“Mindkét beszédnek volt egyfajta közös sajátossága, mindegyik a múlttól akarta megvédeni a jövőt. Az egyik beszéd a ’45 előtti múlttól, a másik beszéd a ’45 utáni és a ’90 előtti múlttól” – mondta sajtótájékoztatóján Kuncze Gábor.
Véleménye szerint az igazi kérdés nem az, hogy ki tudja a másikat a számára kevésbé tetsző múlttal “lenyomni”, hanem az, hogy miként lehet megragadni az uniós csatlakozás által kínált lehetőségeket, amely a jövő generációi érdekében “egész egyszerűen kötelességünk”.
