Bár 18 évesen – nő létére – számos, a legnagyobb harcosokat is megszégyenítő hőstettet hajtott végre az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején Lebstück Mária, az operettrajongókon és az újpesti lokálpatriótákon kívül csak kevesen ismerik a történetét. Pedig 1849 februárjában, a verpeléti ütközet után Dembinszky Henrik altábornagy a harcmezőn nevezte ki főhadnaggyá bátorsága elismeréseképp. Majd azt is rábízták, hogy ő szállítson el Tiszafüredre 86 sebesültet, miközben ő maga is sérüléseket szerzett a csatában.
A szabadságharc bukása után fogságba került, a vértanúk kivégzése idején is Aradon raboskodott. Az első gyermekét 1849 karácsonyán ott hozta világra a forradalmárnő, aki azonban hiába tett tanúbizonyságot számtalan alkalommal az emberfeletti bátorságáról, még a kiegyezés után sem kapta meg azt a megbecsülést, ami egy nemzeti hősnek járna. És ha Jókai Mór nem írta volna meg a történetét a Pesti Hírlap hasábjain nem sokkal Mária halála előtt, akkor talán senki sem tudná, hogy egyáltalán létezett. (Ez az írás később az Őszi fény című kötetben is megjelent A női honvédhadnagy címmel.)
Hiszen Huszka Jenő és Szilágyi László Lebstück Mária történetét megéneklő, 1942-ben bemutatott Mária főhadnagy című operettje is egy olyan, Honvédkisasszony című komédián alapult, amit Lestyán Sándor és Andai Ernő valószínűleg Jókai szövegeiből kiindulva írtak meg.
A 13 aradi vértanú és gróf Batthyány Lajos kivégzésének évfordulója, az 1848–49-es szabadságharc bukásának emlékét őrző nemzeti gyásznap alkalmából az életében méltatlanul kezelt, a forradalom több hősnőjéhez hasonlóan magát sokáig férfinek kiadó Mária főhadnagy legendája következik.
Kalapvásárlás közben kapta el a forradalmi hevület
Lebstück Mária 1830. augusztus 15-én született Zágrábban egy tehetős kereskedőcsalád sarjaként. Édesapja, Lebstück Károly, édesanyja pedig báró Simunich Boldizsár császári brigadéros húga volt. Még tizenkét évesen Bécsbe került, ahol – a Prágai Tükör című csehországi magyar folyóirat 2014-ben megjelent cikke szerint – a nagybátyjánál lakott, és kereskedelmi iskolába járt. Az 1848-as forradalmak kirobbanása idején is a császárvárosban volt, és már a legelső nap csatlakozott a felkelőkhöz.
Később pedig, annak ellenére, hogy csak horvátul és németül beszélt, a magyarok oldalára is átállt.
Bécsben tartózkodtam 1848-ig, a forradalom kitöréséig, melyhez mindjárt kezdetben, nevezetesen március 13., 14. és 15. napján hozzácsatlakoztam. Ez következőképp történt: éppen lemenni készültem a belvárosba, hogy magamnak egy kalapot vásároljak. Ugyanis a Deutschmeister-ezred tisztikara táncmulatságot rendezett, és erre bennünket is meghívott. Én nagybátyámékkal tartottam volna együtt. Amint a bevásárlásból visszatérni igyekeztem, ez már nem sikerült, mert a város kapui le voltak zárva. Az utcák tömve emberekkel, és én is belekerültem az áradatba. A drága kalap természetesen egészen tönkrement. A tolongásban megkérdeztem: Mit jelent ez a sokadalom, és itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom
– írta a legelső napokról Lebstück a forradalom alatt kelt naplójában, ami a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottságának kiadványában, a Hadtörténeti Közleményekben jelent meg magyarul 1935-ben, miután az unokái hozzájárultak a közléséhez.
Mivel nem tudott hazajutni, felkeresett egy ismerős idős cipészmestert, aki a feleségével és az inasával segített neki férfivé változni – hiszen nőként ekkoriban nem állhatott volna be harcolni. A mester még egy írásos bizonylatot is adott neki arról, hogy – az immár rövidhajú, férfi ruházatot viselő, és az édesapja után Károly néven bemutatkozó – Mária a segédje, aki helyettesíteni fogja az őrszolgálatban.
