A tanulmány szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy hol tervezik a továbbtanulást és munkába állást, hol szeretnének élni és mivel foglalkoznának a diákok a tanulmányaik befejezését követő ötödik évben. Nagyon magas volt a válaszmegtagadás aránya, némely esetben elérte a 30-40 százalékot is.
A továbbtanulást választók közül csupán egy vajdasági hallgató jelezte, hogy szülőföldjén szeretné folytatni tanulmányait, a válaszadó fiatalok többsége Magyarországot (75 százalék), illetve közel tizedük egyéb külföldi országot jelölt meg. A munkába álló fiatalok körében a magyarországi munkaerőpiacot megcélzó fiatalok aránya a válaszadók között az 53 százalékot éri csak el, a tizedük tervez egyéb külföldi munkát. Csak a 30 százalékuk vállalna munkát a szülőhazájában.
A magyarországi munkát választók jelentős részét letelepedési szándék vezérelte, melyet az támaszt alá, hogy háromnegyedük akkor is inkább Magyarországon maradna, ha nem sikerül a szakmájában elhelyezkednie.
Kiderült: nem feltétlenül kötődik össze a szülőföldre való hazatérés és az állampolgárság megszerzésére irányuló kérelem. Ez elsősorban a szlovákiai és romániai magyar fiatalokat jellemezte, akiknek jelentős hányada azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem akarja megszerezni a magyar állampolgárságot. Annak ellenére sem, hogy itt tervezték a további életüket. Ez a két ország EU-s tagságával magyarázható, hiszen az állampolgárság már nem jelentkezik elengedhetetlen feltételként a magyarországi munkavállaláshoz és a huzamos itt-tartózkodáshoz.
