Bár a világtörténelemben és a jelenben is rengeteg családnak vannak sokkal fontosabb problémái, és általában egy szülőnek sok ügyben kell túllépnie a hivatalos kereteken, hogy érvényesüljön, mégis szomorú, hogy bölcsiügyben az embernek abszurd erőfeszítéseket kell tennie.Kezdődik úgy, hogy az állami bölcsiben három évre előre foglalt minden hely, és akkor még nem számoltuk azokat, akik ilyen-olyan ismeretségük, rokonságuk, komaságuk révén be tudnak furakodni a hároméves listára. Oké, a gyerekeket felpakoljuk a hivatalos listára, ahol már érettségizettek is szerepelnek, sőt állítólag az egyik esélyes helyen álló nemrég ment nyugdíjba. Az állami bölcsi egy jelenés, délibáb, szuperhősök és parlamenti képviselők gyerekei járnak oda.
A másik megoldás a magánbölcsi – mivel az állami férőhelyek száma alacsony, szép kis magánipar alakult ki ebben a piaci résben (vagy szakadékban), a probléma csak az, hogy az elvileg rugalmas, az állami iskolakezdéshez nem kötött magánszervezetek is tele vannak, várólisták vannak és egyéves várakozás. Persze még el lehet csípni egy-két helyet: 25-30 négyzetméteres “lakásokban” működő családi magánbölcsik (értsd a nagymama balkézzel kavarja a lekvárt, miközben a gyerekeket lökdösi vissza a sparherttől, a vej pedig felolvas a Blikkből) odaadó személyzettel még fogadnak gyerekeket az utolsó percben is. De sokaknak még ez is jobb, mint még egy év, félév otthon a gyerek(ek)kel.
Nem tudom. Azért biztos, ami biztos, legstoppoltunk egy helyet a harmadik gyereknek – 2-3 év múlva tervezzük a születését.
