Nehezen magyarázható, hogy miért éppen 630,3 milliárd forintnyi bevétellel számolnak a Pénzügyminisztériumnál az európai uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) fejlesztési forrásaiból, a 2025-ös költségvetési törvényjavaslatban.
A 2021-2027-es uniós büdzsé felzárkóztatási (kohéziós) támogatásaiból a források egy része most is hozzáférhető, a kormány ennek az esetében lehívhat összegeket, s azokkal elvileg tervezni is tudna a jövő évi költségvetésben. Az Európai Bizottság tavaly decemberben mintegy 10,2 milliárd eurót (körülbelül 4000 milliárd forintot) felszabadított a korábban zárolt összesen 30 milliárdos keretű kohéziós forrásokból. Ebből március eleje óta hívhat le fejlesztési pénzeket.
Magyarország jóváhagyott helyreállítási terve alapján körülbelül 10 milliárd eurónyi támogatás, illetve hitelkeret járna az RRF-ből a költségvetésnek. A helyreállítási alap REPowerEU fejezetéből azonban a kormány eddig mindössze 900 millió eurónyi (közel 400 milliárd forint) előleget hívhatott le az idei év elején. Valójában ez az előleg sem jelent visszaigazolt felhasználást, mert a pénzek végleges igénybevételéhez teljesíteni kell az EU által a felállított jogállamisági és korrupcióellenes szupermérföldköveket – hangsúlyozta uniós fejlesztéspolitikában jártas forrásunk.
Mivel ezek a források zárolva vannak, a magyar kormány kifizetési kérelmeket sem nyújthatott be. Másfelől az RRF-hez kötődő intézkedések időigényesek, a helyreállítási tervekben megígért lépéseket végre kell hajtania a tagállamoknak. Az EU-országok közül mostanra egyedül hazánk nem jutott hozzá a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi hatásainak ellensúlyozására hivatott helyreállítási alap forrásaihoz. Az Európai Unió Számvevőszékének elemzése szerint azonban az RRF-források felhasználásával ott is akadhatnak gondok, ahol akadály nélkül érkezhet a pénz – a legtöbb tagállam ugyanis megcsúszott a programok végrehajtásával.
A Költségvetési Tanács (KT) törvénytervezethez kapcsolódó véleményében, összegszerűen a legnagyobb kockázatot az RRF-hez kapcsolodó bevételi tervben azonosította. Mint írták: „Az uniós forrásokhoz kapcsolódó bevételi tervek 2268 milliárd forintot tesznek ki. Ennek döntő része,2129 milliárd forint a Bizottságtől érkező kohéziós (1300 milliárd), helyreállítási (630 milliárd), valamint vidékfejlesztési (165 milliárd) támogatásokra vonatkozik. Az egyéb, jellemzően technikai bevételek (például a kedvezményezettek visszautalásai) 107 milliárd forintot tesznek ki, míg a vámbeszedési költség megtérítését 32 milliárd forintra tervezi a Kormány. Elemzésünk írásakor továbbra sem elérhetőek a helyreállítási források, így a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap (RRF) bevételek 600 milliárd forintot meghaladó teljesülését jelentős kockázatok övezik.”
Az elmúlt években láthattuk, hogy a kormány számára nem jelent különösebb gondot a hiánycél évközi módosítása. A jelenlegi környezetben azonban pluszkockázat, hogy a rossz makrogazdasági adatok híre rendszerint a forint árfolyamán csapódik le.
A kormány már lemondott az RRF-hitelek nagyjáról
A KT által beazonosított jelentős kockázatokról korábban már írtunk, A helyreállítási alap kifizetéseit 27 szupermérföldkőhöz kötötte az Európai Bizottság, amelyből a magyar kormány 23-at még mindig nem teljesített, a 24.hu tudomása szerint. A négy maradéktalanul teljesített mérföldkő az igazságügyi reformmal valósult meg, miközben a korrupcióellenes intézkedések területén, illetve az átláthatóságra vonatkozó teljesítéseknél nincs előrelépés, sőt több esetben visszalépés történt.
Érdemes tudni, hogy Magyarország az RRF-ből eredetileg 5,9 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatásra és 9,7 milliárd eurós hitelkeretre volt jogosult. A kormány ugyanakkor 2023-ban három ízben módosította hitelfelvételi tervét, így tavaly augusztusra már csak 3,9 milliárd eurónyi hitelre tartott igényt az alapból. Adófizetői szempontból racionális érvekkel nem magyarázható, hogy miért nem tartott igényt a kormány erre a keretre, hiszen az RRF-hitelnek éppen az a logikája, hogy a nehezebb helyzetben lévő tagállamok a teljes Európai Unió kedvezőbb hitelbesorolásának köszönhetően olcsóbb forrásokat kapnak, mint amilyeneket saját maguk a pénzpiacokról be tudnak hozni.
Ehelyett azonban a magyar kormány inkább kínai hitelt vett igénybe, egyelőre nem ismert kamatfeltételek mellett – az ugyanakkor az egész világon köztudott, hogy Kínától hitelt felvenni extra kockázatos lépés lehet.
Miután a kormány az RRF-hitelrész nagyjára nem tartott igényt, valószínűleg az EU olyan megkötéseket rendelt a források mellé – vagyis a kormánynak olyan tartalmi feltételeket kellene a hozzáféréshez teljesítenie, amelyeket inkább nem akart meglépni. Ez talán analóg lehet az IMF-hitelcsomag 2012-es felmondásával, amikor az Orbán-kormány szabadulni akart a legolcsóbb hitelektől, s inkább a pénzpiacról vont be forrásokat, hogy senkivel ne kelljen egyeztetnie a gazdaságpolitika részleteiről.
