Bogi anyukája a szülés után döntött úgy, hogy otthagyja a csecsemőt a kórházban. A kisbaba pár naposan került nevelőszülőkhöz az SOS Gyermekfalvakhoz. Sosem szoptatták, egy csecsemőosztály inkubátorában feküdt, senki sem ölelte meg. Az első szeretetteli érintést nevelőszüleitől, Marikától és Karcsitól kapta.
Eszterke 3 hónaposan került ugyanebbe a nevelőszülői családba. A kisbabát szülei elhanyagolták, nem fürdették, a lesoványodott csecsemő lázasan érkezett az SOS-be. Hónapokig megállás nélkül sírt, csak akkor nyugodott meg, ha kézben tartották. Azóta eltelt sok év, Eszterke már iskolás, Marika harcolta ki, hogy ne a fogyatékosoknak fenntartott, szegregált osztályba kerüljön az autista, ADHD-s kislány. Mert hitt benne, hogy fejlesztésekkel a kislány eléri ugyanazt a szintet, mint kortársai. És neki lett igaza. Eszti ma már normál tantervű iskolába jár, sok segítséggel ugyan, de jól tanul.
A nevelőszülőség kemény munka, nem mindenkinek való. A gyerekek egytől egyig súlyos történeteket éltek át korábban, szexuális erőszakot, bántalmazást, éhezést, elhanyagolást. Ezek feldolgozásához sok szakember, tengernyi munka és rengeteg év kell. A lelki traumák mellett a korábbi nélkülözés, a gondozatlan terhesség is mind nyomott hagy, legtöbbjük fejlődése eltér az átlag gyerekétől, nem egy esetben egészségügyi problémáik is vannak.
„Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a nevelőszülő pszichésen alkalmas legyen erre a feladatra, elég stabil, empatikus és érett személyiség legyen, hogy kezelni tudja a tramuatizált gyerekeket és az abból fakadó nehézségeket. Az SOS-ben pszichológusok és fejlesztő szakemberek dolgoznak a nevelőszülői családokkal, máshogy nem is lenne biztosítható a magas szakmai színvonal és odafigyelés” – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. Mindezt ugyanakkor adományozóiknak köszönhetően tehetik meg, hiszen az állami normatíva nem elegendő a többletszolgáltatások biztosítására.
Az SOS-ben élő gyerekek 80 százaléka jár valamilyen fejlesztésre, minden másodiknak gyógypedagógiai segítségre, minden tizediknek pszichés támogatásra van szüksége. Ez pedig nem kicsit terheli meg a családi kasszát és az alapítvány költségvetését.
Bár sokan azt gondolják, hogy a 4-5 ezer forint értékű adó 1 % csak aprópénz, ezért nem is rendelkeznek róla, náluk ez az összeg egy elhagyott csecsemő egy havi pelenkaadagja, vagy egy Esztihez hasonló kislány fejlesztésének költsége. „Az a cél, hogy jobb helyzetben nőjenek fel, mint ahonnan jönnek, és ne termeljék újra a szegénységet” – teszi hozzá a szakértő.
„Engem az tuningol, ha újabb gyereket kapok. Boldog vagyok és nagyon gazdag ember. Mert ettől a 35 gyerektől annyit kaptam, hogy más ezt kincsben sem tudja felmérni” – foglalja össze Marika, hogy miért éri meg nevelőszülőnek lenni ma Magyarországon.
