Tudomány

Saját emberei gyilkolták meg László királyt

Josef Kriehuber / Wikimedia Commons
Josef Kriehuber / Wikimedia Commons

IV. (Kun) László, az utolsó magyar király, aki biztosan az Árpád-ház leszármazottja volt 1290. július 10-én halt meg. László zűrzavaros időszakban viselhette a Szent Koronát, és a nagy hatalmú főurak, illetőleg a nomád kunok között őrlődve még súlyosabb válságba taszította Magyarországot – írja a Rubicon.

Belviszály Magyarországon

Az ország válsága a Kun László apja, V. István és nagyapja, IV. Béla közötti viszállyal kezdődött. V. István trónörökös kivonta magát apja fennhatósága alól és szuverén uralkodóként kezdett viselkedni, ez a szembenállás fegyveres konfliktussá nőtte ki magát, amely az országot két pártra szakította.

Még a viszály lezárta előtt elhunyt IV. Béla, majd V. István is, így a korona a 10 esztendős László fejére került, Magyarország pedig az egymással rivalizáló főúri klikkek prédájává vált. Az országban eközben a két párt még mindig folyamatosan háborúzott egymással, a gyermekkirályt uralkodása első éveiben pedig a főurak bábként mozgatták.

Az egyik érdekcsoport idővel mindig annyi adományt és kiváltságot csikart ki Lászlótól, hogy lényegében már fogolyként kezelte a királyt, ezen a ponton a másik klikk egyfajta „szabadító” szerepbe került, amivel persze lekötelezte az uralkodót, és a szerepek megcserélődtek.

A belháború eközben mérhetetlen szenvedést okozott az országnak: 1273-ban a kunok fosztogatni kezdtek az Alföldön, a városok nagy része pedig a rivalizáló nagyurak prédájává lett.

A király halála

A lehetetlen helyzetből az 1277-es év kiutat ígért IV. László számára, ekkor ugyanis az országgyűlés kinyilvánította szándékát a királyi hatalom helyreállítására, I. Rudolf német király pedig szövetséget ajánlott neki, ami jelentős presztízst adott a fiatal uralkodónak. Újdonsült szövetségese, és a kunok erejére támaszkodva László megnyerte a sorsdöntő második morvamezei csatát, amely szétzúzta az ellene szervezkedőket.

A békés időszak azonban nem tartott sokáig, ugyanis Fülöp fermói püspök 1279-ben pápai megbízásból a nomád kunok erőszakos integrációját követelte az uralkodótól. A kiábrándult nomádok emiatt 1282-re fellázadtak a király ellen, és ismét végigdúlták az Alföldet, László pedig elvesztette a királyi hatalom kunok biztosította fegyveres erejét.

Ettől kezdve sorozatban követték egymást a belháborúk és a László elleni lázadások, sőt, 1285-ben a tatárok is végigpusztították az országot. A káosz fokozódásával László egyre többet tartózkodott a kunok alföldi szálláshelyén, ám ekkor már a nomádok bizalma is megrendült az élvhajhász, züllött királyban, így 1290. július 10-én éjjel három bizalmasa, Törtel, Árbóc és Kemence meggyilkolta a mindössze 28 éves uralkodót.

Alig telt el két hét Kun László halála után, és Fehérváron már újabb koronázási ceremóniát tartottak, amely során a Szent Korona a velencei származású III. András fejére került. A férfi, aki II. András utószülött fiának, Istvánnak a gyermekeként követelte magának Magyarország trónját, végül soha nem tudta cáfolhatatlanul bebizonyítani, hogy az Árpádok véréből származik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik