A végéhez közeledik a régészeti feltárás a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor ma álló barokk rendházának déli udvarán – derül ki az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményéből. Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének oktatója, Nagy Szabolcs Balázs vezette ásatások során a kutatók azonosították a középkori monostor alapszerkezetét, meghatározták az épületegyüttes korát, emellett számos értékes tárgyi emléket is találtak.
A középkori monostort feltehetőleg a 11. században alapították, de a kutatók által leírt épületegyüttest csak valamikor a 13. század során falazhatták fel kőből abban a formában, amely aztán az 1530–1540-es évekig meghatározhatta a rendház képét. A ránk maradt kőfalak tehát nem az alapítás korából valók.
Az ásatás közben emberi maradványokat és értékes leleteket is felfedeztek, köztük kőfaragványokat, festett idomtéglákat, pénzérméket, kályhaszemeket és vakmérműves kályhacsempéket, ablakszemek ólomkeret-töredékeit, könyvkapcsokat, üveg- és kerámiaedények töredékeit.
Talán a leglátványosabb lelet egy griffet ábrázoló, minden bizonnyal a monostor templomából származó mázatlan padlótégla-töredék, amely a 11–12. századból származhat. A jelenlegi tervek szerint az ELKH és a BTK közös projektjének zárásaként a régészeti kutatás terepi munkái Pannonhalmán fognak befejeződni.
Szent Mauríciusz Monostor
A török hódoltság kezdetén a monostort hevenyészve megerődítették, majd hamarosan pusztulásnak indult, a 17. század végére aztán teljesen elromosodott és beerdősült. A feltárt újkori falmaradványok alapján úgy tűnik, hogy a 18. század elején a visszatelepülő bencések első rendházukat egészen pontosan a középkori rendház falai fölé kívánták felépíteni, követve a több száz éves maradványok vonalvezetését is. Minden bizonnyal a középkori szentély fölé emelt első templomuknak az írott forrásokban is adatolt bedőlése okozta az eredeti tervek módosítását. Ennek köszönhető, hogy a mai épületegyüttes a középkori épületszárnyaktól északra helyezkedik el, és így – a kutatás szempontjából rendkívül szerencsés módon – lényegében a teljes középkori rendház a jórészt beépítetlen, fákkal, bokrokkal és gyeppel borított udvar alatt fekszik.