Tizenegyedik epizódjánál jár már az Animatiqua és a 24.hu közös videósorozata, a megsárgult fotókat, illetve évszázados képeslapokat mozgásra bíró Régi épületek meséi, aminek mai, Elveszett titkok című részében a kilenc évtizeddel ezelőtt szinte nyomtalanul eltűnt Tabánt, valamint számos, nem a háború miatt elpusztult csodát ismerhetünk meg.
A város közepén álló faluként álló negyednek a harmincas évek derekára szinte minden háza – a háború után pedig egy méretes temploma – eltűnt, köszönhetően annak, hogy a művészvilág számos tagját vonzó vendéglőket és kocsmákat is rejtő, döntő többségükben rossz állapotú házak felújítására nem látszott esély, Budapest vezetése pedig egy új, modernista fürdőnegyedre vágyott a Gellérthegy lejtőjén.
Ez a bontás elkerülhetetlennek látszott, ellentétben sok másikkal – hallhatjuk a tabáni képek egyikére, a vicc kedvéért, egy farkát idegesen mozgató macskát is helyező, a Rác fürdő Horgony utcai oldalára, valamint a szomszédos Rudasra szokatlan látószöget nyújtó filmben, ami egy sor példát is hoz az eltűnt házakra. Elsőként az 1710-re felépült, magasra nyújtózó óratornyával a középkori Itália hasonló épületeire emlékeztető régi városházát látjuk, amit a sokak által a világ legszebbjének tartott Erzsébet híd építésekor, 1900-ban a régi pesti belváros több másik értékével együtt nyomtalanul radíroztak ki a városképből.
Ezt követi a lista kakukktojása, az Erzsébet téri Kioszk eredeti, Hauszmann Alajos tervezte arca, amit nem lebontottak, hanem Vágó József és Vágó László tervei szerint 1907-re Nemzeti Szalonná – a kortárs festők hosszú időn át elsőszámú kiállítóterévé – építettek át.
A város különböző részei közt való ugrándozás innen kezdve felgyorsul: elsőként a Nemzeti Színházak szövevényes történetében fontos szerepet játszó második épületegyüttest látjuk, ami 1875-től 1908-ig adott otthont az ország legfontosabb teátrumának. Az épületet a hozzá kapcsolódó sarokbérházzal együtt alig három évtized után tűzveszélyessé nyilvánították, majd 1913-ra lebontották. Nyomait ma a város legkülönbözőbb helyein találjuk. A társulat a Blaha Lujza téri Népszínházba tette át a székhelyét – az első tervek szerint mindössze átmenetileg, az új Nemzeti azonban végül csak az ezredfordulóra készült el.
A következő képen egy pillanatra a budai Karátsonyi-palota képe tűnik elénk (aminek helyén kis híján Harmadik Birodalom iskolája született meg, de végül egy minisztériumnak adta át a helyét), aztán pedig az elmúlt években szinte nyom nélkül legyalult, majd új lakónegyeddel helyettesített Közvágóhíd ma is álló főbejáratát, illetve víztornyát látjuk.
A film teljes hosszában itt látható:
