Merkel vallomása: Putyinnál tett látogatásakor érezte meg, hogy vége a politikai karrierjének

Teljesen tiszta érzés volt: »Hatalomtechnikailag neked már véged«

– mondta Angela Merkel a Spiegelnek annak kapcsán, hogy milyen érzések kavarogtak benne, miután tavaly augusztus végén búcsúlátogatást tett Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnöknél. „Putyinnak csak a hatalom számít” – jelentette ki Merkel, aki szerint az is jelezte, hogy orosz partnere számára ő már értéktelenné vált, hogy amíg korábban négyszemközt beszéltek egymással, erre a találkozóra az orosz elnököt már elkísérte Szergej Lavrov külügyminiszter is.

Szavai azért is érdekesek, mert többek szerint az orosz invázió éppen azért indult meg idén, mert már nem Merkel Németország kancellárja – egy éve a szociáldemokrata Olaf Scholz váltotta –, ő volt ugyanis talán az egyetlen, aki hatással volt Putyinra.

Ennek egyik okaként azt szokták felhozni, hogy ismerik egymás nyelvét. Putyin a KGB embereként a kelet-németországi Drezdában szolgált, folyékonyan beszél németül. A kelet-német Merkel is beszéli az oroszt, noha nem annyira jól. Emellett számos példát fel szoktak hozni a kettejük közötti, különlegesnek mondható kapcsolatra, például hogy hetente egyszer tervezetten, néha gyakrabban is beszéltek a krími válság idején.

Merkel még Barack Obama akkori amerikai elnökkel sem beszélt ennyit, pedig vele kifejezetten jó kapcsolatot ápolt. Putyin pedig nem is volt hajlandó mással ilyen rendszerességgel tárgyalni. Jól ismerik egymást, Merkel tudatosan szánt rengeteg időt arra, hogy kiismerje az orosz elnököt. Előfordult az is, hogy megbeszéléseiken már a hagyományos diplomáciai kapcsolatokon túlmutató pengeváltások voltak, például amikor Putyin bevitte egyik találkozójukra labradorját, noha a német kancellár közismerten tart a kutyáktól.

Orbán Viktor is azt mondta, amikor a Cicero című politikai magazin meghívására egy berlini pódiumbeszélgetésen vett részt októberben, hogy

amit Angela Merkel csinált a krími válság idején, az egy mestermunka volt, úgyhogy Danke, Angela! Ez a háború kitörhetett volna a krími válság idején is, hiszen ott is egy nyilvánvaló nemzetközi jogsértés történt, de abból nem lett háború. Miért nem lett belőle háború? Azért, mert a németek a kancellárral az élen azonnal tárgyalásokat kezdeményeztek, elmentek Kijevbe, elmentek Moszkvába, meghívták őket Brüsszelbe, és izolálták a konfliktust. Tehát a krími konfliktus megmaradt egy ukrán-orosz konfliktusnak. Nem engedték, hogy fölrobbanjon és mindannyian belebonyolódjunk.

A volt kancellár ugyanakkor most arról beszélt, hogy a Krím 2014-es annektálása idején egyetértett Obama értékelésével. „Mindent megtettünk, hogy megakadályozzuk az Ukrajna elleni további orosz támadásokat, és részletesen összehangoltuk szankcióinkat”, de a 2015-ös minszki megállapodás, ami az Oroszország és Ukrajna közötti háborút igyekezett megakadályozni, 2021-re kiüresedett.

Ezért 2021 nyarára Emmanuel Macron francia elnökkel szerettek volna egy EU-s találkozót összehozni Putyinnal, de

külpolitikailag végül egy milliméterrel sem jutottam előrébb (…) Nem csak, ami Ukrajnát illeti. A Dnyeszteren túli területek és Moldova, Grúzia és Abházia, Szíria és Líbia esetében sem.

Merkel nem bánja, hogy elhagyta hivatalát tavaly decemberben, mert „itt volt az ideje egy új megközelítésnek”.

Hiba

Az invázióval kapcsolatban nem az az egyetlen vélemény azonban, amit Orbán is emleget, tehát hogy ha Merkel állt volna Németország élén, akkor most nem lenne háború. Más elemzők éppen ennek ellenkezőjét állítják: az ő 16 éves kormányzása, illetve oroszpolitikája vezetett a mostani helyzethez. Pártjának, a CDU-nak a külpolitikai szakértője, Roderich Kiesewetter képviselő is úgy véli, Merkel tudott arról, hogy Putyin meg akarja osztani Európát, ugyanakkor abban hitt, hogy a „puha hatalmi eszközök” bevetése a helyes megközelítés. Kiesewetter szerint Németország a háború előtt túlságosan is függött az orosz gáztól.

2021-ben Németország gázimportjának 55 százaléka Oroszországból származott, és az akkori kritikák ellenére Merkel kitartott az Északi Áramlat 2 megépítése mellett, ami már csak utódja alatt lett üzembe helyezhető, bár végül erre nem került sor.

Merkel októberben, egy lisszaboni konferencián megvédte az orosz gáz melletti döntését. Azt mondta, „racionális és érthető” választás volt ez akkor, egyrészt, mert már akkor is az atomenergia és szén fokozatos kivonása volt napirenden, az átmeneti időszakban viszont földgázra volt szükség. Másrészt – érvelt –, mert Moszkva „még a hidegháború idején is megbízható energiaszolgáltató volt”, és olcsóbb volt onnan beszerezni, mint az USA-ból, Szaúd-Arábiából vagy Katarból származó cseppfolyós gázt. Persze mostanra megváltozott a helyzet, tette hozzá.

Nem kell hibáztatnom magam. Keményen próbálkoztam. Nagy kár, hogy nem működött

– mondta Merkel kancellársága utáni első nyilvános fellépésén a berlini Berliner Ensemble színházban arról, hogy állandó törekvése volt a német és EU-s külpolitika, illetve az oroszokkal való együttműködés és az orosz diplomáciai törekvések konszolidációja. Bár a 2014-es krími események után bekeményített, de sosem kergette magát abba az illúzióba, hogy a „kereskedelem révén változásokat lehet kieszközölni” Putyinnál, de abba sem, hogy „nem is lehet egymást teljesen figyelmen kívül hagyni”.

Nem csak Putyinnal volt probléma

Merkel úgy gondolja, nem csak Putyin miatt nem jutott előrébb tavaly, európai partnerei se voltak már mozdíthatóak, mivel tudták, hogy távozik Németország éléről az év végén.

Több kollégájánál is próbálkozott akkor – miközben orosz csapatok jelentek meg az ukrán határnál – az Európai Tanácsban, hogy tegyenek lépéseket, de valaki azzal hárította el, hogy „ez túl nagy feladat számomra”, más pedig azzal vonta meg a vállát, hogy „a nagyoknak kell ezzel kezdeni valamit”.

A korábbi kancellár véleménye az, hogy a mostanában sokat felhozott 2008-as bukaresti NATO-csúccsal – ahol még nem akarta, hogy a szövetség felvegye tagjai közé Ukrajnát és Grúziát –, valamint a minszki megállapodással időt nyert Ukrajnának, hogy az képes legyen fellépni Oroszországgal szemben. Ukrajna most egy erősebb, ellenállóbb ország. Biztos abban, hogy akkoriban Oroszország simán lerohanta volna Ukrajnát.

Egy hadüzenettel ért volna fel ugyanis, ha elindítják a tagfelvételt, Ukrajna pedig nem volt kész a tagságra, mondta még júniusban a korábbi kormányfő. Merkel szerint Ukrajna akkor veszélyesen megosztott volt a reformpárti és az Oroszországhoz közel álló erők között, az ukrán demokrácia, szemben a mai helyzettel, nem bírta volna ki az orosz inváziót. De gyakran felteszi magának a kérdést: tehetett volna ennél többet?

Szerinte az Ukrajna elleni orosz támadás 2022 februárjában véget vetett a történelem „eufórikus szakaszának”. „Ma egy olyan világgal állunk szemben, amely ismét tele van bizonytalansággal” – mondta most a Spiegelnek Merkel. „A történelem nem ismétli önmagát, de attól tartok, hogy a minták ismétlődnek. Az irtózat a szemtanúkkal együtt tűnik el. De a megbékélés szelleme is eltűnik.”

A magazinnak Merkel méltatta az ukránok ellenállását is, de úgy véli, nem lehet Németország az első, amely a legmodernebb harckocsikat küldi, mert Oroszországban Németország említésével még mindig sok mindent el lehet érni.

Tiszteletét fejezte ki Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök felé, aki nyíltan kimondta, hogy nem hajlandó támogatni Putyin háborúját. „Azt hiszem, egy ilyen embernek hihetetlen erő kell ahhoz, hogy kiálljon Oroszország ellen.” Szerinte valami történik Közép-Ázsiában Oroszországgal szemben, ugyanakkor intett attól, hogy a külpolitikában túl magas követelményeket támasszunk.

Vigyáznunk kell, hogy ne tegyük olyan magasra a mércét, hogy a végén ne maradjon senki, aki még megfelelne a követelményeinknek.