A jelenlegi feszült magyar-szlovák viszonyban megfigyelhető, hogy Szlovákia már a mostani vitában a maga oldalán kívánja hadrendbe állítani a jelentős magyar kisebbségekkel rendelkező államokat. Az együttműködés alapelve az, hogy a magyar közösségek által jelentett veszély azonos, így a kisebbségek asszimilációja, párhuzamosan a nemzetközi közösség befolyásolásával, közös érdek. Szlovákia a Kisantant újjáélesztésének mindaddig a motorja lesz, amíg Robert Fico a miniszterelnök, és ezen igyekezetét csak erősíteni fogja, ha Budapesten kormányváltásra kerül sor.
Romániában az RMDSZ a fék
Jóval összetettebb a kép Romániában. Bukarestben a magyar ügyekhez pragmatikusabban állnak hozzá. Amikor nemzeti érdekeik úgy kívánják, készek magyarellenes együttműködésben részt venni, más esetekben viszont ezekből kihátrálnak. Az elmúlt években a román kisebbségellenességet nagymértékben visszatartotta, hogy először az RMDSZ kívülről támogatta Adrian Nastase baloldali kormányát, majd pedig tagja volt a jobboldali-liberális Tariceanu kormánynak. Jelenleg az RMDSZ ellenzékben van, de a Demokrata Liberális Párt és a Szociáldemokraták által alkotott nagykoalíció ingatag. Ha ez a kormánykoalíció szakadna, akkor új többség a magyar párt nélkül nehezen jöhetne létre.
Vagyis mindaddig, míg az RMDSZ tényező a román belpolitikában, addig ez fékezően hat a hivatalos magyarellenességre. Márpedig rövid távon azáltal, hogy az RMDSZ együttműködésre lépett a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, továbbra is számítani lehet a magyar parlamenti jelenléttel.
A fentiek mellett Románia esetében mással is kalkulálni kell. Bukarest egy román-lengyel tengely által vezetett közép-európai régiót képzel el. A térség két legnagyobb országáról van szó. Ez a geostratégiai elképzelés azonban túllép a kisantanti kereteken. Ráadásul mind Lengyelország, mind Traian Bacescu hangsúlyt fektet a transzatlanti együttműködésre. Ebben a helyzetben egyrészt kényelmetlen lehet a Pozsonyban észlelhető erős orosz befolyás, másrészt a két állam energetikai elképzelésihez, vagyis a Nabucco-vezeték megépítéséhez, az észak-déli korridor megvalósításához, illetve az ezekkel konkuráló orosz projektek lassításához szükségük van Magyarországra.
Ukrajna nem vállalna konfliktust
Külön kérdés Ukrajna viszonya hazánkhoz. Az elmúlt időszakban Kijev a Bukaresttel folytatott határvitái, a transznisztriai konfliktusban bevállalt kétes szerepe, illetve az ukrajnai román kisebbség helyzete miatt komoly diplomáciai vitákba keveredett Bukaresttel. A „narancsos forradalom” szereplőinek közismert Amerika-pártisága pedig gátat képezett egy elmélyültebb együttműködésnek Pozsonnyal.
Ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy Ukrajnában észlelték az MSZP nem egyértelmű hozzáállását az ottani politikai változáshoz. A dolog pikantériája, hogy végül is az a Viktor Juscsenko vezette politikai erő hozta meg a kárpátaljai magyar oktatást sorvasztó intézkedéseket, melynek hatalomra kerülését nyíltan támogatta mind Orbán Viktor, mind ideológiailag a Fideszhez közel álló, legnagyobb magyar érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.
Ezek mögött az ukrán lépések mögött vélhetően az áll, hogy számukra Magyarország és a magyar kisebbség nem tényező. Viszont abból a szempontból sem tényező, hogy Ukrajna semmilyen veszélyt sem lát Budapestben, vagyis az országnak nemigen érdeke bármilyen új konfliktust felvállalni egy Kisantantért. Ráadásul a jelenlegi helyzetben várható, hogy a következő elnökválasztás után egy oroszbarát kormány alakul, mely feltételezhetően enyhíteni fog a kisebbségellenes intézkedéseken, hiszen azokat valójában nem a magyarok, hanem az oroszok ellen hozták.
Szerbia Koszovó miatt támogathatná őket
Szerbia lekötelezettje mind Pozsonynak, mind Bukarestnek, hiszen utóbbiak nem ismerték el Koszovót. Szintén tapasztalható volt, hogy mind Borisz Tadics szerb elnök, mind Vuk Jeremics külügyminiszter nyitott volt alkalmi együttműködésre bizonyos külpolitikai célok mentén Romániával és Szlovákiával. Ráadásul a vajdasági magyar politikai érdekérvényesítés lehetőségei elmaradnak mind az erdélyitől, mind a felvidékitől.
Mindezek ellenére Szerbiának van egy komoly hátránya: az ország nem tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak. Vagyis Belgrádnak bármilyen formában veszélyes lehet egy jobboldali kormány által vezetett Magyarország magára haragítása.
Hajlam van, de megakadályozható
A fentieket figyelembe véve tehát megállapítható, a Kisantant kialakulására van hajlam, ám ezt egy Fidesz vezette kormány képes lenne megakadályozni. Ehhez a Fidesznek úgy kéne meghatároznia konkrét nemzetpolitikai célkitűzéseit, hogy azok egy pragmatikus együttműködés keretében ne tűnjenek illúziónak.
Traian Bacescu elnök részvétele az idei tusnádfürdői nyári szabadegyetemen, illetve Orbán Viktornak ott elhangzott szavai (a második fordulóban ő is Basescura szavazna az elnökválasztáson) kölcsönösen jelezték: van konkrét együttműködési felület. Energetikai ügyekben ráadásul a Fidesz egyértelművé tette: nézetei közelebb állnak Bukaresthez, mint a jelenlegi magyar kormányhoz. És ha mindez azzal párosul, hogy Romániában beindul a közigazgatási decentralizáció, akkor annak ellenére, hogy még mindig nem beszélhetünk majd autonómiáról, mégis a Székelyföldön magyar választópolgárok által megválasztott képviselők fognak dönteni több, mindennapjaikat érintő kérdésről. Ez nemzetpolitikailag is komoly előrelépés lenne.
Oldani lehet a feszültséget
Szerbiánál érdemes megjegyezni, hogy a parlamentük előtt van a Nemzetiségi Nemzeti Tanácsok jogköreinek meghatározása és megválasztásuk módozatainak kidolgozása. Ha a szerb parlament ezt a törvénymódosítást elfogadja, akkor gyakorlatilag létrehozza a kulturális autonómiát a Vajdaságban. Ez önmagában egy olyan rést ütne a térség magyarellenességén, ami minden magyar-szerb kakaskodást feleslegessé tenne.
Ezért cserébe egy jobboldali magyar kormány teljes mellszélességgel támogathatja majd az ország euroatlanti törekvéseit. Hasonló a helyzet Ukrajnában is. A kisebbségellenes oktatási rendeletek visszavonása, illetve egy magyar többségű járás kialakítása Ukrajnában, mely Kijevben semmilyen emóciót nem váltana ki, minden feszültséget megoldana a kétoldalú viszonyban. Ukrajnával kapcsolatban inkább az lesz a fő kérdés, hogy egy leendő Fidesz-kormány milyen viszonyt lesz képes kialakítani Oroszországgal.
Ami viszont Szlovákiát illeti, egy pozsonyi kormányváltásig érdemben semmit sem lehet tenni, legfeljebb az lenne a kívánatos, hogy a magyar politikai élet szereplői, illetve a szlovák demokratikus ellenzék között ne szakadjon meg a párbeszéd.
