Karikó Katalin hétfői elismerése után kedden újabb magyar származású kutató munkáját jutalmazták a legmagasabb tudományos kitüntetéssel: Krausz Ferenc, Pierre Agostini és Anne L’Hullilier kapja idén a fizikai Nobel-díjat: „olyan, attoszekundumos fényimpulzusok generálására szolgáló módszer kidolgozásáért, amelyek az anyag elektrondinamikájának tanulmányozását teszik lehetővé”.
Fizikus végzettség nélkül még a szűkebb tudományterület is nehezen értelmezhető, nézzük, hogy mit is jelent mindez.
A milliárdod milliárdod része
Az attoszekundumos fizika viszonylag fiatal tudományág, amely előtt a lézertechnológia rohamos fejlődése nyitott utat. Célja minden eddiginél rövidebb, úgynevezett attoszekundumos fényimpulzusok létrehozása: egy attoszekundum a másodperc milliárdod részének a milliárdod része, 10-18-on. Az atomok, molekulák viselkedését, reakcióit meghatározó elektronok állapotváltozásai hihetetlenül nagy sebességgel, jellemzően néhány tized attoszekundum alatt zajlanak le.
A technológia hozzásegíthet a molekulák szerkezetváltozásainak értelmezéséhez, az itt kapott eredmények révén pedig például új orvosi képalkotó eljárások születhetnek, és a molekuláris szerkezetváltozások jobb megértése a gyógyszerfejlesztésben is jelentős előrelépést hozhat.
A világon elsőként
A térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával már az 1990-es évek elején Krausz Ferenc érdeklődésének középpontjába került. Az ezt lehetővé tévő lézertechnológia tökéletesítésében úttörő szerepet vállalva a 2000-es évek elején a Krausz professzor által vezetett kutatócsoport
Magyarán ő végezhetett először valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Azóta az általa kidolgozott technikát felhasználták számos atom- és molekulafizikai folyamat, például a fotoionizáció időfüggésének vizsgálatában.
Legújabb munkájában Krausz Ferenc csoportjával a femtoszekundumos és attoszekundumos technológiát használja vérminták elemzésére, illetve az összetételükben bekövetkező apró változások kimutatására. Arra kíváncsiak, hogy ezek a változások elég specifikusak-e ahhoz, hogy lehetővé tegyék a daganatos betegségek egyértelmű diagnosztizálását azok kezdeti szakaszában.
