A kormány tervei szerint – a szélsőjobboldal demagógiájával összhangban – csökken jövőre a költségvetésben a szociális támogatásokra fordítható összeg.
Az Orbán-kormány ezzel a Bajnai-kormány örökségét folytatja, hiszen már a korábbi rezsim is végrehajtott megszorításokat a segélyezés területén. A költségvetési megtakarítás nem jelentős, a jövedelempótló és egyéb támogatások összege (145,6 milliárd) eltörpül a központi költségvetés főösszegéhez képest (ami több mint 8800 milliárd). Az önkormányzatok is reálértéken kevesebbet költenek jövőre szociális támogatásokra.
látszólagos ostobaság
A magyar foglalkoztatáspolitika nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas összegeket költ a különféle átmeneti közfoglalkoztatási formák támogatására, ezek az érintettek tartós foglalkoztathatósága szempontjából rendkívül gyenge hatékonyságúak – állapította meg az Állami Számvevőszék a 2009. évi költségvetés makrogazdasági kockázatainak elemzése című anyagában. Ugyanakkor forrásokat vonnak el a jobb hatékonyságú foglalkoztatáspolitikai eszközöktől – tette hozzá a jelentés.
A szocialista kormány mégis beindította az Út a munkához programot, amit az Orbán-kormány megőriz, némileg átalakítva, s ideológiaként használva a segélyrendszer szigorításához.
Aligha valószínű, hogy a vezető gazdaságpolitikusok ne ismernék a foglalkoztatással kapcsolatos összefüggéseket, és ennyire ostobák lennének. Sokkal valószínűbb a számító cinizmus.
Mindez abban az évben történik, amikor a személyi jövedelemadó rendszerének átalakításával a Költségvetési Tanács számításai szerint 500 milliárd forint bevételről mond le az állam a jelenlegi szja-rendszerhez képest, s ebből leginkább a magas jövedelműek profitálnak.
Folytassa, Czomba!
Czomba Sándor államtitkár a Bajnai korszak foglalkoztatási politikájának a folytatójaként rendszeresen nyilatkozza: a szociális ellátórendszernek a munkára kell ösztönöznie (A rendelkezésre állási támogatás (rát) családonként egy főre történő szűkítését a munkába állás ösztönzésével indokolta a Bajnai-kormány is – az intézkedést nem törölte el az Orbán-kormány sem.)
A segélyrendszer szigorításának ideológiája természetesen nem a nyomor, és a gyermekszegénység, hanem a „potenciális gazdasági kibocsátás megemelése”, a „munkára motiválás”, a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek a növelése. Arról a kormányzati politikusok persze nem szólnak semmit, hogy ha nem növekszik érdemben a munkahelyek száma, akkor az a fajta politika egyszerűen – a nyomorén túl – a munkanélküliség mértékét emeli.
Éppen ez is történik, amint a jegybankelnök minap említette egy konferencián: az erősödő aktivitás magas szinten tartja a munkanélküliséget, vagy ahogy a jegybank legfrissebb inflációs jelentése fogalmaz: „A foglalkoztatás bővülése egyelőre csak a munkanélküliség magas szinten történő stabilizálódását okozta.” Ami egyébként nyilvánvalóan, és előreláthatóan következett Okun törvényéből.
Szégyenletes UNICEF-jelentés
A politikusok nem beszélnek arról a napokban nyilvánosságra került, Magyarországra nézve szégyenletes UNICEF-jelentésről
sem, amely szerint a vizsgált országok között nálunk a legnagyobb a szegény gyermekek leszakadása az átlagos kortársaikhoz képest egészségügyi szempontból. A legrosszabb a helyzet az egészséges táplálkozás tekintetében, itt a legnagyobb az egyenlőtlenség egy átlagos és egy szegény magyar gyermek között. Nagy az egyenlőtlenség az anyagi helyzet tekintetében is, s csak az oktatáshoz való hozzáférés viszonylag egyenlőbb lehetőségére lehetünk büszkék.
Forrás: UNICEF
Óriási tévedés a szélsőjobboldal érvelése, s a hallgatásukkal cinkosságot vállaló egyéb oldali politikusok magatartása nyomán azt gondolni, hogy itt pusztán a romák problémájáról van szó. A romák számarányukhoz képest nyilvánvalóan felülreprezentáltak a szegények között, de a szegénység azért utoléri a fehér bőrűeket is (de ha nem így lenne, morálisan akkor sem lenne igazolható a tőlük való elfordulás).
A rossz hír még az UNICEF-jelentéssel kapcsolatban, hogy még a válság előtt gyűjtött adatokon nyugszik, a helyzet azóta a Bajnai-kormány megszorító (például családi pótlék befagyasztása) és szegény ellenes intézkedései (lásd feljebb: rát) hatására. S a helyzet alighanem romlik tovább, hiszen – mint az adórendszer átalakítása, de a családi pótlék befagyott állapotában tovább tárolása is mutatja – a „nemzeti ügyek kormányának” fontosak a gyermekek, de inkább csak a jobb módúak gyermekei.
„a nagy, kövér állam”
Divatos közgazdasági gondolat, hogy minden megszorítás dacára a magyar állam – „a nagy, kövér állam” – még mindig túl sokat költ jóléti kiadásokra. A jóléti funkciókra fordított kiadások összege – mint a költségvetési javaslat indoklása írja – az összkiadások 61,1%-át teszi ki. Ami túl soknak tűnik a neokonzervatív közgazdáknak és publicistáknak, de ennek nagyjából harmada nyugdíjra megy, s elhanyagolható része segélyezésre. S a nyugdíjakra sem azért kell sok pénz, mert annyira jól élnek a nyugdíjasaink, hanem mert többen vannak (arányukat tekintve), mint a szlovák nyugdíjasok. Ezért sincs értelme a magyaréval összevetni – és célul tűzni ki magunknak – a szlovák újraelosztási arányt.
