Jelenleg túl nagy azoknak a menekülteknek a száma, akik Németországba igyekeznek
– ezt a migrációellenességgel nem vádolható szociáldemokrata német kancellár, Olaf Scholz mondta. Bár közel sem annyian kértek menedékkérelmet, mint a 2015-2016-os migrációs csúcskor (477 ezer és 746 ezer kérelem), rengetegen érkeznek az országba. Ráadásul a statisztika nem tartalmazza az ukrán menekültek számát, egy EU-s szabály miatt ugyanis nekik nem kell menedékkérelemért folyamodniuk, azonnal tartózkodási engedélyt kapnak, valamint a német állampolgárokkal egyenlő bánásmódban részesülnek a szociális ellátások tekintetében. Márpedig mintegy 1,1 millió ukrán érkezett az orosz invázió tavaly februári kezdete óta Németországba.
Rajtuk kívül több mint 220 ezer menedékkérelmet adtak be január és augusztus között Németországban – főként szírek, afgánok, törökök, moldovaiak és grúzok –, ehhez képest 2022-ben az egész évben 240 ezren (ami eleve 28 százalékos növekedés volt a 2021-es adathoz képest).
Németország az EU legnagyobb befogadója: tavaly ott adta be menedékkérelmét a kérelmezők mintegy negyede, 218 ezer ember, a második helyen Franciaország áll 138 ezer, a harmadik helyen pedig Spanyolország 116 ezer fővel.
Bár az idén megint az érkezők számára helyeződik a fő hangsúly a bevándorlásról szóló diskurzusban, a 2015-2016-os hullámot követő években inkább az okozott problémát, hogy Németország szinte képtelen kitoloncolni azokat a bevándorlókat, akiknek a menedékkérelmét elutasították.
Néha évekbe kerül, amíg jogerős döntés hoznak egy-egy kérelemről.
Önkormányzatok, tartományok
Sok önkormányzat annyira túlterhelt, hogy már nem tud mit kezdeni az érkezőkkel, sem pénz, sem férőhely nincs elég, kielégítő oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat sem tudnak biztosítani. A probléma nem új keletű, a jóval enyhébb tavalyi évben is ez volt már a helyzet.
Az idén eddig több mint 10 ezer menedékkérelmet befogadó Berlin is azon városok között van, amelyek kezdenek kifogyni a férőhelyből. Egy korábbi pszichiátriai intézményből is például egy 1000 fő elhelyezését lehetővé tevő regisztrációs központot csináltak, és ez csak egy a körülbelül száz menedékhely közül a városban. A korábbi Tempelhof repülőtér egy csarnokában, egy egykori műszaki boltban, hotelekben és hostelekben is befogadóhelyeket alakítottak ki, és a német főváros további 5500 ember elhelyezését kívánja lehetővé tenni az év végéig.
Nincs elegendő óvodai- és iskolai férőhely sem. A város menekültügyi illetékese, Sascha Langenbach úgy nyilatkozott a VOA-nak:
Nem túl jó a helyzet, sokkal többen jönnek, mint amire számítottunk.
Állampolgárok
2015-ben még olyan ikonikus képek készültek, amelyeken a németek virággal, csokoládéval várták a menekülteket a pályaudvarokon (ez nevezték Willkommenskulturnak), Angela Merkel akkori kancellár pedig azt mondta, „Wir schaffen das” (azaz „Megcsináljuk”). Még 2022-ben is sokan fogadtak otthonukba ukrán menekülteket, a közhangulat azonban kezd megváltozni.
Ma, mikor Markus Söder bajor miniszterelnök a menekültek számának korlátozásáról beszél, már nincs komolyabb hőzöngés, sőt javaslatát egyik fő követésévé tette a kereszténydemokrata CDU/CSU. Ezzel szemben amikor elődje, Horst Seehofer még 2016-ban szintén egy 200 ezer fős felső határt szorgalmazott, nagy ellenkezés fogadta szavait, arra hivatkozva, hogy az a menedékjoghoz való alapvető jogot korlátozná.
A Deutschlandtrend által szeptember végén közölt közvélemény-kutatás arra jutott, hogy a gazdaság mellett a bevándorlás tölti el a legtöbb németet aggodalommal – kisebb lett a németek tűrőképessége, valószínűleg a megélhetési költségek (fűtés, üzemanyag, élelmiszer) növekedése miatt is. A megkérdezettek kétharmada szerint problémákat okoz a bevándorlás, és csak a válaszadók negyede vélte úgy, hogy előnyökkel jár.
A jelenlegi menekültpolitikával a németek nem elégedettek, ezen belül
- sem az elszállásolásukkal,
- sem az elosztásukkal,
- sem a társadalomba,
- sem a munkaerőpiacra való integrációjukkal,
- sem a kitoloncolásuk menetével.
A megkérdezettek 64 százaléka gondolja úgy, hogy kevesebb menekültet szabadna befogadniuk, ez 12 százalékponttal magasabb adat a 2023. májusihoz képest. Azok aránya is csökkent, akik szerint éppen megfelelő a befogadás mértéke, a válaszadók 27 százaléka gondolja ezt (6 százalékpontos csökkenés), 5 százaléknyian válaszoltak úgy, hogy még több embert kellene az országba engedni (3 százalékpontos csökkenés).
A Spiegelben közölt felmérés szerint a németek többsége továbbra is úgy véli, hogy helyes olyan embereket befogadni, akik háború vagy polgárháború elől menekülnek, de több mint kétharmaduk azt is gondolja, hogy helytelen olyanokat, akik a szegénység elől menekülnek.
Választások
A közhangulat változása kapóra jön a szélsőjobbos AfD-nek. Az AfD-vel Németországban a többi párt egyelőre nem hajlandó együttműködni. Emiatt ők az egyetlenek, akik se szövetségi szinten, se tartományi szinten nem kormányoznak. Németországot jelenleg a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a liberális FDP vezeti, a 16 tartomány felében pedig a kereszténydemokrata CDU kormányoz valamilyen koalícióban (egyúttal ők szövetségi szinten a legerősebb ellenzéki párt).
Az AfD bevándorlás-ellenes, egyik fő követelésük, hogy Németország zárja le a határait a migránsok előtt, szerintük ugyanis a bevándorlók veszélyt jelentenek az országra. Még a CDU-elnök Friedrich Merz szerint is erre az álláspontjukra vezethető vissza a belföldi hírszerzés megfigyelése alatt álló AfD megerősödése. Júliusban így nyilatkozott:
A menekültügy marad társadalmunk fő témája a következő hetekben, hónapokban, talán az elkövetkezendő években is, ezért akarok megoldást találni. Minél előbb megoldódik a probléma, annál előbb lesz újra kisebb az AfD.
Az infláció és a megnövekedett migrációs nyomás azonban most még a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Míg 2021-ben, az alig több mint két éve tartott választáson „csak” a negyedik helyen végeztek 10,3 százalékkal, addig mára az ország második legerősebb pártjává erősödtek, a felmérések szerint a szavazatok körülbelül 21 százalékát szereznék meg, ezzel pedig megelőznék a kormánykoalíció minden egyes tagját, csak a CDU végezne előttük.
Tartományi szinten a volt kelet-német országrészeket szinte leuralják: a felmérések szerint ötből négyben ők a legerősebb párt, háromban kimagaslóan a legerősebbek. Csak Szász-Anhalt tartományban nem az AfD a vezető erő, de itt is csak néhány százalék a lemaradásuk. Ennek köszönhetően az idén először fordult el a náci uralom óta, hogy szélsőjobboldali jelöltet választottak egy járás élére.
Azért is kellemetlen ez az egész a mérsékelt pártoknak, mert két volt NDK-s tartományban jövő szeptemberben választást tartanak, ezeket pedig megelőzi az európai parlamenti választás.
Igaz, időközben az AfD is kihívóra lelt: belekezdett a pártalapításba a szélsőbaloldali Linke korábbi vezetője, Sahra Wagenknecht. Ő és követői nemet mondanak a bevándorlásra, az ukrajnai fegyverszállításokra, a szankciókra és a genderelméletre – miközben markánsan baloldali társadalom- és gazdaságpolitikai elképzeléseik vannak. Ezzel pedig a keleti tartományokban komolyan gyengíthetik az AfD-t, nem véletlen, hogy a szélsőjobboldali párt egyes vezetői máris inkább az együttműködés lehetőségét keresik velük.
Válasz
Mind az önkormányzatok és tartományok, mind az AfD okozta kihívásokra reagálnia kell a Scholz-kabinetnek, amelynek munkájával a már említett Deutschlandtrend felmérés szerint csak a megkérdezettek 19 százaléka elégedett.
Ennek egyik jele, hogy szúrópróbaszerű határellenőrzést vezettek be a lengyel és a cseh határszakaszon, hogy megakadályozzák az illegális migránsok országukba való belépését. A 2015-16-os migrációs hullámkor a bajor-osztrák határszakaszon volt határellenőrzés.
A határellenőrzést nem mellesleg az a Nancy Faeser SPD-s szövetségi belügyminiszter jelentette be, aki a hesseni választáson a szociáldemokraták csúcsjelöltjeként indult – noha nyerni semmi esélye nem volt.
Júniusban Scholz már azt mondta, nem szabadna migránsokat az EU területére beléptetni, amíg meg nem vizsgálják a menedékkérelmüket, mert szerinte az EU jelenlegi rendszere a menedékkérők okozta terhek tagállamok közötti megosztására „teljesen működésképtelen”.
A német kabinetnek abban is nagy szerepe volt, hogy szeptember végén végül megállapodásra jutottak az EU-s tagországok a migrációs paktum krízishelyzetekre vonatkozó részében is (csak Magyarország és Lengyelország szavazott ellene, Szlovákia, Ausztria és Csehország pedig tartózkodott). A javaslat elfogadását előbb a Zöldek blokkolták, mert szerintük – például azzal, hogy akár börtönbe is helyezhetik az érkezőket, és a határon a gyerekeket is egy kalap alá veszik a felnőttekkel – sérti a jogállamiságot Európában. A zöld vétó ellen Scholz hatalmi szóval lépett fel (ez meglehetősen ritka eset az általában konszenzust kereső német politikában), kijelentve, hogy azon változtatni, tárgyalni róla többet nem fog.
Mindeközben – FPD-s nyomásra – kétoldalú megállapodásokat is tervez kötni Berlin. Indiával már meg is egyeztek, de tárgyalnak
- Grúziával,
- Moldovával,
- Kenyával,
- Kolumbiával,
- Üzbegisztánnal,
- Kirgizisztánnal
is arról, hogy könnyebben lehessen visszatoloncolni a migránsokat ezekbe az országokba.
Szakértők szerint sokat segítene, ha a kormány többet tenne a menekültek városok közötti arányosabb elosztása érdekében, vagy a munkavállalás lehetőségeinek könnyítéséért (a 2015-2016 között érkezettek alig több mint a felének van munkája) – ez a Zöldek egyik fő kívánsága is. A kabinet válaszai azonban inkább a lakosság igényeire és elképzeléseire reagálnak, és a növekvő migrációs nyomást igyekeznek kezelni. A határellenőrzés megerősítését a megkérdezettek 82 százaléka találja helyesnek, a menekültügyi megállapodásokat az afrikai országokkal pedig 77 százalék.
A válaszadók 71 százaléka megfelelő eszköznek látná a menekültek számát egy felső korláthoz kötni, 69 százalékuk pedig Algéria, Marokkó és Tunézia biztonságos származási országnak nyilvánítását is. Egy európai megoldásban ugyanis egyre kevésbé bíznak, bár még így is a kétharmaduk (ami 11 százalékpontos csökkenés a 2018. júniusi közvélemény-kutatáshoz képest).
A kormány szempontjából azonban félő, hogy a jövő évi EP-választásig nem lesz érdemi hatása az új EU-s paktumnak.