Lényegében azt a helyzetet járták körül, hogy mi van, ha a tulajdonos tevékenységéről – aki egyben ismert üzletember és a gyáriparosok szövetségének is az elnöke –, kell tudósítani?
„Amikor néhány hónappal ezelőtt tulajdonosváltás történt a Magyar Hírlapnál, – írják Majtényiék – már felhívtuk a figyelmet arra a rendhagyó helyzetre, hogy Széles Gábor személyében nem csupán egy országosan ismert üzletember lett a lap többségi tulajdonosa, hanem egyúttal olyan közéleti személyiség, aki a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeként is gyakran szerepel a hírekben. Ez, miközben önmagában tökéletesen rendjén való, de feladatok elé is állíthatja a szerkesztőséget. Ha a laptulajdonos MGYOSZ-elnöki minőségében országos súlyú események szereplőjévé válik, akkor arról be kell számolni a lapban, és mindezt úgy kell megtenni, hogy az olvasó tárgyilagos tájékoztatáshoz fűződő érdeke ne sérüljön, ugyanakkor nyilván senki nem akar összeveszni a kenyéradójával. (…) Az elengedhetetlen, hogy legyen egy statútum, ami rögzíti a kiadó és a szerkesztőség jogait, és lehetőleg legyen valamilyen nyilvános, az olvasók által megismerhető irányelv, amely minden hasonló helyzetben alkalmazandó”.
Drámai fordulat akkor következett be, amikor nemrég Széles Gábor laptulajdonos összeszólalkozott Gyurcsány Ferenccel. Széles a társasági adó durva emelését tette szóvá, mondván, elmennek a vállalkozók Szlovákiába, mire a kormányfő valami olyasmit vetett oda, hogy aki nem szolidáris, az mehet Szlovákiába. Kitört a botrány, és a Magyar Hírlap persze hatalmas tudósításban állt Széles mellé. Erre írják Majtényiék: „Lehet, hogy a magyar sajtóviszonyok között kevés lap tehette volna meg, hogy ilyenkor ne a tulajdonos oldalára álljon. És persze az is lehet, hogy a tulajdonosnak történetesen igaza van a vitában, bár mi nem hisszük, hogy így volna. És ha nincs igaza, a szerkesztőségnek akkor is joga van a saját véleményéhez”.
Komoly újságnak ilyenkor törekednie kell a pártatlanságra, a megalapozott érvelésre, állítják a szakértők, ehhez képest a lap tudósítása (tehát nem az álláspont) tele volt „durván minősítő jelzőkkel és állításokkal”. Ilyeneket írtak, hogy Gyurcsány „kioktató” hangnemet használt, „ráförmedt” Széles Gáborra. „Nézetünk szerint ez a tudósítás bármiféle elképzelhető műfaji határon túlment” – írja a két szakértő. Egyben vitatták a Szélessel a lapban készült interjút is. Nyilvánvalóan alákérdeztek és számos valótlan állítás került bele. „De van valami, amit a lapnak mindenféleképpen meg kellett volna tennie. A tudósításban, az interjúban és a szerkesztőségi álláspontban kurta utalás sincs arra, hogy a konfliktus egyik főszereplője a lap tulajdonosa. Ez megengedhetetlen”.
Ez az „ombudsmani állásfoglalás, mely a június 24-i lapszám részére készült, valahogy már nem tudott megjelenni, noha megjelenését a lap vezetői a mindig elkövetkező következő hétre ígérték” – állítja a két felkért szakértő.
(A cikk teljes terjedelmében az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
