Az Izraelben felbukkant anyagról a Die Welt című német lap nyolcrészes sorozatot indított vasárnap. A nagyjából 700 levélből, képeslapból, feljegyzésből és más dokumentumból, például receptekből álló gyűjteményről az tudható biztosan, hogy a második világháború végén Heinrich Himmler bajorországi villájában volt egy páncélszekrényben, amelyet amerikai katonák nyitottak fel.
A magánarchívum sorsa ettől kezdve bizonytalan. Évtizedekkel később, már a nyolcvanas években egy Izraelben élő holokauszt-túlélő, Chaim Rosenthal birtokába került, aki aztán 2007-ben az egész anyagot eladta Vanessa Lapa tel-avivi filmrendező apjának.
Film is készült belőle
A Lapa család az eredeti dokumentumokat egy izraeli bank széfjében őrzi. Vanessa Lapa 2011-ben a másolatokkal felkereste a Die Welt szerkesztőségét. Az anyag feldolgozása több mint két évig tartott, dokumentumfilm is készült belőle. A rendes ember (Der Anständige) című munkát február elején mutatják be a berlini nemzetközi filmfesztiválon, a Berlinalén.
A Die Welt a lehető legnagyobb körültekintéssel járt el, azért is, mert nem akart úgy járni, mint a Stern című hírmagazin, amely 1983-ban Adolf Hitler naplóiként mutatott be egy utóbb hamisítványnak bizonyult dokumentumgyűjteményt.
A Himmler-féle anyagról több szakértő, köztük a német országos levéltár elnökének közreműködésével megállapították, hogy minden kétséget kizáróan eredeti. A dokumentumok többsége levél, amelyet Himmler a feleségének írt. Az anyag az 1927-től 1945 tavaszáig, a Himmler öngyilkosságát megelőző hetekig tartó időszakot mutatja be.
Vagon az Auschwitz-i tábor előtt
Fotó: Northfoto
A Die Welt elemzése alapján a többnyire hétköznapi témákról, családi ügyekről szóló levelekből kitűnik a szerző radikális antiszemitizmusa, amelyet felesége is osztott, és nyomon követhető karrierje is. Arról viszont csak információmorzsák vannak a családi levelezésben, hogy pontosan mivel foglalkozott a holokauszt idején.
A feleségével levelezett, becézgette
“Indulok Auschwitzba. Csókollak, Heini” – zárta egy 1942-ben kelt levelét. Egy másik 1942-es írásában arról tájékoztatta a feleségét, hogy “a következő napokban Lublinban, Zamoscban, Auschwitzban és Lembergben leszek, és aztán felkeresem az új szállást. Kíváncsi vagyok, milyen lesz telefonálni több ezer kilométeres távolságból. Sok csók és üdvözlet, Papikád”. Himmler ezen az útján haláltáborokat látogatott meg, mert személyesen akarta megtekinteni a gázkamrák működését.
A feleségét gyakran becézte a levelekben, de erős szenvedélyekre nem lehet következtetni írásaiból. A háromgyerekes családapa 1938-ban viszonyt kezdett titkárnőjével, akitől két gyereke született. A félrelépést azzal magyarázta, hogy az utódnemzés az árja férfi kötelessége.
A feleségének írt levelei a félrelépéstől kezdve egyre inkább tárgyszerűek, hűvösek, de a dokumentumokból az is kitűnik, hogy hatalmát felhasználva a hadigazdálkodás és a jegyrendszer közepette különlegességekkel – édességgel, gyümölccsel, a piaci forgalomban beszerezhetetlen élelmiszerekkel – halmozta el a családját.
Nem csak az ajándékokkal volt bőkezű, a levelek és a Tel-Aviv-i gyűjteményben megtalálható háztartási naplók alapján felesége és lányai a háborús években havonta 500 és 1300 birodalmi márka közötti összeggel – mai áron számolva 2,4-6,1 millió forinttal – gazdálkodhattak, míg a német háztartások átlagosan 50-100 birodalmi márka jövedelemmel rendelkeztek.
